Időjóslás és termékenységvarázslat, szentűttvíz és háromkirályjárás – bőséges volt a vízkereszt hagyományrendszere a hajdani Dunapentelén. Kronász Margit történész-muzeológus vendégposztja.
Vízkereszt napján, vagyis januárt 6-án a keleti egyház Jézus születéséről, míg a nyugati Jézus kereszteléséről és a napkeleti bölcsek látogatásáról emlékezik meg. Egyúttal ezen a napon ér véget a karácsonyi ünnepkör és kezdődik el a farsangi időszak.
Víz, víz, víz – a bölcsőtől a koporsóig, meg a három király
A hagyomány szerint – Jézus keresztelésének emlékére – vizet szenteltek a településeken. A szentelt víznek az év folyamán számos szerepe volt és az emberek mindennapi életében rendszeresen felbukkant, gyakorlatilag végig kísérve azt "a bölcsőtől a koporsóig". Széleskörű használatát mutatja, hogy amellett, hogy beszentelték vele a házat, az állatokat, ittak is belőle, illetve a kútba is öntöttek egy kicsit. Megszentelték vele a gyermekágyas asszony ágyát, de került belőle az újszülöttek fürdető vízébe is. Meghintették vele a mennyasszonyt és a vőlegényt az esküvő napján – de a haldoklókat és ravatalon fekvőket is.
A szokásokhoz tartozott az úgynevezett háromkirályjárás. Általában vízkeresztkor jártak, de előfordult karácsonykor vagy újév és vízkereszt között is. Eredendően a bibliai háromkirályok látogatását felidéző alakoskodó felvonulás és dramatikus játék. XVI. századi források már szólnak a kapcsolódó csillagénekről, később pedig együtt szerepelt a betlehemezés, a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet. Az újkori népszokásokban a háromkirályjárás már a vízkereszthez kapcsolódott; jellegzetes viseletdarab a díszes süveg, fontos kelléke pedig a csillag.
Lányok vagy gyerekek járták általában. Egyetlen állandó szövegmotívuma a csillagének, de a királyok párbeszédein kívül karácsonyi énekek is megjelentek ekkor.
Időjóslástól vízszentelésig
Időjósló és termékenységvarázsló megfigyeléseket is tettek ezen a napon. A hideg időjárásból a korai tavaszra következtettek; de volt olyan térség is, ahol a nyári csapadék mennyiségét próbálták megjósolni. Az esős idő férges máktermést; a hideg idő rossz termést; a csorgó eresz pedig hosszú telet jelzett. A szeles idő szerencsés évet ígért, ahogyan az is, ha a kerékvágásban víz fakadt.
Dunapentelén szintén szokás volt a vízszentelés. A falusiak ezen a napon kisebb üvegekkel mentek a templomba, hogy meríteni tudjanak a megszentelt vízből, amit "szentűttvíznek" is neveztek. A vallásukat gyakorló katolikusoknál az ajtó mellett, a szoba falán volt a kis szenteltvíztartó, melybe öntötték a vizet és mielőtt elmentek otthonról ujjuk hegyét belemártva, keresztet vetettek.
Szokás volt, hogy a helyi pap ezen a napon meglátogatta a családokat és megszentelte a házat, valamint annak helyiségeit. Az ezen a napon megszentelt krétával írta fel az ajtó fölé az ajtófélfára a napkeleti bölcsek nevének kezdőbetűit és aktuális évszámot az alábbi formában: 19 + G + M + B + 28. Előfordult, hogy családfő írta fel a kezdőbetűket és az évszámot, ha nem hívták el a papot.
Máig élő szokás, hogy – amint országszerte, úgy a mi térségünkben is – a karácsonyfát ekkor szedjük le; e hagyomány eredete szintén a tetején lévő csillagdíszhez köthető; ez a betlehemi csillagot jelképezi, amely a háromkirályokat vezette.
Kronászt Margit
(Archív fotó: Intercisa Múzeum Helytörténeti Gyűjtemény)
