Almási Zsolt lett Dunaújváros díszpolgára

Ünnepi ceremónia, a Dunaújváros díszpolgára cím átadása koronázta várossá nyilvánítás 71. évfordulója alkalmából rendezett díszelőadást a Kultik Moziban.

Isten éltessen, Dunaújváros!

A Himnusz közös eléneklése után Pintér Tamás köszöntötte az ünnepség vendégit – mint a polgármester kiemelte, nagy öröm, hogy a vírus világjárvány után újra közösen, élő eseményeken ünnepelhetünk:
– Már március 15-én is ezt azt éreztem, hogy új tartalmakkal telnek meg ünnepeink, és reméljük, hogy végre vége ennek a borzalmas időszaknak, és visszakapjuk a régi életünket. Azért is fontos ez ma, a város születésnapján is, mert a városépítés hőskorszakának főszereplői közül tízezrek hagyták a régi lakhelyüket annak érdekében, hogy új várost, új lakhelyet, új életet teremtsenek. Olyan emberek gyűltek itt össze, akik nem féltek belevágni valami újba, meg akarták, meg is tudták valósítani az álmaikat. Sosem felejtjük el a városépítés, az alapító nemzedék tagjait. Isten éltesse a várost, és éltessen minden dunaújvárosit – bárhol is éljen a világban!
A város első embere köszöntője végén kiemelte: ahhoz hogy ne feledjük a nagy időszakokat, a történelmi sorsfordító éveket, nem szabad elfeledkezni a nagy idők tanúiról, esetenként főszereplőiről sem. A polgármester köszöntőjében kiemelte elődje, Almási Zsolt érdemeit, aki az első szabadon választott önkormányzat polgármestereként két cikluson át, 1990 és 1998 között vállalt jelentős szerepet, és vívott ki múlhatatlan érdemeket a város fejlesztése terén – és lett ma a Dunaújváros díszpolgára kitüntető cím büszke birtokosa.

