Eskü, nem ezt terveztem, de végül úgy hozta az élet, hogy a különleges (íz)élmények kerültek a Dunai Kincses Kert fókuszába. Na jó, pálinkát (sajnos) pont nem kóstoltam, aki vezet, nem iszik, ugyebár.
Rég jártam itt, morfondíroztam a Dunai Kincses Kert felé menet pont egy hete szombaton, de a Szalki-szigeti bázisra érve cca. 5, vagy inkább 3 másodperc alatt újra elvarázsolt a miliő.
Új vendégek itt is, ott is
Az árusok, valamint – éppen a pénteki vad égzengés és dézsából érkezett égi áldás nyomán – a látogatók létszáma is csappant a tavaszi zajgásokhoz mérten, de a sokadalom varázsa mit sem tompult. A nagy szigeti felirat alá alkalmi arcfestő műhely települt – és igencsak vonzónak bizonyult Samu Johanna Sára kínálata –, mellette a mozgó kávémérés kínálta a finomságokat, beljebb meg a régi ismerős standok között felbukkantak új árusok is; Kiss Mónika Petra Mezőszilasról érkezett őstermelőként csodás leandereket és ősi familiáris élményeket is előcsalogató évelő szekfű töveket kínált.
És ha már újdonság: nem kóstoltam még (eddig) az Erősch Chili Labor fejlesztését, de már nincs nap, amit nem a Szabadstrandi Csemege fantázianevű kencével kezdek a reggelihez. Az új, titkos termékről pszt, most még csak promóciós célzattal kínálták, de ha élesben is kijön, garantálom, hogy szem nem marad szárazon!
Csodás ízek tárháza
Szokás szerint nagyon erős a kézműves ajándékok kínálata – igazi nyárköszöntő kavalkáddal készültek a kerámiák, a fajátékok és az ékszerek készítői is –, de engem bevallottan a gyomrom csalogat a kincsvadászatra, és bizony az évadzáró mutatvány ezúttal sem vallott szégyent. Került a kosárba szörp (citromfű és csete, vagyis mindközönségesen bodzabogyó), a zakuszkák mezőnyéből ezúttal a Legényes névvel illetett babos-chilis jóféleséget versenyeztetem, nem maradhatott el a sajtfelvásárlás sem, de ahogy elnéztem, újra extrém komoly méz- és lekvárkínálat jellemezte a piacot, meg a levendulafront is feltűnően erős (talán még pont pörköltet nem csinálnak belőle, de az étkek-italok mellett a kozmetikumok frontján is biztos dobogós).
De vissza a kaják terepére: becsszó, csak egy darab csípős szárazkolbász beszerzésének szándékával fékeztem a füstölt áruk portáján, de aztán lett mellé lókolbász (!!!), meg csak az íze végett két marék füstölt főtt marhanyelv, és a végén már a saját kezemre csapva menekültem a töpörtyűs vájdlingtól. A konklúzió egyértelmű: aki nemcsak finom és garantáltan a környék háztáji bázisain készült termékekre, de különleges finomságokra vágyna, annak nem kell tovább mennie – a Szalki-szigeten ilyet is talál bőven.
Most majd pihen picit a piac – vagyis legközelebb ősszel.
Két hónap pauza – aztán szeptemberben újra itt!
Az elmúlt évek gyakorlatát folytatva újra nyári szünetet tart a termelői piac és kézműves vásár, nyilatkozta Tiringer Ákos, a Dunai Kincses kert egyik főszervezője a DSTV kamerája előtt. A nyári időszakban a helyszínt biztosító kemping is a fő funkcióra koncentrál, ráadásul az árusok egy része is a fesztiválokra vándorol – így érthető a pauza.
Mindebből eredően a július és az augusztus kimarad, ám szeptemberben már újra támadnak: gazdag és színes őszköszöntő kínálattal csalogatják a vendégeket!
(Fotó: Vígh Dániel)
