"Ha emberi és emberséges egy színház, akkor teljesíti küldetését, hiszen közösséggé egyesíti az embereket." Mestere, Mensáros László szavaival kommentálta kinevezésének hírét lapunk érdeklődésére Őzet Áron, a Bartók Kamaraszínház régi-új direktora. Vendégposzt, Tátrai Ágnes interjúja.
– Megünnepelte már a kinevezését?
– Megköszöntem a bizalmat Dunaújvárosnak, a közönségnek, a Bartók színház támogató csapatának, alkotóknak, munkatársaknak, barátoknak, a családomnak, szakmabelieknek. De nincs helye az ünneplésnek.
– Merthogy?
– Tombol a járvány. Úgyhogy ráérünk az örömre, jussunk túl együtt a vészhelyzeten. Ilyenkor csakis a szolidaritásnak, a másokra való figyelésnek, a segítő szavaknak és tetteknek van itt az ideje. Dolgozunk tovább, készülünk újabb online előadásokra ebben a kizökkent világban. Mensáros László, aki az egyik színészmesterem volt, játszhattunk is együtt, egyszer azt mondta nekem: "Ha emberi és emberséges egy színház, akkor teljesíti küldetését, hiszen közösséggé egyesíti az embereket." Én is az emberséges színház eszményében hiszek. Előző pályázatom végén azt írtam: a színház vezetése felelősség. Ma azt mondom: a színház vezetése most lehetőség is a világ kreatív és emberi helyreállításához. A folytatáshoz hitet és erőt ad nekem a dunaújvárosi közönség pozitív visszajelzése az elmúlt öt évről.
– Vezetésével a Bartók Kamaraszínház sikeresen integrálódott a hazai színházi életbe. A következő öt év művészeti programjában mennyire épít az elmúlt időszak eredményeire?
– Építek, de a megújulás a szakmánkban majdhogynem kötelező. A kortárs népszínház, amely eddig is meghatározta a Bartók irányát, törekszik a minőségi szórakoztatásra, értékeli a hagyományt, támaszkodik is rá, egyben befogadója a modern színházi formáknak, művészeti áramlatoknak. Próbál megoldásokat is kínálni arra, hogyan lehet a világot megismerni, közösen emberségessé tenni. Ebből kiindulva, de új szakmai hangsúlyok mentén szeretném továbbfejleszteni a színházat. A jövő azonban a kilábalással kezdődik: túljutva a világjárvány okozta megpróbáltatásokon színházunk életét az újjáépítéssel indítjuk, amire már készülünk.
– Egyébként elolvasta a másik aspiráns, dr. Ragány Misa pályázatát?
– Nem, mivel nem nyilvános, de kíváncsi vagyok rá.
– Komolyan mondja?
– Teljesen. Érdekel, mit gondol a színházról. Lehetnek megfontolandó ötletei.
– Pedig ellenfelek voltak.
– De nem ellenségek. Sokat tanultam a pályázati időszakban is. Mondhatom azt is, hogy fejlődtem. Egy intézményvezető a bírálatokból, a hibáiból is meríthet, mit hogyan csináljon jobban. Nem szégyen ez! Miért ne lehetne a versenytársat kérdezni a véleményéről? Sőt! Én abszolút értékelem, hogy – miután kineveztek újabb öt évre – Ragány Misa SMS-t küldött, gratulált, s kifejezte, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetőjeként továbbra is a színház segítségére lesz. Ritka az ilyen gesztus. Meg is köszöntem, szükséges az együttműködés. A párbeszédre kell törekednünk, és ez – az üzenete alapján – mindkettőnknek fontos, nem a saját magunk presztízséért, hanem mert ugyanazt a kulturális életet szolgáljuk.
– Ez nem naivitás?
– Nem. Ez a normális. Nem lenne jó minden téren ez a kulturált dialógus? Nem lenne könnyebb így az életünk? Dehogynem!
Tátrai Ágnes
(Fotó: Bartók Kamaraszínház – Ónodi Zoltán képe)
