Újra indul a polgármesteri székért Pintér Tamás: Dunaújváros polgármestere a „Rajta, Újváros!” Egyesület jelöltje lesz a 2024. június 9-én esedékes önkormányzati választásokon. A szerdai bejelentés apropóján készítettünk exkluzív interjút a városvezetővel.
– Egy várost vezetni békeidőben sem egyszerű feladat. Az elmúlt évek pedig mindennek leírhatók, csak békésnek nem. Hogy élte meg az elmúlt négy évet, mik voltak a legnagyobb kihívások, amikkel szembe kellett néznie?
– Az elmúlt évek valamennyiünk életét megnehezítették. A semmiből tört ránk a Covid-járvány, ami korábban nem ismert feladatok elé állította a várost. Súlyos, az itt lakók mindennapjait befolyásoló, felelős döntéseket kellett meghoznunk, egyúttal biztosítanunk kellett a város és intézményeinek működőképességét, erősítenünk az emberek biztonságérzetét. Rengeteg energiát és pénzügyi forrást fektettünk abba, hogy városunk polgárai a lehető legkevésbé érzékeljék az egészségügyi krízishelyzet negatív következményeit. Még hivatalosan véget sem ért a világjárvány, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Ez a II. világháború óta a legnagyobb katonai konfliktus Európában, ráadásul a közvetlen közelünkben. A kormány gazdaságpolitikai lépései és a háborús bizonytalanság az energiaárak robbanásszerű növekedését okozták, ami ismét csak nagy kihívás elé állította a várost, és átrendezte a város költségvetését. Ahogyan a családok számára, úgy a város számára is új helyzetet teremtett az árrobbanás; sok mindent újra kellett terveznünk, takarékossági intézkedéseket kellett bevezetnünk. Ezzel párhuzamosan Dunaújváros élen járt az ukrajnai menekültek befogadása és megsegítése terén. Az energiaárak elszabadulását, a gazdasági recessziót szorosan követte az európai szinten legmagasabb infláció, ezen belül is az élelmiszerárak soha nem látott mértékű emelkedése, ami újabb kihívást jelentett a városvezetés számára. Ahogyan nőtt a rászorulók köre, úgy szélesítettük a szociális támogatások körét mind a családok, mind pedig az idősek, az egyedül élők megsegítése érdekében. Sikerrel!
– Az elmúlt négy évben leginkább igen kemény válságmenedzselésre volt szükség – ez igen komoly tehertétel lehetett. Hogyan birkózott meg a feladattal a város vezetése?
– Valóban ez volt a legfontosabb jellemzője a ciklusbak: a nyugodt építkezés és városfejlesztés helyett kényszerűen a válságkezelés állt a figyelmem középpontjában. A ciklus kezdetén ráadásul még azzal a nehéz örökséggel is szembe kellett néznünk, amelyet az előző, fideszes városvezetés hagyott ránk. Fel kellett számolnunk a korrupciót, a visszásságokat és hibákat, amelyek a korábbi városvezetést és annak politikáját jellemezték. De az elmúlt négy évben – hadd emeljem ki, a „Rajta, Újváros!” Egyesület városvezetésének és képviselőinek támogatásával – így is minden erőmmel azon dolgoztam, hogy megszolgáljuk választói a bizalmat, és a lehető legjobb döntéseket hozva tartsuk kézben, vezessük a várost. A válságkezelés terén megítélésem szerint helytálltunk, ám a következő ciklusban még inkább a város fejlesztésére, élhetőbbé tételére, modernizálására szeretnék fókuszálni. Ezt a munkát is elkezdtük, és már eddig is nagyon sok eredményt tudunk felmutatni, de még rengeteg tennivalónk és tervünk van.
– Eldőlt, bejelentette: újra indul. Mi motiválta a döntésében?
– Az itt élők. Amióta politikai pályára léptem, azóta ez a legfőbb motivációm. Hogyan tehetném könnyebbé, jobbá a családom, a barátaim, a szomszédaim, az ismerőseim, a dunaújvárosiak életét. Ellenzékiként hiába tudtam a hogyant, hiába láttam a megoldási lehetőségeket, nem tudtam hatékonyan képviselni és segíteni a lakosokat. Két eszközöm volt: felszólalni valami mellett és ellen – olykor hangosabban, tüntetéssel, tiltakozással –, érdemben tenni azonban már keveset tudtam. A korábbi politikai érdekek sokszor nem egyeztek a város érdekével. Most viszont olyan testületünk van, amelynek képviselőivel nap mint nap tehetünk a városlakókért, és még országos ellenszélben is hatékonyabban képviseljük a dunaújvárosiakat, mint a korábbi vezetés.
– Miből fakad az eltökéltsége?
– Nagyon egyszerű: imádom ezt a várost, ahogy szerintem minden itt élő. Akik itt nőttek fel, vagy huzamosabb ideje itt élnek, pontosan tudják, mennyire különleges az otthonunk, mennyi szépséget rejt magában. Azzal kelek és fekszem, hogy miként tudnám teljesebbé tenni az újvárosiak életét, mit adhatok hozzá, hogyan lehetne jobbá és szebbé tenni az itteniek mindennapjait. Már korábban is így gondoltam, de amióta városvezetőnek választottak, azóta tapasztalom is: nincs nemesebb feladat, mint a szülővárosod vezetése.
