A farkas nem ordít be…

2019. február 3. (vasárnap) 8:17 - Várkonyi Balázs

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Másnap derült ki, mi volt az éjjeli leskelődés oka. Pár nappal előtte az óvodában a néphagyományokról, időjóslásról meséltek nekik, s ő megkérdezte az óvónénit: igaz-e az, amit a nagyapjától hallott a Bakonyban, hogy gyertyaszentelő napján a farkasok be szoktak ordítani az ablakon. Csak egy nevetés meg egy ki tudja volt a válasz, így a kisfiú nem lett okosabb, s maga akart a dolog végére járni… Az anyának aztán másnap igen nagy erőfeszítésébe került, mire a kis hatéves elfogadta, hogy a népszokásoknak, legendáknak nem minden részét kell szó szerint érteni.

Február, egykori népi nevén télutó vagy jégbontó hava, már a hidegtől való lassú megszabadulást ígéri. Gyertyaszentelő ünnepe, vagyis a hónap második napja jeles időjósló alkalom volt. Ekkor mondták némely gazdaemberek: inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap kukucskáljon. Mert a népi megfigyelés szerint ha kopogós fagy uralja ezt a napot, akkor már nem soká tart a tél; ám ha enyhülés, derűs ég és napsütés jön, akkor még jó ideig marad a hideg.

Nagyjából hasonlót mond a medvék szokásához tapadó jóslat: Európában általános a régóta élő hiedelem, hogy ha a maci kijön az odvából és meglátja az árnyékát, akkor rögtön visszabújik, alszik tovább, mert még hosszú lesz a tél. Ám ha borult ég fogadja, kint marad, hiszen a tél napjai meg vannak számlálva. Mármost e hétvégén nem lesz farkasordító hideg, tehát egyetlen négylábú sem ordít be majd az ablakunkon, így a népi regula szerint jó ideig makacskodik még a tél; ugyanakkor a medvét nem napsütés, hanem borongós idő fogadja, e szerint mégsem tart sokáig a hideg. Aztán hogyha még a hajdani mondókát is tekintetbe vesszük: „Esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél” – na, ekkor már végképp összezavarodunk. És marad a kérdés: akkor hát melyik jóslatnak higgyünk? Tudjuk, egyiknek sem kell igazán, mert lehet így, lehet úgy – de mégis, a legendák szépek, a játék pedig játék, különösképp, ha gyermekeinkről van szó.

Ami pedig a katolikusok archaikus ünnepét illeti, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja nem másról szól, mint arról, hogy a hagyományrendnek megfelelően a születése utáni negyvenedik napon Názáreti Jézust édesanyja, Mária bemutatta a jeruzsálemi templomban. Egykor sok helyen a mise után körmenetet tartottak. Ez ma már ritka, de változatlan az ősi rítus: a gyertyaszentelés. Ennek eredete Jézus bemutatásához kötődik. A mózesi törvénynek megfelelően az előírt áldozat fölajánlásakor jelen lévő tanúk egyike, az agg Simeon mondta: Jézus a nemzeteket megvilágosító fény, a „világ világossága”. Ennek szimbóluma a szentelt gyertya, amely a hit emberét elkíséri a bölcsőtől a koporsóig.

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy hívnak, kis boxos?

Hogy hívnak, kis boxos?

2019. február 16. (szombat)

Borsós. Borzas. Ebes. Elep. Kócs. Kormópuszta – mintha leckét mondana fel, úgy sorolja a hortobágyi gazdaságok nevét, tizenkettőt, ahová az ötvenes években kitelepített családok kerültek, kényszermunkára. És most telefonon invitál: készül az egykori száműzetése színhelyére, tartsak vele, hisz már kétszer együtt mentünk. Majd meglátjuk, mondom neki, hogy időt nyerjek.

Újvárosi hódítók

Újvárosi hódítók

2019. február 10. (vasárnap)

Ismét egy évforduló. Nem „kerek”, nem is évszázadot megidéző – egyszerű, szerény, amolyan semmi különös nap a kalendáriumban. De valakiknek nagyon sokat jelent: a fiatalságukra emlékeztet. És voltaképpen az egész életükre.

Umcacca és társai

Umcacca és társai

2019. január 31. (csütörtök)

Egy hirdetésben bukkanok rá: Kucorgó tér. Hangulatos, kedves név, a terecske is biztosan rászolgált erre; de mitől lett kucorgó?

A faegér papája

A faegér papája

2019. január 30. (szerda)

Az elegancia, barátom, az elegancia az ok! Nagy hirtelen ezt adtam magyarázatként, amikor szomszédom megkérdezte, mi a csudának nekem laptophoz egér.

Munkaélmény, életpélda

Munkaélmény, életpélda

2019. január 27. (vasárnap)

Úgy hívták: „a kis sánta amerikai”. Olajmunkás körökben terjedő kósza legendák hőse volt. Ha volt egyáltalán. Mert olyan valószerűtlen, hogy valaki, akinek neve sem ismert, igaz történetek főszereplője legyen. De ez csupán az én fikcióm.

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.

Csak a feketerigó…

Csak a feketerigó…

2019. január 12. (szombat)

Apa, mozdulj! Menj ki, süt a nap, ha nem mozdulsz, nem érnek új impulzusok. Kell a fenének új impulzus ebben a hidegben, mondom, és mutatom neki, hogy innét, a meleg szobából is szép a hó, és jó látni a napsütésben köröző feketerigót… Na, nem épp csak erre gondoltam – zárja le fiam a rövidre szabott párbeszédet.