Terítéken Dunaújváros: zsíros téli álmok

Öcaline - 2021. február 14. 9:49

Kezdjünk egy vallomással: egy ideig egészségőr összeállításon morfondíroztam az idei év első gasztronauta-kollekciója tervezésekor, de aztán győzött a télidő torkos húsevője: zsíros, cupákos, brutális ízekkel kecsegtető durvulás jön, az érzékeny gyomrúak gyorsan kattintsanak tovább!

A teljes történethez tartozik, hogy a napokban újra kezdtem a csíranevelgetés projektet, ehhez kapcsolódva – az élő étel igézetében – terveztem a bevezetőben emlegetett válogatást az "egészséges, és még finom is" jegyében. Erre tessék.

Ha tél, akkor kaják vastag szafttal

Végül is logikus: a farsangi időszak is a nagy zabálásokról szól – aligha véletlenül. Télidőben vékony levesekkel, karcsú, esetleg húshagyó menüvel nehezen bírható a nagy hideg (műhelytitok: amikor ezt írtam, éppen az idei tél addigi legfagyosabb éjszakáján voltunk túl, aztán jötte gy adag tavasz, most vált aktuálissá újra a tartalom a didergető idővel), a zsíros, nehéz és laktató kajákkal viszont vígan zakatol a test gépezete.

Dobjuk még félre kicsinyég az egészségőr énünket – jöjjenek a durvább kihívások; a kollekció válogatásakor természetesen ezúttal is a Terítéken Dunaújváros és környéke facebook csoport imponálóan sokoldalú közösségének posztjai voltak a segítségemre. Szerencsére e fronton sem szívbajos a csapat: nagy kedvvel, és hát szó szerint vastag szafttal áldoznak a téli örömök oltárán! Lássunk máris néhány szívmelengető (és nyálcsordító) példát!

Hol van még a húshagyás?

Akad egy hatalmas mellényúlás a kulináris fronton; még mindig meglehetősen makacsul tartja magát az az elképzelés, miszerint a leves csak amolyan bevezető, előhang, „megágyaz a fő fogásnak” – na, erre a tévképzetre ad csattanós választ Zoltán Hunor, aki a Kajafotók című saját csoportjának remekeit menti át rendszeresen a Terítéken-közösség felületére. Most csak címszavakban, nettó a mellékelt képről: kilónyi marhalábszár, sok bab, rengeteg zöldség, és egészen pontosan 332 csipetke – a végén a tejföl meg a zöld díszítés a cifraság, de aki ez után a babgulyás után még nekivág bárminek is, az megérdemli a haspók elnevezést.
A második – és egyúttal ihletadó – remekmű Gross Doll kegyetlenül eltalált remeklése: a zsírjában sült (húsos) szalonna pírja is lenyűgöz, a vele sült hagymás burgonya pont annyira kérges és perzselt, amennyire kell, mellé a párolt vörös káposzta (sejtésem szerint némi ecettel küldve, manósapkányi köménnyel bolondítva) teszi tökéletessé a tányért.

Brutálisan komoly összeállítással jelentkezett Somogyi Gábor is: a sörben pácolt (!), fokhagymával tűzdelt (!!!) malacot a beszámoló szerint ultra lassan, 4,5 órán át sütötte, steak burgonyával és vajas fokhagymás zöldbabbal tálalta. A beszámoló szerint „omlós szaftos hús, ropogós bőr, egyedi fűszerek, ízorgia” – készséggel és irigységtől sárgán hiszem el, a kép is, hmm, khmm, sokatmondó.

Remek időszak a nagy kajálásokra – jó étvágyat hozzá!

(Forrás és fotó: Terítéken Dunaújváros és környéke)