A csalódottság már a múlté

Az Európa-bajnokság már a múlté, a magyar női vízilabda válogatott tagjai pedig szemmel láthatóan túlléptek a hollandiai szereplésen, és mosolygósan, motiváltan, céltudatosan nyilatkoztak az utolsó magyarországi edzésük után.

Kezdjük rögtön a matekkal, mert talán érdemes az elején túlesni a szokásos számolgatáson. A párizsi olimpián 10 női válogatott vehet részt, a 10-ből 8 hely már foglalt. Nem megsértve a többieket, de ha maradunk a realitások talaján, akkor a maradék két kvótára rajtunk kívül az olaszok és a kanadaiak pályáznak (persze borulhat a papírforma és más is odaérhet), közülük kellene legalább egyet megelőzni úgy, hogy előttünk csak olyan végezzen (már ha…), akinek már zsebben a tikett.

Ez eddig egyszerű, az ág viszont már kevésbé: Mihók Attila és Cseh Sándor csapata a C-csoportba kapott besorolást az ausztrálok, az új-zélandiak és a szingapúriak társaságában. Még ez sem olyan rémisztő, de ha nem borul minden és áll a feje tetejére, akkor a legjobb nyolc között valószínűleg a világ talán két legjobb alakulatának valamelyike, az amerikai vagy a holland jöhet szembe.

Nem titok, hogy elsősorban védekezésben kell többet nyújtani, mint januárban, és ezt Mihók sem rejti véka alá, de a reform teljesen kizárt:

"Rendszerváltásról szó sem lehet, nyilván szeretnénk annak az arányán változtatni, hogy bizonyos formákat milyen időtartamig használunk. Finomhangolásokról van szó, például az Eb-n is három centivel lőtték el a labdákat a középső blokk mellett, és ha erre a három centire tudunk fókuszálni, akkor abból lehet esetleg egy labdaszerzés, lefordulás és akár gól, ami máris egy részsiker."

A szakmai stáb úgy döntött, hogy Máté Zsuzsanna és Horváth Brigitta személyében az Eb-hez képest új bekkekkel vág neki a világbajnokságnak, Mihók ezt a rutinnal, a tömegnöveléssel és a blokkerő fokozásának céljával indokolta. Sőt, kicsit univerzálisabb lehet a csapat, bővül a balkezes variációk száma, Máté pedig akár fórban is a csapat hasznára válhat, persze csak éles helyzetben fog kiderülni, hogy a döntés jó volt-e.

Ha már balkezesek, Leimeter Dóra is a saját kapu előtti teljesítményt nevezte meg központi problémaként:

"A védekezésre fektettük a legtöbb hangsúlyt, mert a fontos meccseinken 10 gól fölött kaptunk, ami nagyon sok. Túl lehet ezt lőni, de ahhoz nagyon nagy bravúr kell. A támadójátékunkkal sosem volt probléma és valószínűleg ezután sem lesz, de a védekezést, azon belül a blokkok helyzetét szerettük volna rendbe rakni, hogy meglegyen a hiányzó 1-2 centi és ezáltal a kapusok dolga is könnyebb legyen. Szerintem sikerült előre lépni, de majd a meccseken meglátjuk, hogy ez tényleg így van-e."

Ezen kívül még egy rendkívül fontos feladat állt a kollektíva előtt: túllépni a csalódottságon, és újratöltve nekimenni az új kihívásnak. Mondani könnyű, csinálni piszok nehéz, de mindenki magáénak érezte ennek a szükségességét.

„Ez a része jól sikerült, sokat beszélgettünk a stábtagokkal és magunk között is. Egy női csapatban nagyon fontos időt szakítani arra, hogy mindenki elmondhassa, mit érez, és ebben a két hétben az volt a kulcs, hogy ez meg történt, mindenki ki tudta adni magából azt, ami benne van” – árulta el Leimeter, de Mihók Attila is aláhúzta ennek, valamint az identitásnak a szerepét.