Példás életút – a városban, a városért

Mint az ünnepségen elhangzott alábbi méltatásból kiderült, 2022-ben a Dunaújváros díszpolgára kitüntető címre jelölést kapott Almási Zsolt, Dunaújváros volt polgármestere. 
Almási Zsoltot 1990-ben, a rendszerváltozás hajnalán választották meg az addig első szocialista városként emlegetett Dunaújváros polgármesterének. A város történetében először a polgárok mesterének, a legkiválóbbak egyikének – mint elsőnek az egyenlők között – lett legnagyobb szava a helyi közösség életének befolyásolására. 
Szerencsés időszak volt, mert sokak reménye támogatta demokratikus hitében, hogy egy jobb világ veszi kezdetét. A szerencsével azonban élni is tudni kell, és Almási Zsolt ezt nem mulasztotta el. Számára ez nem is volt annyira nehéz, hiszen demokrataként eltökélt volt abban, hogy másként és más célokat kell megvalósítani a rendszerváltozás nyújtotta lehetőségek közepette, mint a múltban. 
Akárcsak olykor az építésznek, neki is át kellett építenie egy régi felépítményt. Az alapok már szilárdak voltak, hiszen megszületett az új Alkotmány, valamint az önkormányzatok szervezetét és működését szabályozó törvény, illetve egy sor további jogszabály, de a régi ház falai, amelyek – akkori kifejezéssel – a szocializmus építésének időszakában jöttek létre, még álltak. 
A kor sajátossága volt, hogy azokban az időkben az értelmiség nagy számban fordult a politika felé, és a helyi közügyekben is hallatni akarta hangját. Almási Zsolt így erős csapattal a háta mögött gyürkőzött neki az embert próbáló feladatnak. Vezetői tapasztalata volt hozzá, hiszen papíripari mérnökként emberek sokaságát vezette korábbi munkaköreiben, és eltökéltsége is, hiszen éppen az elvei miatti kiállás okán hagyta el korábbi dunaújvárosi munkahelyét, felvállalva az ezzel járó kényelmetlenségeket, kellemetlenségeket. 
A mögötte álló felkészült, tettre kész csapat élén létrehozta azt az önkormányzati struktúrát – továbbá beindította, szabályozta és ellenőrizte működését, amely biztosította, hogy a város polgárai is úgy érezzék, hogy valódi rendszerváltozás történt. 
Demokrataként, liberálisként, a neveltetésével hozott kultúrával úgy végezte munkáját, hogy sokakat meg tudott nyerni a megvalósítandó feladatok végrehajtására. 
Hivatali dolgozó szemével nézve a tisztesség, a feladat iránti alázat és a nyitottság jellemezte – mondta Bokor Zsuzsa, a Polgármesteri Hivatal nemrégiben nyugdíjba vonult kulturális ügyintézője. Ajtaja mindenki előtt nyitva állt. Ellent lehetett mondani neki, azt úgy vette, hogy van kurázsi az illetőben, és megfontolta az új szempontokat.
Minden hét hosszú vezetői értekezletekkel kezdődött, amit ő vezetett, kibeszéltük a problémákat, kiosztotta a feladatokat. Részt vett minden városi eseményen, kulturális és sportrendezvényen. Szívesen beszélgetett a művészekkel, vagy szólt pár szót a színházi premiereket követő fogadásokon. 
Utóbbiról annyit, hogy Bálint András – aki a '90-es években több előadásban szerepelt Dunaújvárosban – több mint 10 évvel Almási Zsolt polgármestersége után is úgy emlegette,hogy a "polgármester, az az intelligens". 
Polgármestersége alatt azt érezhettem, hogy számít a tudásomra, véleményemre, bízik bennem – fogalmazott. 
Elkötelezettsége a szabadelvű gondolat mellett, hogy minden ember szabadnak és egyenlőnek születik, és így is kell élnie, átütött viselkedésén, azt a város polgárai is megérezték, akiknek a szolgálatába állt. Persze, voltak rossz felismerései, esetenként téves döntései is, de ezek száma – azon túl, hogy velejárói minden munkának - , eltörpülnek a tevékenysége hasznossága mellett. Legnagyobb sikereként minden bizonnyal saját maga is a szennyvíztisztító mű megvalósulását értékeli. 
Teljes mértékben nyitott volt a kultúrára, minden kezdeményezést támogatott, ami a város művészetekre fogékony polgárainak érdekeit szolgálta. 
A Kortárs Művészeti Intézet tevékenysége idején kezdte meg működését, ekkor vált professzionális színházzá a Bartók Béla Művelődési Központ. Tárgyalásai során azt is elérte, hogy az Evangélikus Egyház átengedje a templomot a városi koncertek számára. 
Almási Zsolt daliás időkben vállalta el az újjászülető magyar demokrácia dunaújvárosi szabályrendszerének kidolgozását, a város irányítását, egy élhető és szerethető város alapjainak megteremtését, emlékszik vissza Deák Nóra, a Kortárs Művészeti Intézet vezetője:  
– Személyiségével, erkölcsi kiállásával egy olyan megingathatatlan értékrendszert képviselt, amely az elfogadásra, a nyitottságra épült és egy jobb, tisztességesebb politika reményét adta a városlakóknak. Legfőbb célja volt, hogy Dunaújváros gazdaságilag fejlett, kulturálisan sokszínű, élhető, a fiatalokat megtartó város legyen, amiért polgármestersége idején és az azt követő években is minden megtett. Tudta, hogy egy fiatal város kultúráját nemcsak óvni, hanem építeni is kell, így válhatott a dunaújvárosi kultúrpolitika történetének tiszteletre méltó, progresszív alakjává, aki kivételes módon értette, érti és a mai napig támogatja a kortárs kultúrát. Nem véletlen, hogy egy kiállítás megnyitón ismerkedtem meg vele, és sok év elmúltával is rendszeresen találkoztunk, beszélgettünk kulturális rendezvényeken, melyeknek köszönhetően a hivatalos kapcsolat barátsággá alakult, a képzőművészet és a kultúraszervezés mellet egyre gyakoribbá váltak a családról, nevelésről, liberalizmusról, magyarságtudatról, demokráciáról szóló eszmecserék szűk és tágabb körben is. Igazi szellemi csemegék voltak ezek. A demokrácia nagy és nélkülözhetetlen luxusa egy nemzetnek, sok esetben lassú, és kerüli a populáris elemeket, de hosszútávon csak így lehet sikeres egy közösség. Örökké hálás leszek a sorsnak, hogy pályám elején adatott egy olyan polgármester, akivel együtt lehetett gondolkodni, álmodni, akivel lehetett vitatkozni, aki meggyőző volt és meggyőzhető, és soha nem tekintett ellenségként a városlakók egyik csoportjára se. 
Almási Zsolt két cikluson keresztül volt a város polgármestere. Ezt követően önkormányzati képviselőként is szerepet vállalt a város közügyeinek intézésében. A közéleti kérdésekben visszavonulása után sem vált passzívvá. A világhálón, máskor, ha kell, személyes megjelenésével véleményt nyilvánít, mond mindazon fontos ügyekről – legyenek országosak, vagy helyiek –, amelyek befolyásolással vannak életünkre. 
Személyes emlékekkel elevenítette fel a kitüntetetthez fűződő kapcsolatát dr. Tóth István, Dunaújváros nyugalmazott főjegyzője is:
– Zsoltot Félix Pista barátom mutatta be nekem, aki civilben ügyvéd, a politikában pedig Almási Zsolt párttársa volt a Szabad Demokraták Szövetségében. Akkor még nem tudhattam, hogy munkahelyi, időnként pedig azon kívüli életünk is nyolc éven át összefonódik. Amikor az emberek sokasága még nem szitokszóként használta a liberális jelzőt, hanem valódi jelentése alapján, Almási Zsolt szinte megtestesítője, élő példája volt annak, hogy mennyire egymásra találhat – ha a sors úgy hozza – a személyiség és a politika, még szerencsésebb esetben a személyiség és a párt. Nyolc évig dolgoztunk egymás mellett, ő polgármesterként, én jegyzőként, így módom volt közelről is megismerni a politikuson kívül magát az embert. Hogy megkedveltem, annak nem csupán az volt az oka, hogy azonos politikai alapról tekintettünk a világra, hanem az ebből fakadó emberi magatartása. A rendszerváltozás után első polgármestere lett a városnak, ami óhatatlanul azt is jelenti, hogy egy ideig a példája hatással lehet tisztsége későbbi betöltőire, mint ahogyan ez valóban így történt utódja, dr. Kálmán András esetében.  Nekem – aki vele és még sok mással együtt a tanácsrendszer lebontása után alapoztuk, majd húztuk a falait az önkormányzatiságnak – számtalan emlékem van az együtt töltött évekről. Voltunk belföldi és külföldi konferencián, köztisztviselői bálokon, sok éven keresztül ültünk egymás mellett közgyűléseken. Ő volt az, aki éveken keresztül jelezte, dél van, ebédidő, menjünk a Corsóba ebédelni, de ő volt az is, aki meghívót szerzett, és így megismerhettem közelről az egykori parlament szenvedélyes, adok-kapok hangulatát. Mellette ülve vacsoráztam Habsburg Ottóval és az akkoriban hősként ünnepelt Tőkés Lászlóval, és – legszebb emlékként – vele kísértem a városban Árpi bácsit, azaz Göncz Árpád köztársasági elnököt. Folytathatnám az emlékek sorát, de nem lenne ildomos, hiszen ma a figyelemnek az ünnepeltre, Almási Zsoltra kell fókuszálnia. Almási Zsolt a város ügyei iránti komoly és mély elköteleződése mellett munkájában az az egyenes, közvetlen és jószándékú ember volt, akinek a barátságossága megkönnyítette azokat a kapcsolatépítéseket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek életünk minden területén a céljaink eléréséhez. Ugyanakkor személyiségében átmentette a Kádár-korszakon keresztül a pedagógus szülei családjából eredő kultúrát, annak különféle megjelenési formáit, mindazt, ami a polgárt polgárrá teszi. 
Az öntudatos, méltóságára kényes, a közügyek iránt szenvedélyesen érdeklődő polgár példája ő, akinek tevékenysége nyomot hagyott a város történetében.  
Példaértékű közéleti tevékenysége alapján, tiszteletreméltó pályafutása elismeréseként Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése Almási Zsoltot "Dunaújváros díszpolgára" kitüntető címben részesíti – az elismerést Pintér Tamás polgármestertől és dr. Molnár Attila jegyzőtől vehette át.

