Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Öcaline - 2020. jan. 20., 17:36

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

"Egy kis játszóteret fog közre a dupla panel háztömb, a Petőfi iskola testnevelő irodájából nyíló udvar, és a Martinovics utca páratlan oldalának első néhány négyemeletese. A város építésekor minden kisebb térre csináltak egy pár elemből álló kis területet, ahol a gyerekek (mert akkor még voltak bőven) tölthették az időt. Ez az igyekezet látszik itt is: egy jó öreg öntöttvas hinta- hármas, egy mókuskerék, egy mérleghinta maradványa, és egy homokozó, a közepén mászókával; ez szolgálta a fölösleges energiák levezetését.
- Lent még senki? - kérdi a Mérnök.
- Miért, hallasz bármit? - kérdezek vissza.
Mintha megérezte volna, Laci közelít hosszú léptekkel, amikkel mintha nem is csak előre, de mindig felfele is lépne egyet. Ő is kosárlabdához öltözött: bő melegítő nadrágba, és egy két számmal nagyobb pólóba bújtatta hetven kilós testét."

A teljes poszt itt olvasható!

Dr. Senki személyes várostörténete - 2001 (katt) >>

(A kép illusztráció)

A rovat további hírei: Kultúra

Ujjé! A Ligetben nagyszerű!

2018. jún. 25.

Főként gyermekeknek szóló programokkal indult a Petőfi Művészeti Liget idei programja, mostantól kezdve július végéig heti három estén várja a zenekedvelőket a tér.

Ókori vacsora a hűvösben

2018. jún. 24.

Városunkban sem maradhatott el a már hagyományosnak számító Múzeumok Éjszakája elnevezésű rendezvény, a szokatlanul hideg idő azonban sokaknak elvette a kedvét attól, hogy pár óráig az ókori Rómában érezhessék magukat.

Duna menti zarándoklat

2018. jún. 24.

Szent Pantaleimon orvos vértanú halálának 1713. évfordulója alkalmából gyalogos zarándoklatot szerveznek Beloianniszból Dunaújvárosba.

Magyar foci, nyerőben

2018. jún. 24.

Na nem, ezt azért mégsem! Mit hülyéskedek én itt, amikor amúgy is van elég bajunk a harminckét fokos gatyarohasztó hőségben, és még az oroszországi vébé meccseinek gyötrelmeit is ki kell állnunk. Mármint a felismerést: hol vagyunk mi ettől! Hol vagyunk – nemcsak a tudástól –, hanem attól a tűztől, az utolsó vérig küzdéstől, amit a kiscsapatok mutatnak, s ami olykor kétségbe ejti a világverő nagyokat.