Matulai György elszánt és nyughatatlan lélek: 68. születésnapján érkezett haza 68 napos túrájáról – kerékpáron jutott el Európa legészakibb pontjára, a Nordkappra. 7400 kilométert tekert, és 10 perccel a "landolás" után már elárulta, új terveket dédelget.
"Ez nem sportteljesítmény volt, gyerekek, hanem túlélőtúra" – szisszen a sörösdoboz, legurul az első pár korty a hőségben: újra itthon.
Kemény kihívás
Matulai György pár napja érkezett haza legújabb nagy tekergéséről: szinte centire pontosan 7400 kilométert pakolt magyar gyártmányú, speciális kialakítású bringájába. Nevetve meséli a Táncsics Mihály utcai kisállatkereskededés előtt, ahol családja és barátai várták – a már említett jutalomsör mellett isteni stanglival és kedves szavak özönével:
– Pont másfél kilométer kell a 7400-ig, mire innen áttekerek az Erkel kertbe, talán meg is lesz. 68 napja indultam, napi 100 fölötti volt az átlag menetem, igaz, hét napot pihentem út közben, de már jó volt hazaérni. Az utolsó pár napot kegyetlen melegben mentem – hát igen, északon azért más volt a klíma, még néhány hófúvásba is beletekertem.
A kemény kihívások sorában a legdurvább kaland éppen egy ilyen hófúváskor esett, amikor hátsó kerék defekt parancsolt megálljt a tekerésben – aztán a szerelés után rögtön még egy. A metsző szélben még várt főhősünkre egy közel 30 kilométeres etap a legközelebbi kempingig – jól esett a forró zuhany és a pihenő, meséli utólag már nevetve Matulai György.
Nem ma kezdte, sőt, nem is tegnap
Főhősünknek nem ez volt az első komoly teljesítménytúrája: az elmúlt évtizedekben közel nőtt a szívéhez Albánia – eddig 13 nagyobb túrát tett az országban, naná, rendre két keréken –, és egy alkalommal Kőrösi Csoma Sándor sírjáig, Nepálba is eltekert. De állítása szerint a mostani volt a legkomolyabb kihívás:
– Tavaly Finnországban jártam, akkor beszélgettem egy fiatal autóssal, aki elmondta, hogy a Nordkapp a következő célállomása – ő adta az ötletet, bár őszintén szólva elég puding dolognak tartom autóval nekivágni. Bringával sokkal izgalmasabb, és persze nagyobb kihívás.
A tények és számok barátainak: Matulai György május 14-én startolt, 68. születésnapján, 68 nap távollétet követően érkezett haza. A napi átlag fölötti csúcsot már a hazaúton teljesítette, az egyik nap 170 kilométert kerekezett – húzta haza a szíve, magyarázta:
– Ez a történet a határok feszegetéséről szól, arról, mit bírok 68 évese; örülök, hogy ki lett pipálva a bakancslistán. Egy ilyen túrát nem lehet előre lekottázni, fejben is fel kell készülni a legvadabb kihívásokra is – például a hihetetlenül szűk lengyel utakra, a centikre elhúzó kamionokkal –, a szereplésekre, defektekre, mindenre. De persze fizikailag is megterhelő a feladat – tíz kilót fogytam, leugrott a hasitasi! Ezzel együtt persze óriási élmény, sok-sok szép emlék: a billiárdasztal simaságú skandináv kerékpárutak, a megérkezés öröme ott is, itt is, a vendéglátó norvégiai magyarok, akiknek ezúton is köszönet jár a kedvességükért – ezek örökre megmaradnak.
Akit érdekelnek az út napra, helyenként órára-percre bontott részletei, csatlakozzon az úti emlékeket összegző közösségi felülethez – máris mutatom a címet!
Bringával a Nordkappra – facebook (katt) >>
Matulai György nyughatatlan lélek: tíz perccel a Táncsics Mihály utcai befutó után már cinkosan mosolyogva meséli, 70 éves korára újabb komoly kihívást tervez – de az még titok, pontosan mit is.
(Címlap és belső oldali első kép: Végh Zoltán; nyitókép és belső oldali második kép: Matulai György)
