Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. már. 20. Klaudia
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Dunaújváros Hetilap

A minőségelvű örömszakács

Közélet
gasztronómia
Facebook
koronavírus

facebook megosztás

Öcaline - 2020. máj. 21., 12:22

A járványhelyzet miatt (is) nagyot futott a Terítéken Dunaújváros és környéke közössége a facebook felületén, és a receptek közül kiragyogtak az elmúlt hetekben Grónás Henrik remekművei. Így hát két melegszendó között lassú tűzön, éppen csak pöcörögtetve beszélgettünk egy kiadósat.

Lehet, valaki messziről, hunyorítva és ellenszélben túlzásnak érzi, szerintem nem az: ahogy a pestiskarantén Boccaccio Dekameronját vagy Newton gravitációs törvényeit adta az emberiségnek, úgy a mostani járványhelyzet is rengeteg kreatív energiát mozgósított – és ha nekem most választanom kell, forgassanak paprikás lisztbe, ha nem Grónás Henrik kulináris kalandozásait említem legfényesebb példaként. 

De bizony, piskóta! És igen, PomPom!

Már a kapros lazacnál gyanút fogtam, a sasliknál tovább erősödött, a szuvidált kacsamellnél meggyőződéssé vált, hogy aztán az epres akácvirág-fantáziánál jól el is döntsem, ki kell vallatnom a szerzőt a konyhai karrier kezdeteiről és állomásairól:  
– Ha visszaemlékszem, az első művem gyermekként egy piskóta volt. A családban mindenkinek összeesett sütés után, az enyém meg valamiért nem. Szépre sikeredett, mint a nagykönyvben. Most jut eszembe, volt Pom-Pom főz szakácskönyvem is! De a lényeg: régen a baráti társaságban csak azt mondták rám, hogy válogatós; én azt mondtam nekik, ínyenc. Nem viselem el a minőségtelenséget – ez máig ható alapelv.

Mindig mindent – paleótól Koreáig

Főhősünk tehát elkezdett főzőcskézni, állítva, hogy számára kevesebb, a környezete számára annál nagyobb sikerrel – mint állítja, saját maga a legkegyetlelebb kritikusa. Viszont idővel egy csomó műfajba, stílusba belekóstolt – ez utóbbit szó szerint:
– Életszakaszaimból adódóan mindig más-más jellegű ételek voltak a fontosak, mindig más volt a kihívás. Volt például rengeteg „kifejlesztős” étel, amit még a paleo receptek gyermekkorában kezdtem el – valljuk meg, a leírások alapján elkészült ételek gyakorlatilag ehetetlenek és élvezhetetlenek voltak. Én máshogy közelítettem. Beiratkoztam egy szakács iskolába, de egyetlen egy elméleti oktatáson nem vettem részt, nem érdekeltek az anyaghányadok, a számítások a kalkulációk. 

Látni akartam, kóstolni, érezni, tanulni. 

A gyakorlati hely volt számomra nagyon fontos a környéken levő legjobbaktól akartam tanulni, így volt párom által szerzett vendéglátós kapcsolati tőkémet kihasználva, megkerestem Abonyi Tamást, aki összehozott Forster Zolival, aki abban az időben a Jankovich Kúria Wellness Hotel éttermének a séfje volt.

