Szász Lilla fotográfus, Maria Teresa Braz privát archivista és Perenyei Monika művészettörténész közös kiállításával folytatódik a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) bemutatóinak sora; a Rabul ejtett szabadságok – történetek a Salazar-diktatúrából című tárlat megnyitójára pénteken várják a vendégeket.
Három életmű és három (művészi és/vagy aktivistai) praxis fonódik össze a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) következő, „portugál” kiállításán. A Rabul ejtett szabadságok – történetek a Salazar-diktatúrából című tárlat több szempontból különleges kísérletnek is felfogható.
A múlt emlékei és meghaladása
A kiállítás meghívójához csatolt összegzés szerint Szász Lilla fotográfus a kortárs magyar fotóművészek középgenerációjának tehetséges, nemzetközi színtéren is elismert alakjaként 2018-ban nyerte el a Budapest Galéria és Lisszabon városának alkotói ösztöndíját. Perenyei Monika művészettörténész 2019 júliusát töltötte Lisszabonban ugyanezzel az ösztöndíjjal, amelyet egy archívumi kutatásokra kidolgozott kurátori programmal nyert el. Kettejük Maria Teresa Braz privát archívumára épülő, immár három éve tartó kutató- és alkotómunkáját foglalja össze és mutatja be a az ICA-D portugál-magyar együttműködésben megvalósuló kiállítása.
Ismerkedjünk meg a harmadik szereplővel is: a már idézett összegzés szerint az 1949-ben született Maria Teresa gyermek- és ifjúkora a salazari diktatúra keretei között zajlott. Gyermekkorát és korai felnőttkorát apja fényképezte és filmezte. Személyes élettörténetén, magánéleti képein és felvételein keresztül bepillantást nyerhetünk abba, milyen lehetett nőként élni és felnőni Salazar Portugáliájában.
A történet titkos hőse
Bár az ICA-D kiállítását hivatalosan három személy (három nő) jegyzi, akad egy negyedik, titkos szereplője is a bemutatónak: Teresa édesapja amatőr fotográfus és filmes volt, aki mintegy lánya játszótársául szegődve, az otthoni szerepjátékokon és azok lefényképezésén keresztül a tiltásokkal teli közegben is életben tartotta a gyermeklány szereplehetőségeinek és képzeletvilágának gazdagságát, nyitottságát.
Kedvenc babáját, amely az édesapjával együtt kitalált és megrendezett jelenetek főszereplője volt, Maria Joãonak nevezték: kettős, egy női és egy féri névvel illették, mivel karakterét mindig az adott szerephez igazították. Teresa és édesapja fotókkal kísért története ugyanannyira szól egy apa-lány kapcsolatról, mint a korlátozó körülmények közti személyes szabadság megtalálásának lehetséges, és egy életre meghatározó formáiról.
A kiállítás egy különös, fényképek mentén alakuló személyes történeten keresztül hozza közel egy távoli országnak a miénkhez is hasonlítható múltját, a jelenünktől elválaszthatatlan tapasztalatvilágát.
A Camões Intézet – Budapesti Portugál Nyelvi Központ és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósuló kiállítás megnyitójára május 20-án, azaz pénteken várják a vendégeket. A 18 órakor kezdődő megnyitón köszöntőt mond João Miguel Henriques, a Camões Intézet igazgatója, a tárlat anyagát Pócsik Andrea kultúrakutató ajánlja az érdeklődők figyelmébe.
Minden külön étesítés helyett: a Salazar-diktatúra szabadság-történetei több mint egy hónapon át, június 25-ig lesznek láthatók az ICA-D összes termeiben.
(Címlap- és nyitókép: Szász Lilla; belső oldali fotó: Courtesy Arquivo Fotografico – Lisszabon)
