Akinek a neve Szivárványfényt jelent
Ki vagyok én, és kikhez tartozom kérdést még nekünk, viszonylag egyszerűbben áttekinthető felmenőkkel rendelkezőknek sem egyszerű megválaszolni. Hát még annak, akinek hatalmas kulturális különbségeket kell magában összesimítani.
- Gereltuja a keresztneved. Nem csúfoltak vele?
- Dehogynem, általános iskolában. De aztán elfogadták, hogy engem így hívnak, persze találkoztak édesanyámmal, megértették azt, hogy én más vagyok.
- Édesanyád mongol, édesapád magyar. Te Ulánbátorban születtél, de Magyarországon nőttél fel. Magyar vagy mongol vagy tulajdonképpen?
- Ezt nem tudom neked megmondani, összemosódnak bennem a dolgok, de ha arányaiban nézem, akkor talán nagyobb részben vagyok magyar.
Ki vagyok én, és kikhez tartozom kérdést még nekünk, viszonylag egyszerűbben áttekinthető felmenőkkel rendelkezőknek sem egyszerű megválaszolni. Hát még annak, akinek hatalmas kulturális különbségeket kell magában összesimítani. Szőke Gereltuja, ezt valami olyan természetességgel kezeli, mint azt, hogy megünneplik a karácsonyt, utána februárban a buddhista hold újévet. Megeszi a töltött káposztát, de ugyanúgy kedvence a „boc” is, azaz a mongol, hússal töltött gőzgombóc, természetesen úgy, ahogy édesanyja készíti. Mivel édesanyja mindig mongolul beszélt hozzá, megismertette az anyaországa történelmével, szokásaival, sőt még a konyhájával is, így nem okozott neki nehézséget két országot, két kultúrát elfogadni.
- Ott kint sokkal inkább orosznak néznek, mert sokkal nagyobbak a szemeim, mint a tiszta mongoloknak, ráadásul némi akcentussal is beszélek. De ez persze, csak az idegeneknek különleges, családunk kint maradt részének nem. Én hozzájuk tartozom.
A története 1986-ban kezdődött, akkor ment ki dolgozni gyárat építeni édesapja Ulánbátorban. Édesanyja pedig pont abban a gyárban dolgozott biotechnikusként. Egy ismerősön keresztül találkoztak, a megismerkedésből szerelem, majd házasság lett, 1987-ben pedig megszületett a kislányuk Gereltuja, akinek a neve szivárványfényt jelent.
- Nálunk minden névnek jelentése van. Ugyan, mindenki Tujának becéz, de hát valójában semmi, de semmi közöm nincs a növényhez. Hároméves koromtól Dunaújvárosban élek, már az óvodát itt kezdtem.
Itt egy kicsit elmeditálunk a szerelem rejtélyein, lettlégyen édesanyja csak mongolul beszélt, édesapja magyarul, próbáljuk kitalálni, hogyan is értették meg egymást. Aztán végül abban maradunk, hogy ebben az esetben is a szerelem útjai teljesen kifürkészhetetlenek, mert 31 éve együtt tartja őket, s még az sem okozott zökkenőt, hogy időközben édesanyja is megtanulta a magyar nyelvet.
A sors különös játéka folytán a Gereltuja édesanyjának egyik húga is magyar fiúba szeretett bele, ő is Magyarországra jött a párjával, s most az MTA-nál a mongol-magyar kapcsolatokkal foglalkozik.
- Akkoriban nagyon sok magyar dolgozott Ulánbátorban, így sok szerelem is szövődött – magyarázza.
- Mikor voltál kint?
- Sajnos már nagyon régen. Édesanyám gyakrabban járt haza, míg a nagyszüleim éltek, de már ő is régen volt, jövőre tervezi, hogy meglátogatja a testvéreit. Azt elmondta nekem, hogy ahhoz képest, amit én láttam 17 évesen, már nagyon sokat fejlődött az ország illetve a főváros.
Gereltuja és édesanyja is az idősek otthonában dolgoznak. Tuja pénztáros, közgazdász végzettsége van, édesanyja a konyhán dolgozik. Ők egymás között mindig csak mongolul beszélnek.
- Mi mongolok, mindent erőteljesen, nyomatékosan mondunk, így a kollégáinknak meg kellett szokniuk, hogy mi nem vitatkozunk, csak beszélgetünk, amikor hallanak bennünket…
- Miben jelenik meg még a mongolságod?