Beszéltem velük, magukhoz vettek. Az elején nehézségekbe ütköztem, mert a kiadott iskolai tételsor lefőzésére koncentráltak, és elég sok időt töltöttem a mosogatással is. Tudom, tudom, ez is hozzátartozik, de én nem azért mentem oda, hogy frankfurti levest csináljak vagy borsos tokányt és máglyarakást. Azokat kisujjból kiráztam. Egy picit csalódott is voltam, mert többre számítottam. Ahogy telt az idő, a kollégák nyitottsága (nem tudom szólíthatom-e őket kollégáknak, mivel nem vizsgáztam le) és talán az én érdeklődésem következtében egyre jobban belevontak a dolgokba. Akkoriban még gyermekcipőben volt a sous vide technológia/technika, ami számomra újdonságot jelentett, továbbá a koreai konyha, ami új ízekkel ismertetett meg. Nem szeretném felsorolni az ottlétem alatt megismert kollégákat név szerint, mivel óriási tiszteletlenség lenne akárkit is kifelejtenem. Néhány hónapot töltöttem ott, de sohasem felejtem el, amikor új vendég jött, a pincérek mint kémek tevékenykedtek, ők voltak a közvetítők. Mit kért, mit csinált, ízlett-e neki, amikor visszajött a tányér, kielemezték, mit nem evett meg – tanulságos időszak volt, száz százalékos, nagybetűs KONYHA.

„... legyen olyan, mint egy tetris”

A professzionális világ ezzel együtt nem vonzza, csak a feladat inspirálja – a végeredmény viszont általában izgalmas, érdekes és (bár egyelőre csak a szememnek hihetek) nagyon finom:
–  A tanulói időszak pár hónapot töltött be az életemben, nem úgy mint volt párom. Őt még nem említettem. Ő is a vendéglátóban tevékenykedett/tevékenykedik, a hold árnyékos oldalát általa is ismerem; ő volt a fő kritikusom, mindig három szóval jellemezte elkészített ételeimet – volt az "étlapos", volt a "majdnem étlapos" és a harmadik, ami nem az előző kettő – azért ilyen ritkán volt. Összességében megtanultam tisztelni ezeket az embereket, akik az ünnepnapjaikat, a hétvégéiket, a családjukat feláldozva kiszolgálnak minket egy kellemes vasárnap nyáreste, a pincéreket, akik mosolyogva, a hülyeségeinket elviselve naponta több tíz kilométereket rodeóznak az asztalaink között. Tudtam, hogy ezt nem akarom csinálni, nem akarok mindent feláldozva főzni. Én csak "örömszakács" szeretnék lenni. aki közvetlen környezetére, de maximum 4-5 embernek készíti el a szívét-lelkét. Lehet, egyszer eljön ennek is az ideje.

A dunaújvárosi csoport tevékenységét nagyon előremutatónak érzi, ugyanakkor példás szerénységgel hárítja el a parttalan dicséretet. Azt viszont nem tagadja, hogy valóban fontos számára a kiemelkedő minőség – akármit ő sem posztol a felületre:
– Köszönöm a megkeresést még egyszer, picit érdemtelennek tartom, mert úgy gondolom a Terítéken Dunaújváros és Környéke facebook csoportban  – ami talán ennek a megkeresésnek is az kiindulópontja volt – vannak nálam, sokkal, de sokkal ügyesebbek is. Neveket nem említek, mert itt sem szeretnék kihagyni senkit. Aki meglátogatja a csoportot, úgyis látni fogja, miről és kikről beszélek. Amit azonban ajánlanék mindenkinek: kóstoljatok és ne higgyetek a szakácskönyveknek, lássátok az ízeket, legyen olyan mint egy tetris, egymásra épüljenek, egészítsék ki egymást, mozgassák meg az összes ízlelőbimbót.  

Egyetek minőségi termékeket, készítsetek kifogástalan alapanyagokból szemkápráztató ételeket – hiszen ez a szervezetünk üzemanyaga. 

Vásároljatok itthon termesztett egészséges alapanyagokat. Ha jót esztek valahol, üzenjetek be a szakácsnak, hogy ízlett. Örülni fog neki és új erőt kap ezektől a visszajelzésektől, szóval ne fukarkodjatok a véleménynyilvánítással. Akik meg nyitottságot éreznek a főzés iránt, essenek neki otthon a fazéknak, és készítsetek sok-sok finom ételt!

