A farkas nem ordít be…

2019. február 3. (vasárnap) 8:17 - Várkonyi Balázs

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Másnap derült ki, mi volt az éjjeli leskelődés oka. Pár nappal előtte az óvodában a néphagyományokról, időjóslásról meséltek nekik, s ő megkérdezte az óvónénit: igaz-e az, amit a nagyapjától hallott a Bakonyban, hogy gyertyaszentelő napján a farkasok be szoktak ordítani az ablakon. Csak egy nevetés meg egy ki tudja volt a válasz, így a kisfiú nem lett okosabb, s maga akart a dolog végére járni… Az anyának aztán másnap igen nagy erőfeszítésébe került, mire a kis hatéves elfogadta, hogy a népszokásoknak, legendáknak nem minden részét kell szó szerint érteni.

Február, egykori népi nevén télutó vagy jégbontó hava, már a hidegtől való lassú megszabadulást ígéri. Gyertyaszentelő ünnepe, vagyis a hónap második napja jeles időjósló alkalom volt. Ekkor mondták némely gazdaemberek: inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap kukucskáljon. Mert a népi megfigyelés szerint ha kopogós fagy uralja ezt a napot, akkor már nem soká tart a tél; ám ha enyhülés, derűs ég és napsütés jön, akkor még jó ideig marad a hideg.

Nagyjából hasonlót mond a medvék szokásához tapadó jóslat: Európában általános a régóta élő hiedelem, hogy ha a maci kijön az odvából és meglátja az árnyékát, akkor rögtön visszabújik, alszik tovább, mert még hosszú lesz a tél. Ám ha borult ég fogadja, kint marad, hiszen a tél napjai meg vannak számlálva. Mármost e hétvégén nem lesz farkasordító hideg, tehát egyetlen négylábú sem ordít be majd az ablakunkon, így a népi regula szerint jó ideig makacskodik még a tél; ugyanakkor a medvét nem napsütés, hanem borongós idő fogadja, e szerint mégsem tart sokáig a hideg. Aztán hogyha még a hajdani mondókát is tekintetbe vesszük: „Esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél” – na, ekkor már végképp összezavarodunk. És marad a kérdés: akkor hát melyik jóslatnak higgyünk? Tudjuk, egyiknek sem kell igazán, mert lehet így, lehet úgy – de mégis, a legendák szépek, a játék pedig játék, különösképp, ha gyermekeinkről van szó.

Ami pedig a katolikusok archaikus ünnepét illeti, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja nem másról szól, mint arról, hogy a hagyományrendnek megfelelően a születése utáni negyvenedik napon Názáreti Jézust édesanyja, Mária bemutatta a jeruzsálemi templomban. Egykor sok helyen a mise után körmenetet tartottak. Ez ma már ritka, de változatlan az ősi rítus: a gyertyaszentelés. Ennek eredete Jézus bemutatásához kötődik. A mózesi törvénynek megfelelően az előírt áldozat fölajánlásakor jelen lévő tanúk egyike, az agg Simeon mondta: Jézus a nemzeteket megvilágosító fény, a „világ világossága”. Ennek szimbóluma a szentelt gyertya, amely a hit emberét elkíséri a bölcsőtől a koporsóig.

A rovat további hírei: Napraszóló

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.

CB 40 19, a csodaautó

CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat)

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

Rangon aluli…

Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap)

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.

„Aranyláz” Újvárosban

„Aranyláz” Újvárosban

2019. március 03. (vasárnap)

1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.

1859: a pentelei világjáró hazatér

1859: a pentelei világjáró hazatér

2019. február 25. (hétfő)

Barkóczi Rosty Pál, az ifjú nemes önszántából tán sosem hagyta volna el Magyarországot. De az 1848-49-es szabadságharc katonájának, a Károlyi-huszárezred kapitányának nem volt más választása: a világosi fegyverletétel után börtön várt volna rá, így menekülnie kellett. Sógora, a tudós Trefort Ágoston, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével emigrált.