Halló, Vasedény?

2019. július 28. (vasárnap) 9:25 - Várkonyi Balázs

Egy legendaképző mondat a kabarévilágból: „Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.” Így indul a legismertebb telefonparódia. A színpadon Kern András, a nélkülözhetetlen kellék egy telefon, azon át jönnek a hangok: akárhány, az mind Kerné, ez az ő mesterségtitka. Az elején még nyugodt, mintha nem tudná, mi vár rá. És kezdetét veszi az ötperces őrület.

Az első párbeszéd még kissé gyermeteg: … Weiner elvtárs ebédel, és szabadságon van, és a másik vonalon beszél… – a mondja a titkárnő-Kern, – de nemsokára életszerűbbé válik a kabaréjelenet. Persze, hisz’ valós, sokszor megélt csapdahelyzetet elevenedik meg: amikor a telefonvonalak összeakaszkodnak. A ma fiatalja azt se tudja, mi fán terem ez. Aki megélte három-négy évtizeddel ezelőtt, az emlékszik még: egyszer csak megjelenik a hívatlan „látogató”a fülünkben, megszólal, kéretlenül, miközben mi épp valaki másra várunk. És most nem a hajdani belügyes lehallgatókra kell gondolni, ők hangtalanul végezték munkájukat.

De térjünk vissza a paródiára. Mindjárt halljuk is a szállóigévé vált kérdést: „… az NDK turmixgép, a leszedhető ajtajú megérkezett-e már?” – Ezt kérdezi egy „másik”, csak hallható Kern ettől a látható Kerntől, aki még mindig nyugodt, tehát ő maga se tudja kizökkenteni saját magát, de emlékszünk, ez már nem tat soká. Jön az újabb kérdés: „Nem Vasedény?”

Innét a káosz kezd eluralkodni, egy időre lépjünk is ki a jelenet felidézéséből, mondjuk az apropót, ami eszünkbe juttatta: egy nevezetes évforduló, július 26-a, 1991-ben. Mint most, akkor is péntekre esett, és sokaknak hozott megkönnyebbülést. Mert attól kezdve Újvárosban nem kellett hosszú perceket, olykor negyedórát egyetlen telefonhangra várni. Közismert Kelet-Európai sajátosság volt: valaki fölveszi a telefonkagylót, a füléhez illeszti, hogy hallja-e a búgó hangot. És nem csodálkozott, ha nem hallja. Az volt a természetes.

„Végre vonalban vagyunk, mintha csoda történt volna…” – olvassuk a korabeli lapban. A telefonközpont vezetője, Viola kartárs tudatja, hogy az emberek lelkesen telefonálnak, már meg is született a napi csúcs, egy negyvenperces külföldi hívás. Szegény telefontulajdonos, lehet, hogy földhöz is vágta a készülékét, ha a hó végén megkapta a horrorisztikus számlát… De e tekintetben a városiak többsége biztonságban volt, mert az új központ kapacitása csak ötezer vonalra volt elég.

Interközpont: már azt se tudja a legtöbbünk, mi volt az – pedig fontos kezdő- és végpontja annak a köldökzsinórnak, ami városok, falvak közt ívelt. 1991. július 26-a az ott ügyködő telefonos kisasszonyok szomorú napja lehetett, hiszen addig sok múlott rajtuk, az ügyességükön, a szakmai rafinériájukon. Ők tartották sokszor a lelket a gyors kapcsolásban reménykedőkben. És rajtuk csattant az ostor a félrement hívásokért is. De ők sem tudtak úrrá lenni a káoszon, amikor a vonalak végzetesen összekuszálódtak, és amikor Kern Andráson kereste a „másik” Kern a titokzatos Gézát, vagy a levehető ajtajú NDK turmixgépet, ami a korszak jelképe lett.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

DunaújvárosMesélPontHu: Sztálinváros, Dózsa-filmszínház [sic!]

DunaújvárosMesélPontHu: Sztálinváros, Dózsa-filmszínház [sic!]

2020. július 21. (kedd)

Aktuális telitalálattal ünnepelte "Dózsa" újranyitását a DunaújvárosMesélPontHu blog is – a gazdag várostörténeti gyűjtemény egy "hőskor" riporttal eleveníti fel az intézmény történetének kezdeteit. Szemelvények itt – de ajánlom a teljes állományt!

Dunaújváros mesél: Skanzen a "kapuban"

Dunaújváros mesél: Skanzen a "kapuban"

2020. július 12. (vasárnap)

Újabb szép találattal, az ISD Dunaferr Zrt. főkapuja melletti kiserdőben megbújó ipartörténeti gyűjteményről szóló írással kényeztette követőit a DunaújvárosMesélPontHu. Most néhány jellemző szemelvény következik – de az egész összeállítást jó szívvel ajánlom!

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

2020. július 05. (vasárnap)

Ezúttal tematikus összeállítással kedveskedett követőinek a DunaújvárosMesélPontHu: a várostörténeti blog kollekciójának fókuszába a Dunaújváros nevű hajó került. Szemelvények itt – de az egész összeállítás remek, jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

2020. június 24. (szerda)

Szépséges találattal folytatódott a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog sorozata: a Népszabadság 1970-es lapszámában Domanovszky Endre festőművész elevenítette fel a Dunai Vasmű főbejáratát ékítő freskó születésének körülményeit. Szemelvények kedvcsinálókét – de ajánljuk a teljes összegzést!

Dunaújváros mesél: Új kikötő

Dunaújváros mesél: Új kikötő

2020. június 17. (szerda)

Remek korabeli riportot "talált" a DunaújvárosMesélPontHu – a Béke és Szabadság című képes hetilap hasábjain 1954-ben napvilágot összegzés az új kikötő életébe nyújt bepillantást – szokás szerint néhány kedvcsináló részlet következik, de jó szívvel ajánljuk az egész elolvasását is!

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros!