Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.
A budapesti diákoknak az egyetemekről indult békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én. Pentele a végsőkig kitartott.
Ünnepi programsorozat
Évfordulóra készülünk és megemlékezésre. A városi ünnepi rendezvények előkészületeiről Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármestert kérdeztük:
– Október 23-án reggel 9 órakor a kopjafánál lesz az önkormányzati megemlékezés. Az ünnepi műsort a Széchenyi István Gimnázium diákjai fogják előadni. Ezt követően mindenkit szeretettel várunk a Bartókban rendezendő ünnepségre, ahol a Vasas Táncegyüttes ünnepi előadását nézhetjük meg közösen, illetve az ünnepi beszédek is itt hangoznak el. A hagyományoknak megfelelően itt kerül sor az idei Dunaújvárosért díj átadására is. Ez az elismerés annak adományozható, aki maradandót alkotott, illetve tett a városért. Szeretnék egy másik helyszínről és megemlékezésről is beszélni, ami természetesen köthető az ’56-os forradalomhoz. Sokáig a Városháza tér mögötti, gyönyörű ’56-os emlékmű üresen állt, nagyon örülök annak, hogy ennek a helyszínnek is tudunk ünnepi tartalmat adni és egy picit életre kelteni ezt a teret.
Nagyon sokat beszélgettem Jakóné Fekete Terike nénivel és ő mesélt nekem arról, hogy itt Pentelén tartottunk ki a legtovább az ’56-os forradalomban. Itt még november 7-én is szólt a rádió és hangosak voltak a fegyverek. Ennek tiszteletére, immár harmadik alkalommal szervezünk megemlékezést november 8-án az ’56-os emlékműhöz. Ennek a rendezvénynek a felelőse Farkas Erik színművész, illetve Horváth Tamás, aki a dunaujvarosmesél.hu oldalról ismerhetnek a városlakók. Tehát november 8-ra külön is készülünk, szeretnénk bevonni a fiatalságot, fáklyás megmozdulást is tervezünk. Szeretnénk, szeretném, ha tudnánk, ismernénk, hogy mi történt itt Pentelén 1956-ban és legyünk büszkék az akkori hősökre. Tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy vegyenek részt az ünnepi eseményeken, emlékezzünk közösen!
Történelmi pillanatkép 1956-ból
“Itt a Rákóczi adó, Magyarország! Futárjelentéseink szerint a Dunaföldváron állomásozó, magukat beásott szovjet csapatok támadást készítenek elő Dunapentele ellen.,.” – hallhatta mindenki 1956. november 5-én 17 óra 30 perckor. Ahogy hallotta Jedovszky Zoltánné született Zeilinger Eszter nővére is Balatonszabadiban. Eszter néni testvére megnyugtatására felkereste a Rákóczi adó stúdióját, és üzenetet küldött. A másodikat meg is kapták a rokonok. Nem kellett azonban messzire menniük a penteleieknek, hogy hogylétükről tudósítsák az értük aggódókat. Cihó Pál, a városi nemzeti bizottság elnökhelyettese valamint Erdei István titkár engedélyezte 1956. november 2-án, hogy a laktanyából egy R-40-es adókészüléket kihozzanak, és üzembe helyezzenek. Ez lett a Szabad Dunapentele Hangja, a későbbi Rákóczi adó. A Bartók művelődési ház mellett húzódó épületben kaptak helyet a műsorkészítők. Egyikük, Durmits Árpád alig pár hónappal korábban költözött a városba, és szerkesztette a rádiózás mellet a Dunapentelei Igazság című lapot. Társaival 36 méteres rövidhullámon híreket, zenét és a lakosság üzeneteit sugározták, ezen kívül tartották a kapcsolatot a nyugati adóállomásokkal, és kértek segítséget a Szabad Európa Rádiótól. A rádiós egység parancsnoka Kajári Gyula alhadnagy, a kezelők Garamvölgyi István és Tóth Tibor voltak. A műszaki feladatok ellátásában Küllős Imre állományon kívüli őrnagy volt a főparancsnok segítségére. November 4-étől kezdve a Rákóczi adó helyét állandóan változtatta, hogy ne tudják bemérni, kilőni. Ezt úgy oldották meg, hogy egy Ikarus busz utánfutójára felszerelték a leadó tornyot, a jármű belsejében az adókészülék és a személyzet helyezkedett el. A sofőr Varga József volt, A Rákóczi adó november 7-én délután 13 óra 53 perckor sugárzott utoljára….” (Forrás: dunaujvarosmesel.hu)
(Címlap- és nyitókép: DMJV Önkormányzata; belső oldali fotó: Végh Zoltán)
