A Széchenyi István Gimnáziumban találkoztunk a napokban Éberhardt Béla erdőmérnökkel, Szemenyei Istvánnal, a Rudas középiskola, és Kratzmajer Zoltánnal, a "házigazda" gimnázium igazgatójával. Az esemény apropója egy könyv adományozás volt.

Kutatómunka és saját források

A szerző, Éberhardt Béla elmondta: könyvének témájául azért éppen a Szalki-szigetet választotta, mivel ez egy kissé mostohán kezelt területe Dunaújvárosnak, hiszen maga a város története számos kiadványban, sajtótermékben megjelent, azonban ez a tájegység kevésbé került az érdeklődés középpontjába, annak ellenére, hogy meglehetősen érdekes élővilággal rendelkezik. A szigetet saját szemével is volt alkalma tanulmányozni, hiszen gyermekkorában a város építésénél is jelen volt. Kifejtette: a Szalki-sziget amellett, hogy a város kikötőjének is otthont ad, a város vízbázisa, és természetesen a Vasmű miatt vasút is épült ezen a szakaszon. Ezek közül a leginkább hangsúlyos elem a vízbázis, hiszen már a kezdetekkor 15 ezer embert kellett ellátnia. Az akkori víz- és csatornahálózatért felelős társaság pedig rendkívül bravúrosan oldotta meg ezt a feladatot. Éberhardt Béla pedig saját szemével is láthatta a sziget alakulását, hiszen az általános iskola elvégzése után családjával Dunaújvárosba kerültek, ahol édesapja erdészként dolgozott: feladata volt a város és a gyár közti védő erdő telepítése. Mivel idővel ő is bekapcsolódott a munkálatokba, egy kocsis révén kapcsolatba került a Szalki-szigettel, hiszen a fuvaros a lovakat itt fürdette. Ennek köszönhetően a szerző a kezdetektől látta a kikötő kialakítását és az ehhez kapcsolódó munkálatokat. 

Nemcsak a forradalom

Eberhardt Béla megemlítette: 1956-ban a forradalom mellett még egy jelentős esemény érintette Dunaújvárost: egy dunai árvíz, amely főleg délebbre, Tolna megyében okozott károkat. Erről is viszonylag kevés információ lelhető fel. További érdekesség, hogy 1954 előtt, amikor is Sztálinvároshoz csatolták, korábban nem tartozott a Szalki-sziget a településhez, Dunapenteléhez. Hangsúlyozta: a könyv folytatását is megírta, mégpedig Szalkszentmárton felől megközelítve a szigetet. Ezt a könyvet teljes egészében elolvashatják érdeklődők honlapján, az eberhardt.hu oldalon. 

Jó kezekben

A kötet a dunaújvárosi Meritum Text Kiadó gondozásában, Szemenyei István közreműködésével látott napvilágot 2016-ban, így az adományozáson ő is részt vett. Elárulta: régi barátság fűzi a szerzőhöz, így megtiszteltetetésként élte meg, amikor megkereste, hogy segítse a kiadást. Megemlítette: több vállalkozótól és az önkormányzattól is segítséget kaptak. Ahogyan fogalmazott, hiánypótló műről van szó, amely turisztikai szempontból sem elhanyagolható értéket képvisel.  Mint elárulta: úgy vélték, a könyv kereskedelmi értékesítése nagyjából végéhez közeledik, ám meglátásuk szerint fontos lenne, hogy a mű még szélesebb körben eljuthasson az olvasókhoz, ezért úgy döntöttek, hogy az érintett települések közintézményei számára adomány formában felajánlanak összesen 250 példányt a kiadványból: 100- 100 darabot a Móricz és a Széchenyi iskoláknak, 40-et az Intercisa és 10-et a szalkszentmártoni múzeumnak. A kezdeményezés célja az volt, hogy a könyv a családokhoz kerülhessen, és jó kezekbe juthasson el. 
A felhasználásról természetesen a megajándékozott intézmények saját hatáskörben döntenek, semmilyen megkötés nincs az adományozó részéről, ám az egyeztetés során felmerült, hogy tanulmányi versenyeken jutalomként, esetleg kiemelkedő teljesítmények díjazásául szolgálnak majd a példányok. Az eseményen Kratzmajer Zoltán, a Széchenyi igazgatója egy dedikált könyvet is kapott Éberhardt Bélától. Az igazgató természetesen köszönetét fejezte ki és megtiszteltetésként kezeli a felajánlásokat.

Cs. L.

(A fotó archív felvétel)