A mostani ünnepségen azonban egészen más főszerep várt rá. Egyike lett azoknak, akik sikeresen elvégezték a kamara szervezésében lebonyolított mesterképzést, s átvehette a mesterlevelét.

-  Nem volt egyszerű sem felkészülni rá, sem megszerezni, de úgy éreztem, hogy erre a tudásra mindenképpen szükségem van – magyarázza. – Egyrészt azért, mert a tanítványaimnak szeretnék példát mutatni, hogy folyamatosan képezni kell magunkat.  A másik oka, hogy én is úgy vélem, hogy a szakmában egyre többet szeretnék tudni.

Amit az apák tudnak

A szakma, aminek a mestere lett a villanyszerelés, nem csupán mestere, hanem ennek az oktatója is Viszokai László DSZC Dunaferr középiskolában.

- Miért pont a villanyszerelés?

- Mondhatnám azt is, hogy beleszülettem. Édesapám villanyszerelő, nekem természetes volt, hogy látom, tanulom a szakmáját. Ebben nőttem fel, a szakkifejezések, az eszközök, a szerszámok, így pályaválasztás is természetes volt számomra.

Itt megállunk egy pillanatra. Miközben a szakmákról beszélgetünk, amelynek szeretete náluk apákról fiúkra száll, szó esik arról is, hogy évről évre egyre kevesebbet tudnak az iskolába érkező diákok a szerszámokról és használatukról. Azaz sután áll a csavarhúzó a kezükben, nem is hallottak a legtöbb olyan szerszámról, amelyek hozzátartoznak a háztartások a mindennapi karbantartásához.

  - A faluról érkező tanulók közül többen szeretnek és tudnak is szerszámokkal dolgozni, de nagyon sok gyerek, csak egy jól jövedelmező szakmát lát csak a villanyszerelésben.

- Ezek szerint jól jövedelmező…

- Mint minden szakma az utóbbi években. Ráadásul mindemellett mivel preferált szakmáról van szó, így a tanulását a kormányzat ösztöndíjjal támogatja. Egy-egy jó tanuló diák már a tanuló ideje alatt akár 40-50 ezer forintot is kaphat havonta.

Természetesen azt is hozzáteszi, hogy a felnőttek esetében más a helyzet. Mivel a második szakma ingyenes megszerzésére is lehetőség nyílik, az ő esetükben teljesen tudatos pályaválasztással találkoznak.

Kezében a zászló

 De visszatérve Viszokai László pályaválasztásához. Fura fintora a sorsnak, hogy valójában 14 éves korától minden, ami iskola, az a Dunaferr középiskolát jelenti számára.  Ő is a Dunaferr középiskolában szerezte az első szakmáját erősáramú berendezés szerelőként, majd ott is érettségizett, s  ott tanult tovább automatizálási technikusnak…

Sőt a másik szenvedélye is ehhez az intézményhez köti.

- Ott tanított Molnár Péter, aki rábeszélt arra, hogy mint volt futballista, próbáljam ki magam játékvezető..

Mindez még 1997-ben történt, s a döntés következménye rengeteg munka, képzés, s egy sikeres nemzetközi karrier lett.

-  Nekem a legemlékezetesebb mérkőzésem a 2015-ös Anglia-Észtország EB-selejtező csoportkör-mérkőzés volt, amelyet a Wembley-stadionban játszottak. Sikerült pontosan és helyesen megítélni egy les-nem les helyzetet, s az én döntésem nyomán, mi szerint nem volt les, szerezte meg a mérkőzés első gólját Anglia. Ahogy az ellenőrök vissza-visszanézték a helyzetet megállapították, hogy jól döntöttem, amikor nem emeltem fel a zászlót. Ugyancsak egy hajszálnyin múlott, de helyesen mértem fel a helyzetet.

Aki a legfontosabb

Számos nem nemzetközi mérkőzésen vett részt, nagyon sok helyre eljutott, s azt is bevallja, hogy bizonyos szint fölött már pénzt is lehet keresni játékvezető-asszisztenseként.

- Dolgoztam főállásban egy munkahelyen, vállalkoztam munkaidő után, hétvégeken meccsekre jártam. Ebből a három tevékenységből próbáltam megfelelő környezetet, lehetőséget biztosítani a családomnak. Így ment ez egészen addig, amíg meg nem született 2013-ban Anna lányunk. Akkor mérlegre kellett tennem, hogyan tovább. A főállásomban rengeteg volt a kötelező túlóra, így olyan is előfordult, hogy 22 órát is le kellett egyben dolgoznom.  Ekkor úgy éreztem, hogy kislányom életéből teljesen kimaradok. Döntenem kellett. Ekkor segített második alkalommal Molnár Péter. Megkérdezte, hogy tudok-e valakit, aki a technikusi volt osztálytársaim közül, aki elvállalná a villanyszerelő tanulók gyakorlati oktatását. Erre azt mondtam, hogy ismerek, mert én vagyok az.

-Milyen tanítani?

- Fontosnak tartom azt, hogy ha valaki csinál valamit, akkor azt úgy tegye, hogy érezte jól magát, szeresse azt, amit csinál. Mint minden kezdet ez is nehéz volt. Sokat köszönhetek a kollégáknak. Mindennapjainkat színesiti az, hogy épületünk sajátosságából adódóan még teljesen valós helyzetekre is fel tudunk készülni, ugyanis van mindig javítani, karbantartani való az iskola régi épületén.

-És a foci?

- 2017-ben volt egy műtétem, ami nyomán ki kellett hagynom a tavaszi szezont. Nemcsak a rehabilitáció miatt került háttérbe a szenvedélyem, hanem azért is, mert időközben elvégeztem az erősáramú technikus szakot is, s elkezdtem tanulni a mestervizsgára. Most ezek voltak a legfontosabb feladataim. Talán a jövő tavasszal, ha minden jól alakul.

- Szükség volt a munkádhoz a mestervizsgára?

- Csak magamnak. Semmilyen előnnyel vagy juttatással nem jár. A mesterlevél számomra nem csupán a presztízse miatt értékes, hanem a vele járó tudás miatt.

- Fekete Györgyi -