Ismét színes összeállítással jelentkezett a koronavírus járványának egyik gócpontjának számító Észak-Olaszországból Novák Yvette. Sorrendben ötödik helyzetjelentését ezúttal is tragikus felhangok és biztató momentumok teszik teljessé.
Ahogy arról már beszámoltunk, rendszeres vendég honlapunk hasábjain a koronavírus sújtotta európai gócpontból, Észak-Olaszországból a városunkból elszármazott Novák Yvette – eddigi négy helyzetjelentése az alábbi címekről érhető el!
Március 26. – "Vegyétek komolyan a vírust!" (katt) >>
Március 31. – "Most minden megváltozott..." (katt) >>
Április 5. – "... ezt vérző szívvel írom..." (katt) >>
Április 11. – A páncélozott húsvéttól Giulio Giovanniniig (katt) >>
Az előzmények egyre bővülő listája után következzen egy adag friss élmény – mert bár ha csak pislákolva is, de már látják a fényt az alagút végén, továbbra is veszélyes az élet Itáliában!
"Szükség van rád!"
Federico Pizzarotti, Párma polgármestere kiáltványt tett közzé a facebook oldalán – lefordítom, mert egy új, nagyon érdekes problémát vet fel!
"Termőföldjeinknek szükségük van karokra és szívekre! Szükség van rád! Olaszországban 400 ezer mezőgazdasági dolgozó külföldi – ez a teljes munkaerő mintegy 35 százaléka. A becslések szerint 250 ezer fő hiányzik az elkövetkező hetekben a határok lezárása miatt, ez hatalmas károkat okoz a mezőgazdaságnak. Karokra, kezekre, lábakra, verejtékre és a szívekre van szükség.
Szükség van mindenkire, aki olvassa ezt a felhívást. Fektesd be az energiádat mezőink és földünk érdekében!"
Az újranyitás tervezett menete
Most olvastam Mario Schiavina, a bolognai Szent Orsolya kórház intenzív osztályvezető főorvosának interjúját, amiben arra kérte a népet, hogy ne tervezzenek nyári vakációval – még ha nulla lenne az új fertőzöttek és nulla a halálozások száma, akkor is pillanatok alatt alakulhatnak új gócpontok, amint az emberek újra elkezdenének csoportosulni.
Mindehhez éppen most olvastam egy cikket, ami a honvágyamat még jobban fokozza – még április 11-én a szociális partnerekkel folytatott a kormány egy találkozót, amin hipotézisek születtek az újranyitással kapcsolatban. Ezen a héten megkezdődhet (és már meg is kezdődött – Öcaline) a könyvesboltok, papír- és írószer boltok, bababoltok újranyitása, a mezőgazdasági vállalatok és az ipari üzemek 18-án kezdhetnek ismét termelni.
A tervek szerint május 4-én maszkban és a biztonsági távolság szigorú betartásával ismét szabad lesz az emberek mozgása az utcákon, kinyitnak többek között a textil- és ruházati boltok, a hivatalok és bíróságok május 11-én kezdenek működni. A hónap derekán a presszók és az éttermek nyithatnak, a végén a fodrászatok, és május 31-én újra lehetne csapatsportokat is rendezni, június 8-án a sportközpontok is nyitnak, de csakis egyéni sportok vagy alacsony létszámmal járó órák engedélyezésével. Ez a második, középtávú fázis, a harmadik még messzebbre tekint: szeptemberben a felsőoktatási intézmények nyithatnak, online órákkal, kis turnusokkal – az óvoda és az általános iskola megnyitásáról a helyzet függvényében döntenek. A mozik és színházak decemberben nyitnak, a stadionok és diszkók jövő márciusban. És csak 2021. március 31-én kerülhet sor az országhatárok megnyitására – és ekkor lesz, ha minden jól alakul, a korlátozások vége is. Ez alapján még egy év, hogy újra hazamehetünk, átölelhetjük a szüleinket, testvéreinket, szeretteinket. Bele se merek gondolni, milyen hosszú idő...
Emberi gesztusok – minden napra
A sajtó folyamatosan tudósít megindító, szép vagy éppen vicces emberi pillanatokról is – ez erőt ad a túléléshez, úgyhogy ezekből is válogattam. Egy buszsofőr írt Pizzarotti polgármester oldalára. Váratlan meglepetés érte, a 3-as busz végállomásán egy kedves gesztus csodássá tette a napját. Egy nénike vitt neki néhány darab süteményt, megköszönte neki és az egész buszsofőr kollektívának, hogy lelkiismeretesen végzik a munkájukat a nehéz időkben is. A sofőr arra kérte a polgármestert, hogy a közösségi oldalon keresztül is köszönetet mondhasson mindazoknak, akik ilyen kedves gesztusokkal jobbá teszik a napjaikat, és akik ebben az abszurd helyzetben is arra ösztönzik őket, hogy folytassák a munkájukat – nap mint nap, a jobb jövő reményében.
Nagy sztori lett, hogy a Firenze melletti dombokon rendőrök megállítottak egy kerékpárost. Amikor magyarázatot kértek tőle, széttárta a karját és azt mondta: "Elmenekültem otthonról, már nem bírtam a vitatkozást a feleségemmel és a lányaimmal. Inkább kifizetem a büntetést, mint hogy hazamenjek!" A kijárási tilalom mindenkire vonatkozik, de a rendőrök figyelembe vették a különös indoklást – a rendőrök csak minimális bírságot szabtak ki. Viszont elrendelték, hogy a férfi térjen haza.
"Magányosan mennek el..."
Az elmúlt napokban a legmegrázóbb perceket számomra egy olasz tüdőgyógyász leírt szavai jelentették – a fordítás nem az én művem, megjelent az olaszországi magyarok csoportjában, gyönyörű:
"Mind elmennek. Némán, alázattal, amilyen alázatos némaságban, munkával és áldozattal telt az életük. Elmenőben van egy teljes nemzedék. Ők azok, akik az élelemért vívott hajszában a légópincékből olykor kitörve a bőrükön érezték a háború bűzét, a nélkülözést és a veszteségeket. Kérges tenyerek, mélyen árkolt arcok mennek most el, s velük együtt távozik a gyilkos napon és a metsző hidegben töltött idők emlékezete. Testek, amelyek atlétatrikóban és újságpapírcsákóban tonnaszám hordták a törmelékeket, cementet kavartak, és meghajlították a vasat. Elmenőben a Lambretták, a Cinquecento és Seicento nemzedéke, az első hűtőszekrényeké, a fekete-fehér tévéké. Lepedőbe csavarva hagynak el bennünket, mint megannyi Krisztus, ők, a gazdasági robbanás megteremtői, akik életük és verítékük árán felemelték ezt a nemzetet, és olyan gazdasági jólétettel ajándékoztak meg bennünket, amit büntetlenül élveztünk hosszú ideig. Velük együtt távozik most a tapasztalat, a belátás, a türelem, a rugalmasság, a tisztelet és ki tudja, hány órányi elfeledett imádság. Magányosan mennek el, a kezüket senki nem fogja, nem lehelnek utolsó csókot az arcukra. Mennek a nagyszüleink, országunk történelmi emlékezete, az emberiség kulturális öröksége. Itália tartozik nektek egy KÖSZÖNÖM-mel, 60 millió kedves gondolattal, amely utolsó utatokon elkísér.”
(Folytatjuk)
