Újabb sorozatot kezdtünk hasábjainkon a felelős állattartás híveinek – Czibere Cecília habilitációs kutyakiképző egy roppant érzékeny téma, a kutyák agresszivitása kapcsán avat be minden érdeklődőt a legfontosabb tudnivalókba. Negyedik, befejező rész.
A sorozat eddigi fejezeteiben az agresszivitás definíciója mellett a kutyák agresszív viselkedésének típusait tekintettem át – a végére maradt néhány alapvető tényező, ami meghatározza kedvenceink magatartásának jellemzőit. Az agresszív viselkedést a kutyáknál az összes egyedi adottságuk befolyásolja – a nem, a kor, a fajta, a méret.
Lássunk néhány egyszerű, de jól követhető példát. Általánosan elfogadott tény, hogy a kanokra jellemzőbb az agresszió, mint a szukákra – ugyanakkor viszont ivartalanítás utána a szukák agresszívebbek lehetnek. Szintén fontos, hogy az úgynevezett domináns és védelmező agresszió általában 1 és 3 éves kor között jelenik meg – míg a gazda irányába mutatott az állat korábbi életszakaszát jellemzik.
A fajták közötti különbségeket szintén tudományos vizsgálatok támasztják alá. Ezek szerint a munkakutyák, az őrkutyák és a terrierek agresszívebbek minden más fajtánál; a patkányvadászatra vagy harcra kiképzett kutyák agresszívebbek, mint a madarak vadászatára vagy terelésre kitenyésztettek.
Végül: akad olyan kutatási eredmény, ami meglepő lehet a közvélekedéssel szemben: – a vizsgálatok ugyanis azt igazolják, hogy bár a nagyobb testű kutyák agresszívebbek, a harapások többsége a kisebb testű kutyákhoz köthető.
Kapcsolódó tartalom:
Sorozatunk előző, első része (katt) >>
Czibere Cecília habilitációs kutyakiképző
(A fotó illusztráció)
