A farkas nem ordít be…

2019. február 3. (vasárnap) 8:17 - Várkonyi Balázs

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Másnap derült ki, mi volt az éjjeli leskelődés oka. Pár nappal előtte az óvodában a néphagyományokról, időjóslásról meséltek nekik, s ő megkérdezte az óvónénit: igaz-e az, amit a nagyapjától hallott a Bakonyban, hogy gyertyaszentelő napján a farkasok be szoktak ordítani az ablakon. Csak egy nevetés meg egy ki tudja volt a válasz, így a kisfiú nem lett okosabb, s maga akart a dolog végére járni… Az anyának aztán másnap igen nagy erőfeszítésébe került, mire a kis hatéves elfogadta, hogy a népszokásoknak, legendáknak nem minden részét kell szó szerint érteni.

Február, egykori népi nevén télutó vagy jégbontó hava, már a hidegtől való lassú megszabadulást ígéri. Gyertyaszentelő ünnepe, vagyis a hónap második napja jeles időjósló alkalom volt. Ekkor mondták némely gazdaemberek: inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap kukucskáljon. Mert a népi megfigyelés szerint ha kopogós fagy uralja ezt a napot, akkor már nem soká tart a tél; ám ha enyhülés, derűs ég és napsütés jön, akkor még jó ideig marad a hideg.

Nagyjából hasonlót mond a medvék szokásához tapadó jóslat: Európában általános a régóta élő hiedelem, hogy ha a maci kijön az odvából és meglátja az árnyékát, akkor rögtön visszabújik, alszik tovább, mert még hosszú lesz a tél. Ám ha borult ég fogadja, kint marad, hiszen a tél napjai meg vannak számlálva. Mármost e hétvégén nem lesz farkasordító hideg, tehát egyetlen négylábú sem ordít be majd az ablakunkon, így a népi regula szerint jó ideig makacskodik még a tél; ugyanakkor a medvét nem napsütés, hanem borongós idő fogadja, e szerint mégsem tart sokáig a hideg. Aztán hogyha még a hajdani mondókát is tekintetbe vesszük: „Esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél” – na, ekkor már végképp összezavarodunk. És marad a kérdés: akkor hát melyik jóslatnak higgyünk? Tudjuk, egyiknek sem kell igazán, mert lehet így, lehet úgy – de mégis, a legendák szépek, a játék pedig játék, különösképp, ha gyermekeinkről van szó.

Ami pedig a katolikusok archaikus ünnepét illeti, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja nem másról szól, mint arról, hogy a hagyományrendnek megfelelően a születése utáni negyvenedik napon Názáreti Jézust édesanyja, Mária bemutatta a jeruzsálemi templomban. Egykor sok helyen a mise után körmenetet tartottak. Ez ma már ritka, de változatlan az ősi rítus: a gyertyaszentelés. Ennek eredete Jézus bemutatásához kötődik. A mózesi törvénynek megfelelően az előírt áldozat fölajánlásakor jelen lévő tanúk egyike, az agg Simeon mondta: Jézus a nemzeteket megvilágosító fény, a „világ világossága”. Ennek szimbóluma a szentelt gyertya, amely a hit emberét elkíséri a bölcsőtől a koporsóig.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros! 

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!