– Ha már a visszatekintésnél tartunk, miket tekint az ellenzéki városvezetés leginkább említésre méltó eredményeinek? Melyekre a legbüszkébb?
– Szerencsére hosszú a sor. A legbüszkébb a betartott ígéreteinkre vagyok. Az első és legfontosabb a korrupció haladéktalan felszámolása volt, a második a távhőszolgáltatás minőségi javítása, a harmadik pedig a közvilágítás rekonstrukciója. Mindhárom súlyos terület a fideszes városvezetéshez kapcsolódó akut problémaként jelentkezett, amikor a választók akaratából 2019-ben átvettük a városvezetést. A korrupció nagyon sok területet átszőtt, gondoljunk csak arra, hogy az akkori városvezetés jóvoltából a víz, csatorna és távhőszolgáltató egy olyan fideszes oligarcha kezében volt, aki hosszú éveken keresztül nyerészkedett a dunaújvárosiak pénzén. Vele is sikerült leszámolnunk, de látható, hogy a hatóságok nem akarnak fellépni ellene, miközben olyan nyilvánvaló törvénytelenségek miatt kellene eljárniuk, mint a jogosulatlan számlázás. Ha nem is mindig nyíltan, de burkoltan védik a sajátjaikat. Ami minket közvetlenül és legérzékenyebben érintett, azon viszont túl vagyunk: van meleg víz és normális fűtés, és ez a legfontosabb. Személyes ügynek tekintettem ezt a harcot: egyfelől nem tűröm a korrupciót, másrészt azt is elfogadhatatlannak tartottam, hogy dunaújvárosi családok voltak kiszolgáltatva ennek éveken keresztül – kizárólag azért, mert a korábbi városvezetésnek fontosabbak voltak a párt érdekei a dunaújvárosiak érdekeinél. Ez elfogadhatatlan. Hasonló volt a helyzet a közvilágítással. Itt a „Legyen fény Dunaújvárosban!” jelszóval vágtunk a feladatnak. A fényt a fideszes városvezetés vette el a várostól még 2015-ben, botrányos közvilágítási mutyi keretében. Mi eddig közel 400 lámpatestet cseréltünk le – a mérések azt igazolják, hogy 40 százalékkal lett erősebb a fény. De nemcsak helyreállítottuk a közvilágítást, hanem fejlesztettük is azt: növeltük a köztéri lámpák számát, 70 darab korszerű, mozgásérzékelővel ellátott, takarékos, napelemmel működő kandelábert telepítettünk. A következő ciklusban szeretnénk folytatni ezt a munkát is. Túlmutatna ennek az interjúnak a keretein, és még valószínűleg lesz is alkalmunk részletesen beszámolni az elmúlt négy év eredményeiről, ezért itt csak címszavakban engedjen meg néhány jelentősebb fejlesztést, amelyekre személyesen is büszke vagyok. Bővítettük a bölcsődei férőhelyek számát, kiterjesztettük a szociális támogatások körét, utakat újítottunk fel és építettünk, 619 millió forintból épül kerékpárút-hálózat. De nemrég adtuk át a Kandó Kálmán teret, mely 1 milliárd forint uniós támogatásból valósult meg: körforgalmat, kerékpárutakat, járdákat és gyalogátkelőhelyeket építettünk. Fejlesztettük a városi közlekedést, alacsonypadlós buszokat állítottunk be, 100 forintos buszbérletet vezettünk be a diákoknak és nyugdíjasoknak. Okos forgalomszervezéssel, többek között a roncsautók elszállításával több száz új parkolóhelyet szabadítottunk fel és létesítettünk. Modern játszótereket adtunk át, óvodát, orvosi rendelőt újítottunk fel. Még zajlik a Mondbach-kúria teljes felújítása – szintén 1,1 milliárd forintos beruházás, uniós pályázatból. Nagyon bízom benne, hogy Pentele központja teljesen megújulhat a következő években, a kúria pedig igazi találkozási pont és közösségi tér lesz. Folyamatban van az Intercisa múzeum fejlesztése, melynek során egy zárt udvart hozunk létre, ami így rengeteg program helyszíne lehet – erre 485 millió forintos támogatást nyertünk. Megtörtént a zeneiskola mögötti terület parkosítása, újjászületett a Szalki-sziget, felújítottuk a városi uszodát is. A Covid szorításából szabadulva nagy tömegeket megmozgató szabadidős eseményeket, rendezvényeket, koncerteket szerveztünk, újra megtöltöttük élettel a Kalandparkot, pumptracket, azaz pumpapályát építettünk a bringásoknak. Gyorsan népszerűvé vált közösségi tereket hoztunk létre a város több pontján okos padokkal, kerékpáros szervizpontokkal, könyvmegállókkal. Hosszasan sorolhatnám még.
