A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat) 9:50 - Várkonyi Balázs

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.

A példátlan dologról a pártbizottság lapja, a Dunai Vasmű Építője tudósított az 1951. január 16-ai lapszámban. De ha csak ennyi lett volna Klenner János bűne! Mint az írásból megtudhatjuk, máskor is használta fegyelmezésre a dolgos kezét. Egy éjszakai műszakban például a mozdonyát felelőtlenül kint hagyta, majd a Sikló-irodában nyugodt lélekkel aludni tért; ám egy idő után a fékezők beszélgetésére fölébredt, talpra ugrott, és jókora pofonokat kezdett kiosztani.

Bizonyos Bereczky György számolt be minderről. „Klenner mozdonyvezető veri a hozzá beosztott segédmunkásokat” – e hatásos címet viselte az újságcikk, amely az esetleírás mellett az erkölcsi intelmet is tartalmazta: „A legfőbb érték az ember!” Nem hiányzott a gondos nevelői szándék sem: „Éppen ideje lesz, hogy Klenner szaktárs hasznosabb munkára használja az erejét. Pl. tartsa rendben a gépét, a lehulló ágakat ne gázoltassa össze, s ne engedje meg, hogy a csillékből kiborítsák a téglát, mert ezáltal rengeteg kárba megy. És végül: szeretnénk, ha tudomásul venné a szaktárs azt, hogy alkotmányunk egyforma jogot biztosít minden dolgozónak! A régi inas-rendszer letűnt s a ’mesternek’ nincs joga a tanuló pofozásához és rugdosásához.”

Nem tudom, hogy ez az olvasói levél egy fegyelmi vizsgálat összefoglalója, vagy egy egyszerű hétköznapi feljelentés. Közismert: azokban az időkben a nyilvános megszégyenítés mindennapos rutinná lett. A Klenner-cikk megjelenése után egy héttel Gönczy Ferenc ifjúmunkás is tollat ragadott s nyílt levélben leplezte le Kávai Antalt. Már a felütés is erős: „Ne lopd a dolgozó nép vagyonát!” A hatásos cím után ez áll: „Kedves Munkatársam!” (Valljuk meg, azért tiszteletre méltó a letolvajozott kollégát ily udvariasan megszólítani!) És a folytatás: „Tudomásomra jutott, hogy Te 30-40 forintért kofferokat készítesz a dolgozó nép tulajdonát képező deszkákból. Tehát önkényesen rendelkezel azzal az anyaggal, amely a szocialista város építésére, nem pedig egyéni célokra szolgál a Dunai Vasműnél. Mit gondolsz, helyes, amit teszel? Saját magad és dolgozótársaidat csapod be és lopod meg. Ezek szerint nem elégszel meg azzal a bérrel, mely becsületes munkád után megillet. Ilyesmire csak az szokott rávetemedni, aki dolgozni nem szeret, s könnyen akar élni.”

A feljelentő ifjúmunkás a stílussal és a nyelvi logikával hadilábon állt: a „rávetemedő” becsületes munkájáról írt, majd nem sokkal utána dogozni nem szeretőnek titulálta, de kicsire nem adunk. Inkább lapozzunk bele a városi gimnázium 1959/60-as évkönyvébe, olvassuk a jó hírt: „A II. b. osztályban társadalmi bíróságot szerveztek a DISZ tagok. Ez a bíróság felelősségre vonta a rosszul tanulókat és a fegyelmezetlen magatartású tanulókat.”

Na végre! Az ifjúság tanult az elődöktől!

A rovat további hírei: Napraszóló

A nullává nem lett ember

A nullává nem lett ember

2019. szeptember 15. (vasárnap)

Mi a csuda lehet egy ajtón a házmester-luk? Aztán miféle a bagolyműszak? Emlékszem, először csak a türelmetlen kíváncsiság vezetett, hogy végére járjak, mit rejtenek e szavak. Aztán rájöttem: a könyv, amelyet olvasok, sokkal több nyelvi fordulatot kínál föl, mintsem hogy leragadhatnék egyes szavakon.

Szembejött a véletlen

Szembejött a véletlen

2019. szeptember 08. (vasárnap)

Már a jövő sem a régi. Ezt a bizarr mondatot Géza préselte ki magából, miután szerelmi bánatának borús részleteit megosztotta ismerősével a sarki presszóban. Az ismerős csak bólogatott. Közben azon eszelt, vajon a nem túl olvasott Géza hogyan talált ki ilyen különös bölcsességet.

Szomjoltó közkutak

Szomjoltó közkutak

2019. szeptember 01. (vasárnap)

Az újságoshoz tartottam. Kerülővel, ahogy máskor is. Mehettem volna rövidebb úton, de akadt egy különös, parancsoló szempont: csak azért választottam azt az irányt, hogy útba ejtsem az iskolát, ahol a gyerekeim töltik napjaikat.

1526, úton a végzet felé

1526, úton a végzet felé

2019. augusztus 25. (vasárnap)

Laji, a kanászlegény megállt. Erősen fülelt. Mintha morajlana valami a távolban. De hogy mi, abban dűlőre nem jutott, így aztán ostorával csapott egyet, és a kesedisznóival indult a kövérebb fű irányába.

Ünnepidőben

Ünnepidőben

2019. augusztus 19. (hétfő)

Jól van, fiam, nem haragszunk, nem haragszunk. – Mi sem, felség, mi sem, felség. Egy fordulat a király és a furfangos juhász párbeszédéből. Az eltüsszentett birodalom című mesejátékban figyelt föl rá a keresztfiam. Nem hagyta nyugodni a dolog: ilyen pimaszul lehetett beszélni egy királlyal?

Délidő, éjsötét

Délidő, éjsötét

2019. augusztus 11. (vasárnap)

Akkor is nyár volt, augusztus. Ifjúkora élményeinek színhelyén csatangoltak a barátokkal. A Lápastói-dűlőben leültek az évszázados csőszharang tövébe. Hallgattak. Fullasztó meleg volt.

Ez már a nyárutó?

Ez már a nyárutó?

2019. augusztus 04. (vasárnap)

Bizony, ez már az – hangzott a kérdésre az atyai válasz. A gyermek amúgy tudta, hisz a térdére fektetett színes lapban éppen a hónapok régies neveiről olvasott: Augusztus – egyenlő Kisasszony hava, Új kenyér hava, Nyárutó.