A városimázs üde, ráadásul szó szerint minden ízében érdekes színfoltja Schilinger Mihály és felesége, Julika ténykedése. A magát túlságos szerénységgel hobbifőzőnek tituláló úriember és párja komoly sikerek sorát könyvelheti el az elmúlt időszak főzőversenyein – rendre Dunaújvárosi Csapat névvel.
Dózsa György úti lakásukban, a mesterkonyha mellett egyre bővülő relikviák gyűjteményét is büszkén mutatva, az alkalomhoz illő öltözékben várnak, pillanatok alatt lepertuzunk – és már mesélnek is!
Kezdjük a kondérnál
A történet eredője a jó alapanyagokból, például a minőségi (személyre szabottan gyártott) kalocsai paprikából és a piaci húsboltok kincseiből szakmányban főzött pörkölt, mondja vidáman Misi:
– Jómagam buszsofőri munkám mellett gazdálkodással is foglalkoztam, és akkoriban kaptam, illetve kaptunk rá arra, hogy a nálunk dolgozóknak mi főzzünk. Folyamatosan fejlesztettük a receptet, de inkább úgy mondom, igyekeztünk megőrizni a magyaros ízvilág jellemzőit – az én egyik kedvencem a vegyespörkölt volt és maradt mindmáig. És persze az, hogy mindig a legjobb alapanyagokra, a legjobb ízekre törekedtünk. Máig hobbifőzőnek tartom magam, de tény, egyre többeknek és egyre több helyen ízlett a főztünk.
Az első áttörést egy határon túli, a vajdasági Adán rendezett viadal hozta még 2018-ban, ahová majdhogynem véletlenül utaztak el: egy közösségi oldalon talált felhívás nyomán kaptak meghívást a főzőversenyre, ahol 5 ország 146 csapata versengett, méghozzá mintegy 170 tányérral. Ez a viadal két szempontból is fontos állomás: Misi az első díjat hódította el, ráadásul Julika sátra, terítéke, tányérja különdíjat érdemelt. Ráadásul itt először használták a formációjuk elnevezését: Dunaújvárosi Csapat névvel indultak – ez azóta név- és védjegyük is egyben, így lett a gasztrofront és a városimázs találkozásának bevezetőnkben is emlegetett szép színfoltja.
Séf a hobbifőzők között
Az első siker után nem volt megállás, az elmúlt években – a covid okozta kényszerszünetet nem számítva – sikert sikerre halmozott a Dunaújvárosi Csapat. Pilisen kétszer voltak eredményesek, éremmel tértek haza a Zentai Vadásztalálkozó keretében rendezett megméretésről – ott a kiírásnak megfelelően szarvaspörkölttel hódítottak –, visszatérő vendégek Adán is, ahol a Halfesztivál is a mieink sikerét hozta, de a szintén vajdasági Tiszaszentmiklóson rendezett Libafesztiválon is díjat érdemeltek a libaleves-libasült kombóval.
A tételes eredmények mellett Schilinger Mihály rangos elismerések sokaságát is begyűjtött: Kisapostagon a Halászkert Séfje lett, Zentán az Amatőr Királyi Szakács Klub a Hobbifőzők Séfje címmel tüntette ki – ott ráadásul elnyerte a közösség zsűrizésre is jogosító Emlékérem kitüntetését is. És tele vannak tervekkel, válaszolja evidens kérdésemre Misi:
– Nagyon szeretek főzni, nagyon szeretek a főztömmel örömet okozni, Julika is mindig mindenben segít, a fiunk is beszállt a körbe, és már több segítőnk is akadt a barátaink közül az elmúlt alkalmakon. Bővül a csapat, és a nevünk is kötelez – már az első versenyen, amin Dunaújvárosi Csapatként indultunk, úgy álltam a bográcshoz, hogy győzni kell. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még eredményeink, hiszen mindent el is követünk annak érdekében, hogy versenyről versenyre öregbítsük a város hírnevét!
(Fotó: Végh Zoltán)
