A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 2. (vasárnap) 8:35 - Várkonyi Balázs

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

A kisebb vette észre, gyorsan magokat kerestek, kiszórták, a madár eszegetett, szép komótosan. Aztán hogy jóllakott, elrepült, mintha itt se lett volna. Csalódott gyerekeket hagyott maga után…

Legszívesebben a havas karácsonyokra emlékezik, azok közül is arra, amikor az ünnep közeledtén épp a hegyen voltak. Megelevenedik egy kép: sistergő harag látszik kislánya ábrázatán – hát hogyne, amikor az ő édes apukáját egy másik gyereklány ölelgeti! Mindez a Gerecsén zajlott. A dologból persze nem lett nagyobb konfliktus, a feszültségoldás után a két lányka napestig együtt játszott, együtt szánkózott, békében.

Az apa és gyermekei baráti invitálásra érkeztek akkor a hegyre, annak is egy félnomád házába, ami egykor valamiféle katonai objektum lehetett. Abban az időben már megszállott rádiósok békebeli harcálláspontja volt: onnét vadászták a hangokat a világ minden pontjáról. Azon a hétvégén más vendégekkel együtt ott volt egy tízéves lányka, Andi, aki aztán, mint írtam, a másik tízéves kislány apját köszöntötte öleléssel, belécsimpaszkodva majdnem elsírta magát. Megvolt az oka: a kis „csonkacsaládnak”, amelyben élt Andika, a testvére, meg az édesanya, korábban sokat segített a férfi is, meg a felesége is. Munkahelyük azonos volt, Andi mamája a technikai személyzethez tartozott, de nem volt semmi „rangkülönbség”. Csak az számított, hogy segítsenek. Ismeretségük révén kijárták, hogy anyaotthonba kerüljön a fiatalasszony és a két kislány. Ha szükség adódott, kérniük se kellett, érkezett a támogatás. Karácsonykor sosem feledkeztek meg az apró ajándékról sem.

Andika, amikor néha suli után bement édesanyjához a szerkesztőségbe, leült a férfivel szemközt az íróasztalhoz, kapott papírt, meg szép ceruzákat, amelyeket a szerkesztőségiek csak neki gyűjtöttek. Rajzolt, s a műveit emlékül mindig otthagyta. Egyszer egy jókora, szép mintázatú követ cipelve érkezett, az iskolai kirándulásról hozta, csak úgy, levélnehezéknek, ajándékba. A kis gesztus kimondatlan köszönet volt. És ugyanazt jelképezte a Gerecsén az a viharos találkozás is: az apa nélkül növögető gyermek ölelése valakinek, akire számíthat az ő családja. Amely család élete, ha lassan is, de mind jobbra fordult.

Eltelt tíz év. Nemrég különös küldeményt kapott a férfi. Egy lemezt, azon önvallomás, tele rejtélyes morzejelekkel: egy fiatal lány videónovellája élete fájdalomstációiról. És arról, hogyan másztak ki a gödörből. A felvételen a hajdani kislány története elevenedik meg: Andikáé, aki ma már egyetemista, egyszer majd riporter lesz. Élete első vizsgafilmjét készítette. A karácsony legszebb ajándéka ez.

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy hívnak, kis boxos?

Hogy hívnak, kis boxos?

2019. február 16. (szombat)

Borsós. Borzas. Ebes. Elep. Kócs. Kormópuszta – mintha leckét mondana fel, úgy sorolja a hortobágyi gazdaságok nevét, tizenkettőt, ahová az ötvenes években kitelepített családok kerültek, kényszermunkára. És most telefonon invitál: készül az egykori száműzetése színhelyére, tartsak vele, hisz már kétszer együtt mentünk. Majd meglátjuk, mondom neki, hogy időt nyerjek.

Újvárosi hódítók

Újvárosi hódítók

2019. február 10. (vasárnap)

Ismét egy évforduló. Nem „kerek”, nem is évszázadot megidéző – egyszerű, szerény, amolyan semmi különös nap a kalendáriumban. De valakiknek nagyon sokat jelent: a fiatalságukra emlékeztet. És voltaképpen az egész életükre.

A farkas nem ordít be…

A farkas nem ordít be…

2019. február 03. (vasárnap)

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Umcacca és társai

Umcacca és társai

2019. január 31. (csütörtök)

Egy hirdetésben bukkanok rá: Kucorgó tér. Hangulatos, kedves név, a terecske is biztosan rászolgált erre; de mitől lett kucorgó?

A faegér papája

A faegér papája

2019. január 30. (szerda)

Az elegancia, barátom, az elegancia az ok! Nagy hirtelen ezt adtam magyarázatként, amikor szomszédom megkérdezte, mi a csudának nekem laptophoz egér.

Munkaélmény, életpélda

Munkaélmény, életpélda

2019. január 27. (vasárnap)

Úgy hívták: „a kis sánta amerikai”. Olajmunkás körökben terjedő kósza legendák hőse volt. Ha volt egyáltalán. Mert olyan valószerűtlen, hogy valaki, akinek neve sem ismert, igaz történetek főszereplője legyen. De ez csupán az én fikcióm.

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.