Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc pentelei hőseinek nevét olvashatjuk a forradalmi emlékműnél – emlékük él, a téma történelmi vonatkozásait Kronászt Margit történész-muzeológus vendégposztja összegzi.
Dunapentele a XIX. század közepén a megye egyik legjelentősebb települése volt, 1833 februárjában mezővárosi rangot kapott. Földrajzi helyzete kiváló volt a Duna közelsége és az itt elhaladó, Budát a Délvidékkel összekötő országút miatt.
Ellentétes erőhatások
A március 15-én kitört forradalom híre gyorsan terjedt. Pentelén az áprilisi törvényjavaslatok – főleg a jobbágyfelszabadítás hiányosságai – miatt elégedetlenség alakult ki. Fontos változások sorára emlékezhetünk: május 1-jén a nemesi közgyűlés helyébe megyei bizottmány lépett, melyben a földbirtokosok közül Mondbach Károly, a lakosság részéről a bíró és a jegyző képviselték Pentelét. Változott a közigazgatási helyzet, Dunapentele a csákvári járás V. kerületébe került Herczegfalvával (a mai Mezőfalva – a szerk.), Adonnyal és Rácalmással együtt.
Szolgabírónak Podhorszky Napóleont nevezték ki, aki 1848 decemberétől Mondbach-kal együtt szembefordult a forradalmi eszmékkel. A megyei szinten jelentkező ellentétek itt is fennálltak: a lakosság szembement a törvényekkel, egyes birtokosok pedig előbb kiváró, majd nyíltan ellenforradalmi magatartást vettek fel.
Kibontakozó ellenállás
Az áprilisi törvények értelmében 1848. május 28-ig 237 fő nemzetőrt írtak össze, akik közül 223-an bizonyultak fegyverforgatásra alkalmasnak a mezővárosból. Tagjai között voltak földbirtokosok, értelmiségiek, korábbi jobbágyok, kézművesek és iparosok is – ideiglenes kapitánynak Jovanovics Tódort nevezték ki. Előkészítették és lebonyolították a népképviseleti országgyűlési választásokat is, ahol a szavazásra jogosult mintegy 250 pentelei lakos a rácalmási választási kerületbe került.
1848 nyarára a forradalmi hullám csillapodni látszott Európában, nem úgy hazánkban. A fő hadmozdulatok ugyan elkerülték Pentelét; helyi nemzetőrök részt vettek csatákban, ahol eleinte magyar győzelmek születtek, de a decemberi osztrák ellentámadás után fordult a helyzet. Az osztrákok móri győzelme után megkezdődött a megye megszállása. 1849 januárjában a pentelei elöljárók megtagadták az új uralkodó iránti hűségnyilatkozatot – egyes környékbeli települések pedig feltételekhez kötötték az aláírását.
Ideiglenes megszállás és az azzal szemben kibontakozó ellenállás jellemezte a következő hónapokat. Március végén hadisarcot vetettek ki a településre, de már megjelentek népfelkelők is. A megye április végére szabadult fel, majd helyreállt a lakosság nyugalma, bírónak Téglás Jánost választották, jegyzőnek Varga Mihályt nevezték ki és leváltották a császárhű embereket.
A nyári feszült helyzetet a lakosság döbbenten figyelte: július közepén megkezdődött a megye újbóli megszállása, Világos után pedig a megtorlás is; szeptember végére ért véget a megye elfoglalása, ebben az időszakban a földbirtokosok ismét a császáriak oldalán léptek fel, élükön Mondbach Károllyal, valamint új támogatóra találtak Zalay Ferenc lelkész személyében.
A következő hónapokban kiépülő rendszer hivatalnokai szerint a megye értelmiségei között kevés volt az uralkodóhű és a nép is a forradalmi eszmék híve volt.
Kronászt Margit
(Címlap- és nyitókép: illusztráció; részlet a lajtsromból: Intercisa Múzeum)