- Talán a babonáinkban. Van jónéhány, amihez tartom magam. Az egyik ilyen, hogyha ketten megyünk, akkor nem mehetünk egy villanyoszlop vagy egy fa két oldalán, egyikünknek vissza kell fordulnia, hogy a másikat kövesse, nehogy veszekedés legyen köztünk. De a mongolságom megjelenik az ünnepeinkben is. Mindig megünnepeljük a legfontosabb mongol ünnepeket. Így, ahogy meséltem februárban a hold újévet, amikor a család legidősebb tagja látja vendégül a szeretteit, s apró, jelképes ajándékokat ad nekik. Ez az ünnep kicsit hasonlít a karácsonyhoz, de a lényeg nem annyira az ajándékon van, mint azon, hogy együtt legyünk. És nagyon fontos számunkra júliusban a mongol nemzeti ünnep is, ilyenkor a család mellett több dunaújvárosi mongol családdal is együtt ünnepelünk. Alkalmanként még birkavágás is sor kerül. Nemcsak feleséget hoztak haza a dunaújvárosiak Mongóliából, hanem a fonoda építésekor itt lévők közül is ideházasodtak jónéhányan. Nemzeti ünnepen tartjuk velük a kapcsolatot.
- Párkapcsolatban vagy. Párod választásánál közrejátszott a különlegességed?
- Minden bizonnyal. Ez azonban csak velem volt így, mert például a mongol ételeket még megkóstolni sem akarja, annyira ragaszkodik a magyar szokásokhoz.
- Fekete Györgyi -
A rovat további hírei: Közélet
"... jó a gyereknek, jó a mamának és a papának"
2025. júl. 23.
Dunaújvárosban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell messzire mennünk, ha kikapcsolódásra vágyunk. Olyannyira nem, hogy a nyári melegben számos lehetőség áll a rendelkezésünkre: működik az élményfürdő, nyitva az uszoda, elérhető a szabadstrand.
Gyászol a város, elhunyt Almási Zsolt
2025. júl. 22.
A város hivatalos honlapján látott napvilágot a megrendítő hír az első szabadon választott polgármester, Dunaújváros díszpolgára haláláról. Nyugodjék békében! A nekrológ mellett Pintér Tamás polgármester személyes hangú búcsúját is közöljük.
DSTV: tájékoztató a pályázatokról
2025. júl. 22.
A beszámoló már szerepelt hasábjainkon, most itt a DSTV összegzése arról, hogy az Európai Unió által finanszírozott pályázatokról tartott sajtótájékoztatót Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs alpolgármester. Mint hangsúlyozta, ezek a források kulcsfontosságúak a város jövője szempontjából.
Városi vadvirágos parcella: az élő példa
2025. júl. 20.
Visszatérő téma hasábjainkon a városi közterek „visszavadításának” gondolata – ezúttal egy, pontosabban rögtön kettő kertvárosi példával szolgálunk. A kiégett gyepes területekkel szemben valódi alternatívát kínál a biodiverz, vadvirágos parcella – máris mutatjuk, hogyan.
Vasmacskák – összefogás a gyári kolóniákért
2025. júl. 19.
Mindig is tudni lehetett, hogy a vasmű területén kolóniákban élnek macskák – gondozásukat az ott dolgozók önkéntesen vállalták. Ellátták őket élelemmel, a szerencsésebbek otthonra is találtak a vasműsök között, a kevésbé szerencsések pedig a gyár területén éltek. A tömeges elbocsátással az négylábúak sorsa kilátástalannak látszik – ám van valaki, aki igyekszik megtalálni a megoldást.
Elhunyt Parádi György – nyugodjék békében...
2025. júl. 19.
Dunaújváros önkormányzata mély megrendüléssel tudatja, hogy életének 80. évében elhunyt Parádi György, városunk Pro Cultura Intercisae díjas zenésze, a Pentele Baráti Kör egykori elnöke.
Helyi termelőktől a vásárlók asztalára – népszerű lett a DunaKosár színes kínálata
2025. júl. 18.
Négy esztendeje annak, hogy zászlót bontott a helyi termelők csapata – a Dunaújvárosi Kosár Közösség népszerűsége változatlanul töretlen. A termelők gondos kezekkel ápolják portékáikat, így finom és minőségi falatok kerülnek a vásárlók asztalára.