ICA-D: hárman a Hámorban (galériával)

Ha valamire, hát az alkotótelepre, a művészek komoly kihívásként megélt vasgyári jelenlétének tényére, valamint az ott született alkotások európai viszonylatban is számottevő és számontartott műegyüttesére méltán lehet büszke városunk – visszatérő motívum volt ez a tézis a pénteki kiállításmegnyitón.

Kalandos kísérletek

Amint arról már a bemutató előhangjában is írtam, kis jubileumot ül a sorozat, idén éppen tizenötödszörre rendezte meg a Dunaferr-Art Alapítvány az Acélszobrász Alkotótelepet – a hőskornál ugyan kisebb léptékben, de változatlan igényességgel és, nem túlzás, elszántsággal szervezi meg a művészak vasgyári munkálkodását az alapítvány. Az a tény, hogy az 1974-ben kezdődött – atyám, két év, és fél évszázados –, és egy rövid kényszerszünetet nem számítva töretlen ívű történetről beszélhetünk, önmagában is példás. 
Az pedig, hogy a város és a Nemzeti Kulturális Alap mellett az ISD Dunaferr Zrt. továbbra is helyet,  lehetőséget, támogatást, valamint időt, továbbá – kihagyhatatlan tényező! – szakemberi segítséget biztosít a kétévente rendezendő alkotótelephez, szintén hatalmas fegyvertény. Eskü, ha egyszer nagyobb lélegzetű munkára adom a fejem a mecenatúra win-win játszmáiról, az elsők között fogom emlegetni példaként. Az külön fejezetet érdemelne persze, milyen együttmozgások, komplementer hatások kísérik az alkotótelepet – mit tanul a művész a melóstól, milyen kreatív energiákat mozgósít egy mérnök, aki a művészeknek ad tippet alkotásuk elkészítéséhez. Minden téren tanulságos, kalandos kísérlet, ez nem lehet kérdés.

Új és hatalmas élmény

Az idei alkotótelepen a szakértő bizottság javaslatára Gergely-Farnos Lilla, Gróf Ferenc és Kristóf Krisztián szerepelhetett – a három meghívott képzőművész Dunai Vasműben készült munkáit mutatták be a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) Hámor című kiállításán. Az alkotótelep jelentőségét hangsúlyozta megnyitójában Százados László műtörténész , és erről beszélt a DSTV kamerája előtt Deák Nóra, az ICA-D igazgatója is, aki szerit minden szempontból csodás bemutató született:
– Már az alkotótelep léte, megrendezése, a belőle született tárlat is csoda. És rendkívüli a bemutató abból a szempontból is, hogy egészen friss műveket láthat a közönség – és persze mi is. Ezt a tárlatot ugyanis nem előzte meg intézményi válogatás, fejben rendezés, kurátori előtanulmány – számunkra is új és hatalmas élmény lett a gyűjtemény.

Lelkes, örömteli vallomásokkal szolgáltak a lehetőség kapcsán a kiállító művészek is.  Gergely-Farnos Lilla szerint "eksztatikus élmény" volt a vasgyári munkálkodás, és az alkotótelepen immár másodszor részt vett Gróf Ferenc is elégedetten nyilatkozott – miközben azt is elárulta, hogy az ICA-D-ben októberben esedékes önálló tárlatán még nagyobb merítést láthat a közönség a Dunaferrben készült művekből. Komoly kísérlet, fontos tanulságokkal, és rengeteg inspirációval – így összegezte érdeklődésemre tapasztalatait Kristóf Krisztián, aki egyedüli nem szobrászként kapott lehetőséget a részvételre. Mint elárulta, az eredeti terveit ugyan nem sikerült maradéktalanul megvalósítania, ám sok-sok új, menet közben született elképzelés formálódott kész művé az alkotótelep izgalmas és inspiráló közegében.

A gyár és a város hírét viszi

Összességében mindenképpen elégedettségre ad okot mind az alkotótelep, mind a szeptember végéig látható kiállítás, hangsúlyozta Várnai Gyula képzőművész, aki ezúttal a korábbi alapítványi vezető, Klein András Miklós utódaként nyilatkozott – és aki szerint szintén fontos tényező a vasmű művészetpártoló tevékenysége mellett az is, hogy az idei telep és tárlat a város és a gyár hírét viszi a kultúra világában.
Figyelem, fontos: a Hámor című bemutató szeptember 30-ig várja a vendégeket az Uitz Teremben – vasárnap és hétfő kivételével naponta 10-18 óra között –, és a Dunaferr Art Alapítvány a kiállításhoz kapcsolódó nagyobb megmozdulást is szervez még a hónapban: innen folytatjuk!

A megnyitó pillanatait elevenítsék föl a képek!

(Fotó: Végh Zoltán)