„Az identitás egyrészt szakmai alapú, egy csapatnak kell, hogy legyen egy játékrendszere, ami igazoltan működik, jó élményeket ad a játékosoknak. Ez edzői feladat, meg is próbáltuk összerakni, nagy vonalakban látható és működőképes, főleg támadásban. Védekezésben viszont eddig a fontos pillanatokban nem sikerült megvalósítani azt, amit szerettünk volna, és mindenképpen csökkenteni kell a vb-n a kapott gólok számát ahhoz, hogy elégedetten jöhessünk haza. A másik a mentális identitás, ki kell alakulnia egy olyan szokásjog-rendszernek és magatartásformának, ami ennek a csapatnak a sajátja. Erre kicsit több időt kell szánni, mint korábban, de az utóbbi 2-3 hétben igyekeztünk erre is nagyobb hangsúlyt fektetni.”

Képek forrása: MTI/Koszticsák Szilárd

Kurucz-Gurisatti Gréta is örömmel számolt be arról, hogy szerinte újra a régi az egység.

"Most nagyon jó periódusban vagyunk mentálisan. Eindhovenben megvolt a helye a sírásnak és a többórás beszélgetéseknek is, aztán ahogy hazajöttünk, mindenkin azt láttam, hogy „Jó, jöjjünk és csináljuk!”. Tudjuk, hogy elrontottuk az Európa-bajnokságot, és azt is, mik hiányoztak, nagyon jó látni, hogy mindenki tudja, ennél több kell. Az Eb-re is úgy mentünk ki, hogy azt gondoltuk, teljesen készen álltunk, de utólag visszagondolva fizikálisan és taktikailag rendben voltunk, a mentális rész, az együtt rezzenés és közös vibrálás viszont hiányzott. Az előző világversenyeken megmutattuk, hogy ez bennünk van és jogosan várják el tőlünk, és most azt érzem, teljesen más a hangulat, máshogy mozgunk együtt. Voltak vicces feladatok is, amiket együtt kellett megoldanunk, ezek mind olyan közös élmények, amik bebizonyították, hogy jó közösség vagyunk. Nem azért vagyunk jó csapat, mert nyerünk, hanem mi egy jó csapat vagyunk, és azért megyünk, hogy nyerjünk. Nagyon pozitív vagyok és rendben érzem magunkat."

Az FTC-Telekom játékosa elárulta, a szeme már jól van, csupán két hollandiai edzést hagyott ki, mérkőzésszituációban pedig nem lett volna érdemes kockáztatni a fertőzést. A lelke sokkal jobban fájt a szeménél és nagyon nehezen élte meg, hogy nem mehetett a vízbe, hogy segítsen a többieken, de az öltözőben próbált ugyanolyan pozitív karakter maradni, mint amilyen egyébként is.

Máté Zsuzsanna nemhogy az Európa-bajnokságon nem volt ott, de már az első, bő keret kihirdetésénél is hiába kereste bárki a nevét. A Fradi bekkje ezután telefonon egyeztetett Mihók Attilával, és úgy tűnik, teljesítette a visszakerülés "feltételeit".

"A kerethirdetés után azt terveztem februárra, hogy majd az uszodában fogom nyomni az alapozást, de nagyon örülök, hogy most itt vagyok. Nem számítottam arra, hogy visszahívnak, másra is koncentráltam, de nagyon boldog vagyok, hogy jött az a bizonyos telefonhívás! Decemberben beszéltem Mihók Attilával arról, hogy szeretnék visszakerülni és miben kell ehhez fejlődnöm, adott két hónapot arra, hogy alapozzak, amit meg is tettem. Hosszabb tempós úszásból jöttem és csatlakoztam a lányokhoz, de hálistennek fel tudtam venni a ritmust. Egyáltalán nem volt nehéz beilleszkedni, 8-10 éve ismerem a lányokat, mindenki kedves volt és jól fogadott, én is nagyon vártam, hogy jöhessek. Sok segítséget kaptam tőlük, bármilyen taktikai vagy szervezési kérdéssel fordultam hozzájuk, mindig mindenben támogattak. Nagyon jó érzés!"

A csoportkör programja:

Február 4., vasárnap: Magyarország–Új-Zéland 13:00
Február 6., kedd: Szingapúr–Magyarország 11:30
Február 8, csütörtök: Magyarország–Ausztrália 11:30

(az időpontok magyar idő szerint értendők)

(forrás: MVLSZ)