Schneider László kapta a "Dunaújváros Ifjúságáért" díjat

Dunaújváros közgyűlése minden évben "Dunaújváros Ifjúságáért" díjat adományoz –az elismerés olyan személynek vagy közösségnek adományozható, aki vagy amely városunkban az ifjúsági korosztály nevelésében és az ifjúságvédelemben kiváló munkát végzett. A díj odaítéléséről a közgyűlés döntött – a rangos elismerést Schneider László, a Hikari Dojo Harcművészeti-, Sport- és Kulturális Egyesület vezetője érdemelte.

Élete a sport, szenvedélye a karate

Schneider László 1980-tól a Dunaújvárosi Papír SK Karate szakosztály sportolója, majd edzője. 1991-től a Hikari Dojo Harcművészeti-, Sport- és Kulturális Egyesület sportolója, edzője, tulajdonosa. Sportolói tevékenysége során több országos versenyen öregbítette városunk hírnevét szép eredményeivel. Sportolói és edzői tevékenysége során a Japán Karate Szövetség 7 danos mestere lett. 
Mesteri fokozata és edzői tevékenysége eredményeként a Magyar JKA Karate Szövetség ügyvezetője, a Japán Karate Szövetség instruktora, versenybírója és vizsgáztatója lett.  Edzői tevékenysége során tanítványai diákolimpiai címeket, több mint száz alkalommal magyar bajnoki címet, valamint európai és világversenyeken is szép eredményeket értek el. Sportvezetői tevékenysége is kiemelkedő, hiszen neki köszönhetően Dunaújvárosban is rendeztek karate magyar bajnokságot, illetve gyermek Európa-bajnokságot is. Schneider László több alkalommal rendezett nemzetközi edzőtábort is városunkban, amelyen több százan vettek részt. Az általa vezetett edzéseken mintegy 60-80 gyermek, illetve fiatal felnőtt folyamatos és felelősségteljes képzését végzi. 

Hálás tanítványok sora méltatta

Egykori tanítványa, Juhász János gyermekkori sportemlékeit is "Laci bácsi" nevéhez köti, de életre szóló útravalót kapott mesterétől:
– Én 8 évesen kezdtem karatézni, ha jól emlékszem, akkor már Laci bácsi tanított gyerekeket a Papír SK színeiben. Azóta nagyon sok gyerek nőtt fel a kezei alatt, akiket sajátként kezelt, és tanította becsületre, tiszteletre, kitartásra. Mindig a karate és a tanítás volt számára a legfontosabb. Többször utazott Japánba tanulás céljából, hogy ezt tovább tudja adni nekünk. Az évek alatt több száz karatékát tanított, és terelt a jó útra, mindig kiállt mellettünk. Még most is fontos volt számára, hogy a karate termünk újra saját legyen, amit rengeteg munkával sikerült újra megteremteni. Itt is érződött, hogy a sok év munkáját most visszaadták a szülők, tanítványok vagy akár ismerősök akik tudták, mit áldozott a karatéért és segített viszonzásul. 
Németh Kitti 1996 óta, 6 éves korától edz Schneider Lászlónál – ő is szeretettel idézi fel a dojóban töltött emlékeit: 
– Laci bácsi nemcsak egy edző számomra, hanem mint egy apa nevel minket az életre. Kellő szigorral tanítja csapatát tiszteletre és becsületességre, legyen szó kisgyerekről vagy felnőttekről. A karate nemcsak egy sport számára, hanem az élete. Nem egy munka, hanem egy út, amiről soha nem tér le. Azt gondolom, ez az elköteleződés ritka érték a mai világban. Örülök, hogy ő az edzőm, és olyan ember vált belőlem amilyen ma is vagyok, mert ezt neki is köszönhetem.  Több száz gyerek, aki megfordult már nála, hordoz magában valami olyan értéket, amit az ő tanítása adott nekik. 

Az utolsó szamurájok egyike

Schneider László szigorú, egyenes edzőnek tartja magát, s mint azt egy korábbi interjújában  elmondta, a Hikari Dojo SE-nél életkortól függetlenül bárki megtalálhatja számításait:
– Öt éves kortól foglalkozunk gyerekekkel, idősebbek is nyugodtan jöhetnek, akár hatvan éves korban is el lehet kezdeni ezt a sportágat, ez külföldön egyáltalán nem ritka, persze ott is a gyerekek adják azért a fő létszámot. A mai gyerekek kicsit azért mások, bizonyos szempontból jobbak, bizonyos szempontból rosszabbak, mint mondjuk volt húsz, vagy harminc éve, de nagyon sok függ a családi háttértől, a szülőtől, hogy mennyire tud megmaradni. Én szigorú vagyok, nálam fontos a pontosság, a kiszámíthatóság, nem szeretném a karatét úgy eladni, hogy becsapjak valakit. 
Schneider László az egyesület alapítójaként és vezetőjeként fiatalok százait nevelte fel olyan kultúrában, szellemben és közösségben, amelyre méltán lehetünk büszkék, fogalmazott tanítványa, Borsos Péter:
– Laci bácsi számomra az utolsó szamurájok egyike. Azon, ma már idős szüleink, nagyszüleink, tanítóink egyike, akik örökérvényű értékeket képviseltek. Akik számára a jogok csak a kötelességek után keletkeztek, akik számára az adott szó visszavonhatatlan kötelezettséget, a hűség valódi értéket jelentett. Akik mindig inkább kicsit (vagy sokkal) előbb érkeznek, mintsem elkéssenek valahonnan. Akik nemcsak mondják, hanem a saját tetteikkel és az egész életükkel példázzák számunkra ezeket az értékeket. Laci bácsi számomra messze több edzőnél, klubvezetőnél, sőt mesternél is. Ő valódi mentor, akire az ember felnéz, és igyekszik a tőle telhető legteljesebb mértékben alkalmazni az általa példázott értékeket. Laci bácsi hatását mindazon százak, ezrek életére, akikkel kapcsolatba került, talán le lehet mérni a tanítványai által elnyert kupák és bajnoki címek, a kiérdemelt dan-fokozatok alapján – a valódi mérce azonban számomra az, milyen emberré segített ő válni a tanítványainak. Azok ugyanis, akik éveken át edződtek a keze alatt kivétel nélkül tiszteletre méltó, megbecsült életet élnek. Úgy hiszem ebben Laci bácsinak is óriási szerepe volt és van. Kevesen maradtak már ebből a generációból. Lassan elhalványulnak az általuk képviselt létfontosságú emberi értékek – éppen ezért fontos elismernünk, és példaként a jövő nemzedékei elé állítanunk ezeket az utolsó szamurájokat. 
Emberi, elhivatott nevelői hozzáállása, sportolói érdemei, edzői tevékenysége alapján, a gyermekek fejlődéséért, neveléséért végzett elhivatott, több évtizeden át végzett szakmai munkájának elismeréseként Dunaújváros közgyűlése a "Dunaújváros Ifjúságáért" díjat Schneider László részére adományozta. A díjazott Pintér Tamás polgármestertől vehette át az elismerést, majd a közgyűlési terem előtti aulában Barta Endre alpolgármester mondott pohárköszöntőt a díjazott tiszteletére.

Gratulálunk, sok erőt kívánunk a további munkához az utolsó szamurájnak – sok sikert, Laci bácsi!

(Fotó: Végh Zoltán)