Zorinácz Józsefné Ilona néni szeptember 25-én ünnepelte a 90. születésnapját, először. Azóta ugyanis több alkalommal megülték a kerek évfordulót a családdal, az önkormányzati köszöntés már a negyedik volt az összejövetelek sorában.
Ilona nénit Szántó Péter önkormányzati képviselő látogatta meg otthonában, és tolmácsolta a város jókívánságait.
1961 óta él a városban
Zorinácz Józsefné Ilona néni 1934-ben Szekszárdon született egy igencsak dolgos családban. Hamar belecsöppent a munka világába: dolgozott egyebek mellett például Sellyén könyvtárosként, de még cukrászdában is. Időközben megismerkedett a férjével, aki aztán a Vasműben helyezkedett el, így 1961-ben városunkba költöztek a családdal. Akkor már két gyermekük volt.
Ilona néni ideiglenesen a Mezőkernél helyezkedett el, ahol zöldségeket válogattak:
– 1963-ban aztán a Fékon-ba kerültem, varrónőként dolgoztam, és végül innen is mentem nyugdíjba 1991-ben. Mindig is szerettem varrni, magamnak és másoknak egyaránt. Még ruhákat is készítettem.
1991-es nyugdíjba vonulása óta már teljes figyelmét az unokáknak tudja szentelni, akikből aztán van bőven: négy fiú és egy kislány unokája, és kilenc fiú dédunokája teszi a mindennapjait szebbé. Velük imád társasjátékozni, és römizni is.
"... ha unatkozom, akkor szinte fáj"
Ilona néni a mindennapokban teljesen ellátja magát: mos, süt, főz, takarít, hivatalos ügyeket intéz. Azt mondta, a gyerekei, unokái mindig felajánlják a segítségüket, de ahogyan fogalmazott, még nincs rá szüksége:
– Sokat olvasok, televíziót nézek, de nem vagyok ám magányos. Nincs haragosom, a szomszédokkal jóban vagyok. Mindent elvégzek. Én komolyan mondom, ha unatkozom, akkor szinte fáj. Nem szabad unatkozni, elhagyni magát az embernek, mert akkor jönnek igazán a bajok. Nem azt mondom, hogy nekem semmi bajom, de köszönöm, jól vagyok, így 90 évesen is.
Isten éltesse, Ilona néni, erőben, egészségben!
DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)