A köszönettől a büszkeségig

A köszönet szavával lépett a mikrofonhoz a város új díszpolgára, de köszöntőjében azonnal nagyobb dimenziót adott az elismerésnek:
– Ez a cím a városról akar szólni – és mindazokról, akik azt vallják, hogy büszkék vagyunk a városra és látjuk az értékeit. Nehéz és kihívásokkal teli volt az az időszak, amikor polgármester lettem, és nehéz idők járnak a városra ma is, ugyanakkor a büszkeség érzése nem múlhat el: a kezdetektől úgy gondoltam, hogy az alapítók mellett az értékeinkre, a város kultúrájára, oktatására, sportéletére, civil közösségeire, ipari kultúrájára is büszkék lehetünk. Ezek azok a tényezők, amelyek révén kitűnhetünk – és úgy érzem, ki is tűnünk a városok körében. Sok sikert kívánok ehhez a közgyűlésnek is, és sok sikert a városnak, minden városlakónak!
A díjátadó ceremónia a Szózat közös eléneklésével ért véget – majd egy legendás alkotás, a városunk hőskorában itt forgatott Kölyök című film vetítésével folytatódott a születésnapi ünnepség.

UPDATE 19.35: Pohárköszöntő, méltatással

A születésnapi díszbemutató után rendezett ünnepségen Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs alpolgármester mondott pohárköszöntőt Almási Zsolt tiszteletére. Mint kiemelte, a díjazott kiemelkedő közéleti tevékenysége, a város fejlesztése terén végzett múlhatatlan érdemei és politikai szerepvállalása nyomán érdemesült az önkormányzat legrangosabb elismerésére – és persze jó egészséget kívánt a díjazottnak.

Ehhez csatlakozunk mi is: szívből gratulálunk, jó egészséget, sok boldogságot kívánunk a büszke városban!