Már csupán három hét, és elrajtol a Dunaferr SE versenyzője az augusztusi, Szegeden megrendezésre kerülő olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokságon.
Rendíthetetlenül küzd és dolgozik a Dunaferr SE kenusa, Kiss Balázs, akit ezúttal Szolnokon értünk utol, hiszen a K2 1000 méteres számára ott készül párjával, Dóri Bencével, Vécsi Viktor kezei alatt.
- Legutóbb az Európa játékokon a kilencedik helyen végeztetek, ami jól, és rosszul is értelmezhető. Te hogyan gondolsz erre, hiszen ez volt a páros első felnőtt világversenye?
- A minszki teljesítményünk kétélű megítélést kapott. Kicsit el voltunk keseredve, ugyanakkor az is bennünk volt, hogy ez volt az első felnőtt nemzetközi versenyünk. Azonban az igaz, hogy attól a felnőtt párostól, aki olimpiai számban indul, több várható el. És mivel ez nem így történt, nem tudtunk büszkék lenni magunkra. Azt azonban nem lehet vitatni, hogy egy év óta, vagyis mióta összeállt a hajónk nagyon sokat fejlődtünk. De minden fejlődésnek vannak szakaszai, melyek közötti lépcsőfokokat nem lehet átugrani. Vagyis akár elégedettek is lehetnénk az Európa játékokon elért helyünkkel, de ezen nincs időnk gondolkodni.
Kiss Balázs és Dóri Bence! (Kép forrása: MKKSZ)
- Jelenleg milyen állapotban érzed magad?
- Jól jött, hogy Minszk után kaptunk egy hét pihenőt, de azt követően a szövetségi táborban igen komoly munkát kezdtünk meg. Még fejlődőben vagyunk, folyamatosan erősödünk, de ahogyan közeledünk a Vb felé, folyamatosan csökkennek az adagok. Már a gyorsításon dolgozunk, és a rajtig gondolatunkat is egyre jobban kihegyezzük. A teljesítményünk egyre jobb, hiszen javuló tendenciát mutatunk párommal, Dóri Bencével együtt. Nagyon sok volt már a szolnoki lét, de már nincs sok hátra, és a fáradtságot félre kell tenni. Azt azért kiszámoltuk, hogy az utóbbi időszakban ez volt a 33. hetünk, melyet edzőtáborban dolgoztunk végig, hiszen novemberben kezdtük meg a felkészülést. Amire ilyenkor figyelni kell, hogy ne legyen semmilyen apróság, ami kizökkenthet lelkileg bennünket. Ebben kaphatunk külső segítséget Molnár Lászlótól, aki a mentális problémákban segít. De elsősorban edzőmmel, Vécsi Viktorral beszélünk meg mindent. Hatalmas feladat áll előttünk, hiszen Szegeden elsősorban olimpiai kvótát kell szereznünk, melyhez minimum a döntőbe kell jutnunk. Nagyot kell lépnünk tehát Minszkhez képest, de ez a célunk! Az biztos, hogy az adott versenynapon azt, ami tőlünk telhető teljesíteni fogjuk. Azt azonban, hogy ez mire lesz elég, azt nem tudhatjuk. Azt látni kell, hogy évről évre gyorsul a nemzetközi mezőny, így aki tavaly fölényesen nyert, az idén már nem biztos, hogy azzal a teljesítménnyel aranyérmes lesz, sőt, lehet, hogy dobogóra sem kerül. Szegeden a hazai közönség motiválni fog bennünket. Hiszek abban, hogy oda fogunk érni, és meg lesz annak a munkának az eredménye, amelyet az évek során beleraktunk. Bízom abban, hogy mosolyogva fogunk kiszállni a hajóból.
Mint azt Kiss Balázs hozzátette, az augusztus 21-i rajtig, ami tőle telik, mindent megtesz az edzéseken.
