A farkas nem ordít be…

2019. február 3. (vasárnap) 8:17 - Várkonyi Balázs

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Másnap derült ki, mi volt az éjjeli leskelődés oka. Pár nappal előtte az óvodában a néphagyományokról, időjóslásról meséltek nekik, s ő megkérdezte az óvónénit: igaz-e az, amit a nagyapjától hallott a Bakonyban, hogy gyertyaszentelő napján a farkasok be szoktak ordítani az ablakon. Csak egy nevetés meg egy ki tudja volt a válasz, így a kisfiú nem lett okosabb, s maga akart a dolog végére járni… Az anyának aztán másnap igen nagy erőfeszítésébe került, mire a kis hatéves elfogadta, hogy a népszokásoknak, legendáknak nem minden részét kell szó szerint érteni.

Február, egykori népi nevén télutó vagy jégbontó hava, már a hidegtől való lassú megszabadulást ígéri. Gyertyaszentelő ünnepe, vagyis a hónap második napja jeles időjósló alkalom volt. Ekkor mondták némely gazdaemberek: inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap kukucskáljon. Mert a népi megfigyelés szerint ha kopogós fagy uralja ezt a napot, akkor már nem soká tart a tél; ám ha enyhülés, derűs ég és napsütés jön, akkor még jó ideig marad a hideg.

Nagyjából hasonlót mond a medvék szokásához tapadó jóslat: Európában általános a régóta élő hiedelem, hogy ha a maci kijön az odvából és meglátja az árnyékát, akkor rögtön visszabújik, alszik tovább, mert még hosszú lesz a tél. Ám ha borult ég fogadja, kint marad, hiszen a tél napjai meg vannak számlálva. Mármost e hétvégén nem lesz farkasordító hideg, tehát egyetlen négylábú sem ordít be majd az ablakunkon, így a népi regula szerint jó ideig makacskodik még a tél; ugyanakkor a medvét nem napsütés, hanem borongós idő fogadja, e szerint mégsem tart sokáig a hideg. Aztán hogyha még a hajdani mondókát is tekintetbe vesszük: „Esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél” – na, ekkor már végképp összezavarodunk. És marad a kérdés: akkor hát melyik jóslatnak higgyünk? Tudjuk, egyiknek sem kell igazán, mert lehet így, lehet úgy – de mégis, a legendák szépek, a játék pedig játék, különösképp, ha gyermekeinkről van szó.

Ami pedig a katolikusok archaikus ünnepét illeti, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja nem másról szól, mint arról, hogy a hagyományrendnek megfelelően a születése utáni negyvenedik napon Názáreti Jézust édesanyja, Mária bemutatta a jeruzsálemi templomban. Egykor sok helyen a mise után körmenetet tartottak. Ez ma már ritka, de változatlan az ősi rítus: a gyertyaszentelés. Ennek eredete Jézus bemutatásához kötődik. A mózesi törvénynek megfelelően az előírt áldozat fölajánlásakor jelen lévő tanúk egyike, az agg Simeon mondta: Jézus a nemzeteket megvilágosító fény, a „világ világossága”. Ennek szimbóluma a szentelt gyertya, amely a hit emberét elkíséri a bölcsőtől a koporsóig.

A rovat további hírei: Napraszóló

Ünnepidőben

Ünnepidőben

2019. augusztus 19. (hétfő)

Jól van, fiam, nem haragszunk, nem haragszunk. – Mi sem, felség, mi sem, felség. Egy fordulat a király és a furfangos juhász párbeszédéből. Az eltüsszentett birodalom című mesejátékban figyelt föl rá a keresztfiam. Nem hagyta nyugodni a dolog: ilyen pimaszul lehetett beszélni egy királlyal?

Délidő, éjsötét

Délidő, éjsötét

2019. augusztus 11. (vasárnap)

Akkor is nyár volt, augusztus. Ifjúkora élményeinek színhelyén csatangoltak a barátokkal. A Lápastói-dűlőben leültek az évszázados csőszharang tövébe. Hallgattak. Fullasztó meleg volt.

Ez már a nyárutó?

Ez már a nyárutó?

2019. augusztus 04. (vasárnap)

Bizony, ez már az – hangzott a kérdésre az atyai válasz. A gyermek amúgy tudta, hisz a térdére fektetett színes lapban éppen a hónapok régies neveiről olvasott: Augusztus – egyenlő Kisasszony hava, Új kenyér hava, Nyárutó.

Halló, Vasedény?

Halló, Vasedény?

2019. július 28. (vasárnap)

Egy legendaképző mondat a kabarévilágból: „Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.” Így indul a legismertebb telefonparódia. A színpadon Kern András, a nélkülözhetetlen kellék egy telefon, azon át jönnek a hangok: akárhány, az mind Kerné, ez az ő mesterségtitka. Az elején még nyugodt, mintha nem tudná, mi vár rá. És kezdetét veszi az ötperces őrület.

Réka örömkönnyei

Réka örömkönnyei

2019. július 21. (vasárnap)

Önfeledten szökdécselt az utcán, valamit énekelt, de nem lehetett kivenni, mit, dalát szétszabdalta a szökdécselés, a hajában két masni egyfolytában lebegett, olyan volt a jelenet, akár egy látomás, mintha gyerekfilm elevenedne meg.

Mi már ettünk…

Mi már ettünk…

2019. július 14. (vasárnap)

Anyja szavait sosem felejti: a szegénységet nem kell szégyellni; csak viselni nehéz. Szegények voltak. És ő ezt nehezen viselte.

Mint a mókus…

Mint a mókus…

2019. július 07. (vasárnap)

Az úttörő vidám. Volt, valamikor. Épp annyira volt vidám, mint aki odafönt tanyázik, a fán: a mókus. Csak hát a nevelő szándékkal megírt szöveg – Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám – csapdát is rejt, s a cinikus közbeszédben rögtön megjelent a gúnyszó, a buzgómócsing szinonimája: mintamókus…