A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 2. (vasárnap) 8:35 - Várkonyi Balázs

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

A kisebb vette észre, gyorsan magokat kerestek, kiszórták, a madár eszegetett, szép komótosan. Aztán hogy jóllakott, elrepült, mintha itt se lett volna. Csalódott gyerekeket hagyott maga után…

Legszívesebben a havas karácsonyokra emlékezik, azok közül is arra, amikor az ünnep közeledtén épp a hegyen voltak. Megelevenedik egy kép: sistergő harag látszik kislánya ábrázatán – hát hogyne, amikor az ő édes apukáját egy másik gyereklány ölelgeti! Mindez a Gerecsén zajlott. A dologból persze nem lett nagyobb konfliktus, a feszültségoldás után a két lányka napestig együtt játszott, együtt szánkózott, békében.

Az apa és gyermekei baráti invitálásra érkeztek akkor a hegyre, annak is egy félnomád házába, ami egykor valamiféle katonai objektum lehetett. Abban az időben már megszállott rádiósok békebeli harcálláspontja volt: onnét vadászták a hangokat a világ minden pontjáról. Azon a hétvégén más vendégekkel együtt ott volt egy tízéves lányka, Andi, aki aztán, mint írtam, a másik tízéves kislány apját köszöntötte öleléssel, belécsimpaszkodva majdnem elsírta magát. Megvolt az oka: a kis „csonkacsaládnak”, amelyben élt Andika, a testvére, meg az édesanya, korábban sokat segített a férfi is, meg a felesége is. Munkahelyük azonos volt, Andi mamája a technikai személyzethez tartozott, de nem volt semmi „rangkülönbség”. Csak az számított, hogy segítsenek. Ismeretségük révén kijárták, hogy anyaotthonba kerüljön a fiatalasszony és a két kislány. Ha szükség adódott, kérniük se kellett, érkezett a támogatás. Karácsonykor sosem feledkeztek meg az apró ajándékról sem.

Andika, amikor néha suli után bement édesanyjához a szerkesztőségbe, leült a férfivel szemközt az íróasztalhoz, kapott papírt, meg szép ceruzákat, amelyeket a szerkesztőségiek csak neki gyűjtöttek. Rajzolt, s a műveit emlékül mindig otthagyta. Egyszer egy jókora, szép mintázatú követ cipelve érkezett, az iskolai kirándulásról hozta, csak úgy, levélnehezéknek, ajándékba. A kis gesztus kimondatlan köszönet volt. És ugyanazt jelképezte a Gerecsén az a viharos találkozás is: az apa nélkül növögető gyermek ölelése valakinek, akire számíthat az ő családja. Amely család élete, ha lassan is, de mind jobbra fordult.

Eltelt tíz év. Nemrég különös küldeményt kapott a férfi. Egy lemezt, azon önvallomás, tele rejtélyes morzejelekkel: egy fiatal lány videónovellája élete fájdalomstációiról. És arról, hogyan másztak ki a gödörből. A felvételen a hajdani kislány története elevenedik meg: Andikáé, aki ma már egyetemista, egyszer majd riporter lesz. Élete első vizsgafilmjét készítette. A karácsony legszebb ajándéka ez.

A rovat további hírei: Napraszóló

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.

Három kivételes nap

Három kivételes nap

2018. október 31. (szerda)

Október-november fordulója: kegyeletünnepek sorakoznak egymás után. Vallási tartalmúak, de van köztük egy, ami független a világlátástól, és csöndes emlékezésre szólít.