Metal Factory: teljes üzemmódra váltva (galériával)

Még le se érek, máris megállít a fröccszónában két – mondjuk ki, a józanság meccsén vesztésre álló – srác, ugyan, csináljak már egy képet róluk meg a csapatról. Ilyen intróról álmodtam.

Három színpadon, kifulladásig

A hétfői bemelegítés, az ismerkedős, találkozós és barátkozós, de a zenei körítést tekintve még alapjáraton pörgő nap után tegnap már beröccent a teljes gépezet: hadrendbe állították a Hideghengermű színpadát – a kora esti programból ott a Leecher és a Tales Of Evening zenekarokat csípem el, de nagyon sokan izmoztak a Dalriada késő esti bulijára is. 
Nagyot ment az Acélöntőmű is, az Archaic dübörgése után a Remorse húzós zúzása is keményen beütött – de a kötelesség nagy úr, a Moby Dick már kimaradt, hiába, a hétköznapi fesztiválozás már csak ilyen, a teljes áttekintés csak lehetetlen. Amúgy is az volna amúgy, hiszen a három színpadon ugyan csúsztatva tart a program, de vannak izmos átfedések, dönteni kell – de éppen ez adja a fesztivál különlegességét, ide értve azt is, hogy erről vagy arról óhatatlanul lecsúszik a Zember.
És akkor kedvenc terepemről, a most Kokszolóblokk fantázianéven üzemelő – a félreértések elkerülése végett: az elnevezést a vasmű egyik ipari zónájáról átemelt – sátráról még nem is beszéltem. A hétfői kínálatban előbb a Beerzebub karakteresen politikus akcióját csípem el – őszinte örömömre –, majd a Petőfi zenekar koncertjét, az is kegyetlen nagyot szólt.

Minden napra több mese

A történet – régi, visszatérő tapasztalat ez – éppen ettől lesz egyszerre reménytelenül izgalmas (miről kések le?) és boldogítóan sokszínű. A Metal Factory még így, a Rockmaraton fullos menüjéhez mérten csökkentett adagolásban is nagyon bőséges kínálattal szolgál, és már a keddi menüsor is megmutatta, mi vár ránk még egész héten.
Merthogy ne legyenek kétségeink, innentől körülbelül ez lesz a tempó, sőt, a buli szerintem még veszélyesebbé válik – természetesen csak a kínálati oldal tekintetében – csütörtöktől, hogy aztán pénteken és szombaton tomboló kavalkáddá nemesüljön, pont mint egy jó pogóban.

A közönség lelkes és vidám, nagyon békés, nagyon  mosolygós – és ezt napestig lehetne ragozni, de nem fogom: meséljenek inkább a képek!

(Fotó: Szalmakalap KommanDO – Végh Zoltán felvételei)