Sokat elárul egy országról, a társadalomról, hogy miként bánik az idősekkel. Fölösleges koloncnak, eltartottként kezeli őket vagy pedig az életüket végigdolgozó, a következő generációt felnevelő tiszteletreméltó embereknek.
Ne adj Isten még élettapasztalatukra, tanácsaikra, bölcsességükre is számít, mint oly sok korábbi civilizációban ez működött: aki több nyarat élt már meg bölcsebb lett, de legalábbis tapasztaltabb. Érdemes volt kikérni a véleményét. Így működtek a törzsekben, falvakban a vének tanácsai, és ezért mondogatjuk mi is az okosságot: jó az öreg a háznál!
Ezt a szemléletet és értékrendet láthatjuk az időseket érintő kormányzati intézkedésekben. A legfontosabb teendők között szerepel a nyugdíjak értékének megőrzése. Magyarország ma már elég erős ahhoz, hogy egy európai gazdasági válság idején is meg tudja őrizni a nyugdíjak értékét. Ahogy a közgazdászok mondják: a jó gazdaságpolitika a legjobb szociálpolitika. A magyar gazdaság növekedése teszi lehetővé, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke is megmaradjon.
A nyugdíjemelés és nyugdíjprémium mellett vannak új strukturális elemek is. A munkahelyvédelmi akcióterv részeként járulékkedvezményt kap az 55 év feletti munkavállalót alkalmazó foglalkoztató. Félmillió 55 évnél idősebb embert segített álláshoz ez a kedvezményrendszer. A Nők 40 nevű program szintén népszerű lett, sokan éltek a lehetőséggel. Az elsősorban időseket érintő népbetegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek ára csökkent. Ezek az intézkedések egyben a szemléletet is formálják: az individualista és sikerorientált modern társadalom gyakran elfelejtkezik az öregekről.
A társadalom egészét tekintve az egyik legnagyobb veszély az idősek és a fiatalok szembefordítása. A célnak inkább olyan egészséges társadalomnak kell lennie, amelyben a generációk nem szemben állnak egymással, hanem sokkal inkább egymás vállán állnak, egy közösséget alkotnak. Egymást segítik élethelyzetüknek megfelelően, és nem kijátszhatók egymás ellen.
Nem véletlenül született meg az az alkotmányos passzus, amely szerint a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről. Bár ez elsősorban erkölcsi parancs, és nem jogszabályi kötelezettségnek kellene lennie, de mégis végig kellene vezetni a magyar jogrendszerben. Nem árt, ha az erkölcsi parancs és az írott jog néha egybecseng!
Természetesen fontos a nyugdíjak biztonsága, az időseket illető méltányos jövedelem, de a méltóság ugyanilyen fontos, hogy az időseknek ehhez ne kelljen bizonygatniuk a szegénységüket. Egyáltalán: az időskor, a nyugdíjas lét ne az elszegényedés szinonimája legyen. A nyugdíj nem kegyelemkenyér, nem eltartási díj, hanem évtizedek alatt felhalmozott jogosultság. Ezért volt fontos a rezsicsökkentés. Ez az intézkedés teszi lehetővé, hogy a szegénység bizonygatása nélkül is több pénz maradjon az embereknél a jövedelmükből. Legyenek nagycsaládosok, nyugdíjasok vagy közös életüket éppen csak megkezdő fiatal családosok.
Nem mindenki gondolkozik azonban így a nyugdíjasokról. Nem igaz, és mélységesen sértő a Jobbik volt elnöke által nem is olyan rég, éppen Pintér Tamással tett dunaújvárosi kirándulása utáni megjegyzése, miszerint „a magyar nyugdíjasok hétköznapokon kedves bácsikák és nénikék magukból kivetkőzve ugranak egymásnak, vért akarnak ontani remegő kezeikkel, ordibálnak trágárul és hörgik fel a XX. század minden traumáját”.
Több félreértést és rosszindulatot, lenézést tartalmaz a fenti megjegyzés. Nem véletlen, hogy a Jobbikban nem nyugdíjasokról beszélnek, hanem nyuggerekről. Mintha nem csak gyerekszobájuk nem lett volna, hanem anyjuk és apjuk sem. El kell zavarni az ilyen politikusokat, szakítani kell azzal a hozzáállással, hogy az idősödés csak költséget jelent a társadalomnak, hogy az idősek múltba révedők lennének, és hogy az idősek kizárólag passzív fogadói bármely kormányzati szolgáltatásnak. Úgy kell tekinteni az idősekre, mint társadalmi erőforrásra, és nem úgy, mint teherre.
Október 1. az idősek világnapja. Az ENSZ-közgyűlés 1991-ben nyilvánította ezt a napot a 60 év felettiek világnapjává. A világszervezet ezzel a gesztussal igyekszik emlékeztetni a korábban természetes gondolatra: egy társadalom a generációk együttműködésére van ítélve. A húszéveseknek és forrófejű, gőgös pártvezetőknek is be kell látniuk: egyedül nem megy!
- Rosdy Tamás -
