Akit nem lehet pótolni!

A teljes dunaújvárosi sportéletet megrázta Bába Mihály tragikus halála. A Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia legendás gyúrója március 16-án szenvedett súlyos közlekedési balesetet, majd egy hétre rá elhunyt, óriási űrt hagyva maga után.

A tragikus hírről természetesen a DO is beszámolt, itt!

Gyászol a sportváros: elhunyt Bába Mihály (katt) >>

Haláláról a város szinte összes sportszakosztálya megemlékezett – lapunk egykori birkózókat, sportvezetőt, kézilabdázót kért fel arra, árulják el, miként él emlékeikben a tragikusan korán távozott sportember.

Motyovszki Mátyás, volt birkózó, az Ifjúsági, Sport és Turisztikai Bizottság elnöke:
– Amikor 1973-ban elkezdtem birkózni, ő már birkózó, méghozzá jó birkózó volt, nekünk már akkor példaképünk volt. Bár a korosztályi különbségek miatt mi nem versenyeztünk együtt, így is rengeteg közös élményünk volt. Misi az állandó mosolyával, jókedvével, mindig hozzá tudott tenni minden egyes közösséghez, úgy állt mindenkihez, ahogy egy embernek egy másik emberhez állnia kell – mindig a segítő szándék vezérelte. A városnak, az ország sportszerető közösségének is óriási veszteség a távozása.

Mátyás Gábor, volt birkózó, a DKSE ügyvezető elnöke:
– 1984-ben kerültem a városba, és az elsők között ismertem meg Misit. Akkor kezdtem birkózni, míg ő már a szakosztály gyúrója volt, majd végigkísérte versenyző pályafutásunkat. Ha bármi problémánk volt, hozzá bátran fordulhattunk, mindig azt nézte, hogyan tud segíteni. Mindenki szerette, mindig jó kedvű volt, szomorkodni talán sose láttam; így marad meg az emlékeimben is. Még mindig hihetetlen számomra, hogy távozott – szörnyű, felfoghatatlan.

Szemenyei István, a DKKA volt ügyvezetője:
– Misike ebben az állandóan változó és kavargó dunaújvárosi sportéletben egy fix pont volt évtizedeken keresztül, az állandóságot képviselte számomra is. Éppen ezért hatalmas mennyiségű tapasztalat, tudás emlék és számtalan történet távozott a halálával közülünk. Bába Misi rendkívül elkötelezett volt, nemcsak a kézilabda, hanem az egész dunaújvárosi sport, minden sportoló, sportszervezet iránt, többek között ezért szerették őt ennyien, s ezért fáj ennyi embernek a távozása. Nagyon régóta ismertük egymást, de tíz éve kerültünk szorosabb munkakapcsolatba, mikor a kézilabda akadémia elindításában, fejlődésében együtt dolgozhattunk. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert segített eligazodni egy számomra akkor még új, s bizonyos mértékben ismeretlen közegben.  Mindenkire figyelt, remekül tudott alkalmazkodni a változó helyzetekhez, igazi tréfamester és nagy titkok bizalmas őrzője maradt élete végéig. Igazságérzete és kritikus szemlélete egy vidám életösztönnel párosult, ezért tudta helyén kezelni a hatalmas sikereket és a nehezebb időszakokat egyaránt. Az irodámban, a székemmel szemben a falon a 2016-os EHF Kupa-győztes csapat képe van, ahogy a győzelmi dobogón állnak. A kép szélén Misike nevet a kamerába, büszkén, boldogan, legyőzhetetlenül, nekem így marad meg örökre az emlékeimben.

Ferling Bernadett, a dunaújvárosi női kézilabdázás ikonja, aki húsz éven keresztül volt a klub játékosa:
– Nagyon nehezen tesszük túl magunkat ezen, sokat beszélgetünk egykori játékostársakkal, olyanokkal, akikkel nagyon régóta nem, s rossz ezt kimondani, de Misike összehozta újra a csapatot, s szinte csak a vicces sztorik jutnak róla eszünkbe. Hihetetlenül vidám ember volt, úgy élt, hogy jól érezze magát ő is, illetve körülötte mindenki. Nem lehet röviden összefoglalni, milyen is volt, úgy ahogy volt, ő volt a Bába Misi, olyan része volt a női kézilabdázásban, ami megkerülhetetlen, s mindig rendkívül büszke volt arra, hogy ennek a csapatnak a gyúrója. Nem lehet pótolni, s nélküle már soha nem lesz ugyanolyan a dunaújvárosi női kézilabda, mint korábban.