Terítéken: a Nagy Tésztafantázia Gyűjtemény

Az alapkoncepció megint az volt, hogy egy tematikus összeállítás erejéig tavaszimádó, zöldségekkel párnázott és ékített, egészségőr kollekciót hozok – erre tessék!

A gyanú árnyéka

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a Terítéken Dunaújváros és környéke facebook csoport adminjainak birtokában van egy varázskapcsoló; amikor én lépek a felületre, eltűnnek az egészségtudatos posztok, pontosabban a helyükbe (és feltehetően csak nekem!) laktató és nehéz, ugyanakkor csábítóan finom konyhabűvészeti remeklések kerülnek.
Csak így történhetett, hogy immár másodszor futottam neki egy egészségőr kollekció összeszedésének, és a vége megint az lett, hogy vett egy merész kanyart a történet; fenséges kiállású és orgiasztikus ízélményeket ígérő tésztacsodák következnek, kéretik nagyon kapaszkodni, indulunk!

Egyszerűen nagyszerű

A két éhes olasz című, egyébként kimagaslóan szórakoztató gasztronómiai kalandtúra-sorozat egyik epizódjában titkos szellemi vezetőm és példaképem, Gennaro Contaldo azt fejtegeti, hogy az olasz tésztaételek készítésének kulcsa az egyszerűség: három-négy hozzávaló, néhány markáns fűszer, molto bene, mia bella. Szerencse, hogy ezt a vonalat jó néhányan követik a „terítékenes” csoportban is –Tóth Judit például remek textúrájú, gyönyörű munkával rukkolt ki az ihletadó tejszínes három gombás tészta elkészítésekor: a csiperke, a laska és a barna shimeji mellé a raguba egy csipetnyi petrezselyemzöld került, mámorítóan jó lehet.

Szintén nagyon nagyot dob az alkalmi olasz nap menüsorában Csépányi-Vitai Gabriella: a pesztós-rikottás farfalle tészta tényleg lenyűgözően egyszerű, és csodás, ahogy a pesztó színei szinte fölöltöztetik a tésztát. A kép alapján egy toszkán kisvendéglő hangulata ugrik be, a hátsó traktusban termetes, mosolygós és harsány mamma gyúrja azt a farfalle-t, amit még tízezerszám gyúrnak ugyanott és ugyanakkor szerte a vidéken, mégse gyúrja úgy rajta kívül senki; és az asztalon a ház bora verítékezik opálos cseppeket.
A harmadik találat Speckerné Szabó Zsuzsannáé, lasagne. Nem fogok róla hosszú ódát zengeni, hibátlan a szín és az állag, a darált hús rusztikus darabossága és a tészta puha omlóssága, a fények játéka és a sajt finom remegése a tetején. Biztos vagyok benne, hogy erre még Gennaro mester is elégedetten csettintene: perfetto!

(Fotó: Terítéken Dunaújváros és környéke)