Jó étvágyat mindenkinek ;)

(Fotó: Grónás Henrik – Terítéken Dunaújváros és Környéke)
 

A rovat további hírei: Közélet

„Boldogító igen!” – idén újra esküvő kiállítás csalogatott a Mondbach-kúriába (galériával)

2026. jan. 19.

A tavalyi nagy siker után ismét megszervezték az esküvő kiállítást - másodjára is remek hangulat és kiváló szakemberek várták a látogatókat. A kúria ismét fényesen bizonyította, hogy az esküvők ünnepi pompája bizony megfér a falai között. 

"... egy reménységre kaptatok elhívást is" – imahét, már mától

2026. jan. 19.

Folytatják az elmúlt esztendők nemes hagyományát, négy napon át tartó egyetemes imahétre várják a híveket a város templomaiban. A sorozat már ma délután kezdődik!

DSTV: MR berendezés Dunaújvárosban

2026. jan. 19.

A beszámolóval már jelentkeztünk hasábjainkon, most itt a DSTV összegzése arról, hogy ünnepélyes keretek között is átadták a Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézetben a nemrég telepített MR berendezést. Hangkép.
 

Gazdára találtak az elhagyott ruhadarabok

2026. jan. 16.

Nem könnyű az általános iskolás gyerekek élete. Tanulnak, leckét írnak, sportolnak és edzésekre, szakkörökre járnak. Megesik, hogy ilyenkor néhány dolgot elfelejtenek – például cipőt, kabátot, pulóvert, pólót és zoknit hagynak az iskolában. 

Kálló Gergely: "...fontos, hogy a döntéseknél az itt élők véleménye érvényesüljön"

2026. jan. 16.

Nagyjából egy év telt el azóta, hogy Kálló Gergely a 7-es számú választókörzet önkormányzati képviselőjeként megkezdte munkáját Dunaújvárosban. Bár a politikai szerep nem volt ismeretlen számára, a helyi közélet ritmusa, a városi ügyek sokszínűsége és a mindennapos kapcsolattartás a lakossággal új hangsúlyokat adott munkájának.

DSTV: a szolidaritási adóról

2026. jan. 16.

A beszámoló már nagyot futott hasábjainkon, most itt a DSTV összeállítása a szolidaritási hozzájárulás kormányzati sarcáról. A lényeg: idén is jelentős szolidaritási adót kell fizetnie a városnak – tételesen 1 milliárd 588 millió forintot. Hangkép.
 

Kedvezményes moziélmény az intézményi dolgozóknak

2026. jan. 15.

A mindennapokat szebbé tevő juttatásban részesülnek a dunaújvárosi önkormányzati intézmények dolgozói: a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa (KIÉT) részére Szabó Zsolt és Barta Endre alpolgármesterek mozikártyákat adtak át, amelyeket az intézmények munkatársai között osztanak szét.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Kisebb-nagyobb fejlesztések a Békevárosban

  2. DSTV: új szakképzési bázis

  3. Hogyan tervezz hatékony kampányokat webshopodnak?

  4. Kovács Zsófia gerendán és felemáskorláton készül a visszatérésre

  5. "Nagyon erős, baráti, összetartó közösség"

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: új szakképzési bázis

DSTV: új szakképzési bázis

Embedded thumbnail for DSTV: mozgalmas iskolai napok

DSTV: mozgalmas iskolai napok

Embedded thumbnail for DSTV: újra zenélt a cukrászda

DSTV: újra zenélt a cukrászda

Top hírek

  1. Így ünnepelte március 15-ét a város (galéria)

  2. Választás 2026: már végleges a szavazólap

  3. Új szakképzési bázis épül Dunaújvárosban

  4. „Tiszta udvar, rendes ház” a Technikumban

  5. Együtt ünnepelte a város a forradalom és szabadságharc hőseit március 15-én (galériával)

Galéria

Március 15-i ünnepség

Veres Viktória bemutatója a Kortárs Művészeti Intézetben

FitCity Dunaújváros (2026. március)

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 11. szám - 2026.03.20.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő