Akit Michael Jackson inspirált...

–  Jankó, téged és a családod többi tagját is nagyon sokan ismerik a városban és az országban. Kezdjük talán azzal, hogy milyen volt egy olyan családban felnőni, ahol valamilyen formában mindenki kapcsolódik vagy kapcsolódott a zenéhez? 
–  Ez egy érdekes sztori, mert igen, én zenészcsaládból származom, de én mindig azt mondom és úgy érzem, hogy én Michael Jackson hatására lettem énekes. Nálam nem is az játszott, hogy most a nagypapám is zenész volt, édesapám is az. Amikor négyévesen láttam Michael Jacksont a tévében, eldöntöttem, hogy én zenész leszek, az tuti! 
–  Az éneklést iskolai keretek között is tanultad, vagy saját magadtól kezdtél tanulni? 
–  Az éneklést azt nagyon nem, jártam zeneiskolába ahol ugye volt szolfézs, tanultam gitározni, illetve basszusgitárt is tanultam. 
–  Kezdetben volt már arról ötleted, hogy milyen zenei irányba szeretnél indulni? 
–  Persze, a popzene. Azt már tudom, hogy mi az, ami nekem esetleg jobban áll, például a lírai dalokat szépen el tudom énekelni. Főként a könnyűzene felé orientálódtam, bár tetszik sok fajta műfaj, szeretem én a rockzenét is. A stílusokat tekintve mindenevő vagyok. 
–  Beszéltük már, hogy te dalszerzőként is tevékenykedsz. Egy új dal megszületésénél mekkora szereped van, mihez tudsz igazából hozzányúlni? 
–  Ez úgy működik, ha van ihlet, akkor először a dallamot írom meg, aztán a szöveget, de ihlet nélkül nagyon nehéz. Ha van ihlet, akkor akár egy órán belül megszületnek a dalok, szöveggel együtt! Ilyen ihlet például a szerelem. Én mindig azokat az érzéseket írom ki magamból, amelyeket átéltem, megtörténtek velem. Vannak persze olyan dalaim is, amikor az életről szólnak. 
–  Tudjuk számszerűsíteni, hogy hol tartasz most zeneileg? Ha valaki beüti a neved a böngészőbe, azért nagyon sok dalodat dobja fel a kereső. 
–  Huh! Hát öt lemezem jelent meg eddig, bár az ötödik az egy olyan partylemez volt amin összesen négy saját dal volt és az összes többi az nemzetközi sláger meg ilyesmi – ez a menedzserem javaslatára készült el. Azon kívül négy olyan lemezem készült el amin a saját dalaim hallhatók. Nem tudom pontosan, de biztos van vagy 20-25 videoklipem is. Illetve szeretném megemlíteni, hogy dolgoztam együtt egy olasz énekessel is (Bruno Maccarri & Horváth Jankó – Mare Mare – szerk.) és a közös dalunk nagy sikert aratott Rómában, még díjat is kaptam érte, úgyhogy próbálkoztam nemzetközi vizeken is. 
–  Ha Magyarországon maradunk, akkor hol tart jelenleg a karriered? A szóló mellett, ha jól tudom, édesapáddal együtt is zenélsz.
–  Igen, jelenleg benne vagyok a Digitál Zenekarban illetve van egy Gipsy Kings Experience nevű formáció is abban is benne vagyok, meg ugye szólóénekesként is van egy menedzserem aki egyengeti a karrierem, járom az országot és fellépek. Nagyon jó kérdés egyébként, hogy ezek közül melyik a jobb, vagy melyiket szeretem jobban. Nem is tudnám megmondani, mert mindkettőt nagyon szeretem. Amikor zenekarral vagyunk, akkor ugye lehet beszélgetni, sztorizgatni, egy zenekar azért más feeling, amikor ott van az élő gitár, a dob, szintetizátor. Nekem ekkor mindig a tipikus rock ’n roll jut az eszembe, hogy miénk a világ! 
–  És mit érzel, amikor egyedül lépsz fel? 
–  Lehet, hogy rosszul hangzik de amikor egyedül vagyok tudod, akkor azt érzem, hogy csak rám kíváncsiak. Az nagyon jó érzés mikor Horváth Jankóként hívnak meg. Az is nagyon jó érzés, mikor elmegyek egy rendezvényre és több ezren vagy több százan vannak és éneklik a dalaimat. Akkor érzem igazán, hogy ezért éri meg csinálni ezt! 
–  Tudom, hogy jósolni nem tudunk és nem is szeretnék, de hol szeretnéd látni magad egy öt éves távlatban? 
–  Legalább ugyanezen a szinten. Hála a jó égnek most nem panaszkodhatok. Abból élek amit szeretek csinálni, és persze feljebb szeretnék kerülni a "ranglétrán", de minimum itt szeretnék tartani évek múlva is.

(Fotó: DO)