– Fordítsunk a képleten, az előbb említette is az ellenszelet: mennyire hálátlan feladat ellenzéki polgármesterként helytállnia?
– Egyszerre nehéz és megtisztelő, nemes feladat. Nehéz, mert nekünk háromszor annyit kell dolgoznunk, hogy forrásokhoz jussunk, mint egy fideszes testületnek vagy polgármesternek. Nem beszélve az ismert kormányzati elvonásokról. De mivel engem kormánykritikus politikusként választottak meg a dunaújvárosiak, így szóba sem jöhet, hogy fejet hajtsak vagy félrenézzek. Kivívtuk, hogy szabad város lehessünk, és mindent megteszünk azért, hogy ez így is maradhasson! Ugyanakkor kétségtelen, hogy ezt a munkát ekkora ellenszélben csakis a városlakók támogatásával lehet végezni. Ha nem érezném a bizalmat és hálát, amivel megtisztelnek nap mint nap, nem is tudnám csinálni. Nagyon hálás vagyok ezért a támogatásért Dunaújvárosnak, a dunaújvárosiaknak! Van azonban egy másik, emberközeli megközelítés is: őszintén remélem, hogy az itt élők – pártszimpátiától függetlenül! – semmit sem érzékeltek a központi elvonásokból. A költségvetés átdolgozásával, a rendelkezésre álló források átcsoportosításával, valamint a közvetlenül pályázott EU-források bevonásával sikerült megvalósítani az eltervezett fejlesztéseink többségét. Pedig voltak kemény kihívások: köztudott, hogy erre a nehéz periódusra esett a Dunaferr csődközeli állapota is. A cég által fizetendő iparűzési adó és építményadó átütemezésével közvetlenül is segítettük a vasmű megmaradását, ami eddig közel 2 milliárd forintos bevételkiesést jelentett a városnak. Nagyon remélem, hogy a céget az új tulajdonosa egyben tartja, és ígéretei szerint modernizálja, de ami a legfontosabb: megőrzi a sok esetben évtizedek óta ott dolgozók munkahelyeit, és biztosítja több ezer dunaújvárosi család jövőbeni megélhetését.
– Vissza a Városházára: milyen az együttműködés a képviselőtestületben a Fidesz képviselőivel?
– A választók 2019-ben akkora felhatalmazást adtak nekem és a „Rajta, Újváros!” Egyesület képviselőinek, hogy gördülékenyen haladhat a munka akkor is, ha nem szavaz velünk a Fidesz, így semmi akadálya annak, hogy a legjobb döntéseket hozzuk meg Dunaújváros érdekében. A Fideszt egyébként az elmúlt négy évben a káosz jellemezte. A ciklus elején bojkottálták a munkát, be sem jártak. Aztán a párton belül összevesztek bizottsági helyeken, szétszakadt a frakciójuk. Ráadásul még mindig szokás náluk a pártközpontjuk utasításai szerint szavazni egy-egy városi ügyben. Ez már nem releváns, hiszen stabil többségünk van, ugyanakkor jól jellemzi a különbségeket: mi elkötelezett lokálpatriótaként, minden esetben a pártérdekektől mentesen politizálunk, csak azt nézzük, mi szolgálja az itt élőket. Nem voltak belső, pártpolitikai alapú vitáink – a csapat országos viszonylatban is példás módon teljes egységet alkot. Mindenkinek megvan a maga feladata, és az a legfontosabb tényező, hogy az országos politikai kérdések helyett a várospolitikára koncentrálunk. Úgy érzem, nem is lehet ez másként – hiszen ezért választottak meg minket.
– Hogyan látja, hogyan várja a jövő kihívásait és feladatait?
– Biztosan lesznek komoly erőpróbák, de rengeteg tervünk van, a forrás is a rendelkezésünkre áll, sőt, folyamatosan pályázunk európai uniós támogatásokra is. Bár nagy, megyei jogú város vagyunk, de egyediségünk közösséggé, szó szerint egy nagy családdá tett minket. Aki itt él, az általában itt is tervezi a jövőt, így amellett, hogy ápoljuk a hagyományokat, tiszteljük a múltat, már a gyermekeinknek is építjük a várost. Én is, az alpolgármestereim is, a képviselőtársaim is. Azzal, hogy a bölcsőde még több gyerkőcöt tud fogadni, azzal, hogy figyelünk a játszótereink állapotára és újakat létesítünk, azzal, hogy kiemelt figyelmet fordítunk a fiatalokra, vagy folyamatosan törekszünk arra, hogy élettel töltsük meg a közösségi tereinket, azzal, hogy odafigyelünk a városalapító időseinkre és minden alkalmat megragadunk hálánk kifejezésére. Egy olyan város építésére törekszünk, amely nemcsak nekünk, de a következő generációnak is igazi otthona lesz. Bízom benne, és azon dolgozom majd, hogy a válság évei után most az építkezés évei köszöntenek be.
(Fotó: Végh Zoltán)
