Gurisatti Gyula vb-bronzérmes Plovdivban

Bulgáriában, Plovdivban rendezték meg a Veterán, Masters és Mozgáskorlátozott horgász világbajnokságot az előző héten, s a mozgáskorlátozott csapatban ezúttal is ott volt háromszoros világbajnokunk, Gurisatti Gyula, aki bizakodva, szép reményekkel vágott neki a megméretésnek.

Harc az elemekkel is

Az idei világbajnokság rendkívül megterhelő volt a résztvevők számára, árulta el érdeklődésünkre a dunaújvárosi kiválóság, akitől megtudtuk, hogy a verseny gyakorló napjain az óriási hőséggel, míg a helyezésekről döntő napokon az esővel és a széllel is meg kellett küzdeniük.
– Az előző három év eredményeinek alapján lett összeállítva az a négyfős csapat, amelyik részt vett a vb-n, s ugyan lett volna egy tartalékunk is, ő most nem tudott kijönni a versenyre, így négyen vágtunk neki a viadalnak, melynek első négy napján, hétfőtől csütörtökig volt edzéslehetőségünk tíz órától délután háromig. Ilyenkor kell megfejteni a pályát, megnézni, milyen halak vannak, variálni az etetővel, a csalival, a módszerekkel, a távolsággal, hogy két méteren, vagy akár negyven méteren lehet halat fogni.

Persze voltak tapasztalataink a korábbi évekről már innen, így a négy nap alatt elég jól összeállítottuk a taktikát, a csalit, az etető kaját, hogy mit fogunk dobni és mennyit, s így vágunk neki a viadalnak. Nehezítette azonban a helyzetünket, hogy hétfőtől csütörtökig harmincnyolc fok volt napközben, már reggel úgy keltünk, hogy huszonnyolc fokot mutatott a hőmérő, ez nagyon kimerítő volt, velem például most fordult elő először, hogy csütörtökön délután aludnom kellett két órát. Ehhez képes a verseny pénteki napjára megjött az eső és a szél, 70-80 kilométeres lökésekkel, ami szintén nagyon komolyan megnehezítette a versenyzők dolgát, hiszen ilyen körülmények között sokkal nehezebb betalálni arra az 50x50-es területre, amit megpróbálsz etetni.

Pár percen múlt a vb-cím

Gurisatti Gyulát azonban a nehézségek sem vetették vissza, az első és a második nap is kiválóan teljesített, így végül a dobogóra állhatott, s csak percek választották el attól, hogy világbajnoki címmel térhessen haza.
– A sorsoláson nem volt szerencsém, mert a pálya közepén kaptam helyet, s a széleken lényegesen több volt a hal, de az első tíz percben már tudtam fogni egy másfél kilós pontyot, majd utána leszakadt az ég, jött a szél, a rakós botom is eltörött, így váltanom kellett gyűrűs botra, amivel harminc méteren horgásztunk, de ez szintén nem volt leányálom a már korábban említett okok miatt, így innentől kezdve már csak ilyen öt és tíz deka közötti kárászokat tudunk fogni. Két óra ötvenöt percen keresztül az élen álltam a szektoromban, mikor a mellettem lévő horvát versenyző akasztott és szákolt egy kétkilós pontyot, amivel megelőzött, így nem az első, hanem a második helyen végeztem a szektoromban, s mint másnap kiderült, ez végül a világbajnoki címembe került.

Képek forrása: Gurisatti Gyula

A második nap hasonlóan szeles időben kezdődött, még kevesebb hal volt a pályán, de itt is volt egy hetven dekás pontyom, aminek köszönhetően végül megnyertem a szektort, így összesen három ponttal zártam a világbajnokságot. A végső győztes szlovén versenyző az első és a második nap is megnyerte szektorát, így ő kettő ponttal lett világbajnok, míg a második olasz ugyanúgy három pontot szerzett, mint én, de súllyal megelőzött, így a harmadik helyen fejeztem be a viadalt. Csapatban is összejött szerencsére az érem, mert az első napon a második helyet értük el tizennégy ponttal, a másodikon pedig hoztuk azt a tíz pontot, amit a világbajnok olaszok, így joggal örülhettünk az ezüstéremnek. Összességében semmi szégyenkezni valónk nem volt, amit lehetett, azt kihoztuk ebből a versenyből. Semmit nem csinálnék másként, nagyon jó volt a taktikánk, össze tudtuk rakni a csapatot, jók voltak a segítőink is, szóval ez egy jó verseny volt főleg úgy, hogy masters korosztályban (55 és 65 év között) a magyar csapat a harmadik helyen végeztek, míg a veteránok (65 év felett) hozzánk hasonlóan a második helyen fejezték be a világbajnokságot.