A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat) 9:50 - Várkonyi Balázs

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.

A példátlan dologról a pártbizottság lapja, a Dunai Vasmű Építője tudósított az 1951. január 16-ai lapszámban. De ha csak ennyi lett volna Klenner János bűne! Mint az írásból megtudhatjuk, máskor is használta fegyelmezésre a dolgos kezét. Egy éjszakai műszakban például a mozdonyát felelőtlenül kint hagyta, majd a Sikló-irodában nyugodt lélekkel aludni tért; ám egy idő után a fékezők beszélgetésére fölébredt, talpra ugrott, és jókora pofonokat kezdett kiosztani.

Bizonyos Bereczky György számolt be minderről. „Klenner mozdonyvezető veri a hozzá beosztott segédmunkásokat” – e hatásos címet viselte az újságcikk, amely az esetleírás mellett az erkölcsi intelmet is tartalmazta: „A legfőbb érték az ember!” Nem hiányzott a gondos nevelői szándék sem: „Éppen ideje lesz, hogy Klenner szaktárs hasznosabb munkára használja az erejét. Pl. tartsa rendben a gépét, a lehulló ágakat ne gázoltassa össze, s ne engedje meg, hogy a csillékből kiborítsák a téglát, mert ezáltal rengeteg kárba megy. És végül: szeretnénk, ha tudomásul venné a szaktárs azt, hogy alkotmányunk egyforma jogot biztosít minden dolgozónak! A régi inas-rendszer letűnt s a ’mesternek’ nincs joga a tanuló pofozásához és rugdosásához.”

Nem tudom, hogy ez az olvasói levél egy fegyelmi vizsgálat összefoglalója, vagy egy egyszerű hétköznapi feljelentés. Közismert: azokban az időkben a nyilvános megszégyenítés mindennapos rutinná lett. A Klenner-cikk megjelenése után egy héttel Gönczy Ferenc ifjúmunkás is tollat ragadott s nyílt levélben leplezte le Kávai Antalt. Már a felütés is erős: „Ne lopd a dolgozó nép vagyonát!” A hatásos cím után ez áll: „Kedves Munkatársam!” (Valljuk meg, azért tiszteletre méltó a letolvajozott kollégát ily udvariasan megszólítani!) És a folytatás: „Tudomásomra jutott, hogy Te 30-40 forintért kofferokat készítesz a dolgozó nép tulajdonát képező deszkákból. Tehát önkényesen rendelkezel azzal az anyaggal, amely a szocialista város építésére, nem pedig egyéni célokra szolgál a Dunai Vasműnél. Mit gondolsz, helyes, amit teszel? Saját magad és dolgozótársaidat csapod be és lopod meg. Ezek szerint nem elégszel meg azzal a bérrel, mely becsületes munkád után megillet. Ilyesmire csak az szokott rávetemedni, aki dolgozni nem szeret, s könnyen akar élni.”

A feljelentő ifjúmunkás a stílussal és a nyelvi logikával hadilábon állt: a „rávetemedő” becsületes munkájáról írt, majd nem sokkal utána dogozni nem szeretőnek titulálta, de kicsire nem adunk. Inkább lapozzunk bele a városi gimnázium 1959/60-as évkönyvébe, olvassuk a jó hírt: „A II. b. osztályban társadalmi bíróságot szerveztek a DISZ tagok. Ez a bíróság felelősségre vonta a rosszul tanulókat és a fegyelmezetlen magatartású tanulókat.”

Na végre! Az ifjúság tanult az elődöktől!

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy hívnak, kis boxos?

Hogy hívnak, kis boxos?

2019. február 16. (szombat)

Borsós. Borzas. Ebes. Elep. Kócs. Kormópuszta – mintha leckét mondana fel, úgy sorolja a hortobágyi gazdaságok nevét, tizenkettőt, ahová az ötvenes években kitelepített családok kerültek, kényszermunkára. És most telefonon invitál: készül az egykori száműzetése színhelyére, tartsak vele, hisz már kétszer együtt mentünk. Majd meglátjuk, mondom neki, hogy időt nyerjek.

Újvárosi hódítók

Újvárosi hódítók

2019. február 10. (vasárnap)

Ismét egy évforduló. Nem „kerek”, nem is évszázadot megidéző – egyszerű, szerény, amolyan semmi különös nap a kalendáriumban. De valakiknek nagyon sokat jelent: a fiatalságukra emlékeztet. És voltaképpen az egész életükre.

A farkas nem ordít be…

A farkas nem ordít be…

2019. február 03. (vasárnap)

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Umcacca és társai

Umcacca és társai

2019. január 31. (csütörtök)

Egy hirdetésben bukkanok rá: Kucorgó tér. Hangulatos, kedves név, a terecske is biztosan rászolgált erre; de mitől lett kucorgó?

A faegér papája

A faegér papája

2019. január 30. (szerda)

Az elegancia, barátom, az elegancia az ok! Nagy hirtelen ezt adtam magyarázatként, amikor szomszédom megkérdezte, mi a csudának nekem laptophoz egér.

Munkaélmény, életpélda

Munkaélmény, életpélda

2019. január 27. (vasárnap)

Úgy hívták: „a kis sánta amerikai”. Olajmunkás körökben terjedő kósza legendák hőse volt. Ha volt egyáltalán. Mert olyan valószerűtlen, hogy valaki, akinek neve sem ismert, igaz történetek főszereplője legyen. De ez csupán az én fikcióm.

Csak a feketerigó…

Csak a feketerigó…

2019. január 12. (szombat)

Apa, mozdulj! Menj ki, süt a nap, ha nem mozdulsz, nem érnek új impulzusok. Kell a fenének új impulzus ebben a hidegben, mondom, és mutatom neki, hogy innét, a meleg szobából is szép a hó, és jó látni a napsütésben köröző feketerigót… Na, nem épp csak erre gondoltam – zárja le fiam a rövidre szabott párbeszédet.