Kalandpark Fesztivál – újabb jeles napok a kötetlen nyári szórakozás jegyében (galériával)

Bár tételes és részletes összegzésre most nem készülök, de örömmel jelentem, a második felvonás jelentős vendégsereget vonzott a valahai Vidám Park területére. A nagy attrakciók evidens, borítékolható szép sikert arattak, de a kisebb, családiasabb programelemek is vonzónak bizonyultak. Sokan választották, egyre többen szeretik (meg újra) a kertmozi műfaját – de pláne, ha a főszereplő közeli ismerős. Mondjuk Koltai Róbert: a sorozat nyitónapján előbb egy dunaújvárosi vonatkozásokkal sűrűn pettyezett portré (aki nem látta, most megteheti itt!), majd egy pódiumbeszélgetés, végül a Sose halunk meg című vígjáték volt műsoron – a főszerepben végig vele, a közönség kézzelfogható, tiszteletteljes szeretetével.
A szombati kavalkád egyik főhőse nekem Kisteleki Gergely volt: a fővárosban élő solymász komoly ragadozócsapattal érkezett, a madárbemutatóval körített röptetés rendre nagy sikert aratott. Színes, változatos program várta a családokat is, a kézművekedés, arc- és csillámfestés műhelye mellett Suplicz Miskapapa meséje is felhőtlen jókedvvel ajándékozta meg a kicsiket. A fesztivál egyik fő attrakciója – ez már így is marad, nem lehet kérdés – a kisvonat, amely ezúttal a Római városrész irányából közelített, oda-vissza végig telt házzal üzemelve.

És akinek még ez is kevés – vagyis a muzsika rajongóinak –, annak ott volt a délutáni-esti koncertmenü, ezúttal a csúcspont a Blahalouisiana parádés és a kifejezés összes értelmében mámorító bulijával.
A késő éjszakába nyúló szombati kikapcs után vasárnap újra a mozimaraton és a családi kavalkád vitte a prímet, színes, sok-sok játékkal fűszerezett kínálatta.

Folytatás szeptemberben, hogy más ne is említsek, a Tankcsapda koncertjével, de érdemes már most rögzíteni: nagyon jó az út és az irány, egyre többen és egyre otthonosabban lakják be a fesztivált – aki nem hiszi, annak is meséljenek a képek!

(Fotó: Végh Zoltán, DO)