Szépszámú közönség előtt, komoly és színvonalas műsorral, az alapítók és a névadó emlékéhez méltó szép szavakkal ünnepeltek a Bartók színháztermében múlt pénteken. Nem is egy, hanem egyszerre három évfordulót!
A jogelőd intézmény 60 évvel ezelőtt kezdett működni, a névadás éppen 3 évtizede történt, ráadásul javában tart még a névadó halála 150. évfordulója alkalmából szervezett emlékév is – a Dunaújvárosi Rosti Pál Gimnázium és Általános Iskola szemernyi túlzás nélkül nevezheti a jubileumi tanévnek az ideit.
Szép szavakkal köszöntöttek
És ha már ünnepi időszak, meg is adták a módját az ünneplésnek: az első csúcspontnak, és egyúttal nyitánynak a Rosti iskola gáláját szánták a Bartók Kamaraszínházban múlt pénteken. Az ígéreteket maximálisan beváltó mozgalmas, színes és színvonalas, az intézmény jelenlegi és ex-diákjait, tanárait is felvonultató jubileumi eseménysor köszöntőkkel kezdődött. Az intézményi működést és a rendhagyó, nemritkán speciális szerepvállalást méltatta Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs alpolgármester is:
– A rostis diákok megszámlálhatatlan élménye is benne van az elmúlt hat évtizedben. Középiskolásnak lenni rendkívül érzékeny időszak az emberek életében, a kezdetek izgalmától az érettségire készülők vagányságáig ível, vagyis a felnőtté válás meghatározó periódusa. A középiskola biztonságos közeg, olyan terep, ahol lehetőséget kapunk a fejlődésre. Azt vallom, hogy városunk életében meghatározó a középiskolákban, így a Rostiban végzett munka. És engedjék meg, hogy egy személyes, pontosabban családi vonatkozást is említsek: a testvérem egykor a Rosti diákja volt, és máig nagy-nagy szeretettel beszél az intézmény remek hangulatáról, kiváló tanárairól és nem utolsósorban fantasztikus közösségi életéről.
A gazdasági alpolgármester után Kaszás Zsolt igazgató lépett a mikrofonhoz, köszönetet mondva minden közreműködőnek, aki szerepet vállalt a jubileumi programsor, és persze kivált a gála létrejöttében:
– Intézményünk 60 éve szolgálja a város és a térség közoktatását – hat évtized nagy idő, és úgy érzem, mindig ez a szolgálat, a speciális igényekre adott válaszok képessége volt működésünk egyik pillére. A dolgozók iskolája, a felnőttképzésben úttörő szerepet vállalt Földes Ferenc nevét viselve is fontos szerepet töltött be a közoktatás színterén. Később a sportolók oktatása lett a specialitásunk, és most is rugalmas, befogadó intézményként működünk. Ráadásul ezúttal nem csupán a hat évtizedes intézménytörténet ad okot az ünneplésre: iskolánk éppen 30 éve vette föl a jeles tudós-fotográfus, a Dunapentelén élt Barkóczi Rosti Pál nevét. Őszintén mondom, amikor először beléptem a Rostiba, nem ismertem a névadónk munkásságát – de az elmúlt években rájöttem, hogy aligha találhattunk volna jobbat. Rosti Pál kora szellemi életének fontos szereplője, a városi, térségi közélet ismert és elismert alakja volt – és most az említett jubileumok egybeesnek névadónk emlékévével – így egyszerre három jeles évfordulót ünnepelhetünk.
A műsor szövetébe illesztve hangzott el később dr. Kis Attiláné ex-igazgató tudományos igényű intézménytörténeti összegzése – szintén családi elemekkel bővítve, hiszen az emlékbeszéd tolmácsolójának édesapja az iskola alapító vezetője, Sobor István volt –, majd Csikós Imre kettős minőségben, öregdiákként, valamint az iskola volt tanáraként elevenített máig élő rostis emlékeket.
A névadó emlékezete
Rosti Pál földrajztudós, néprajztudós, fotográfus, az MTA levelező tagja volt. 1830-ban született évszázados múltú nemesi családban, ifjúként az 1848/49-es forradalom és szabadságharc lelkesítette, egyes, nem egykorú források szerint a Károlyi-huszárezredben szolgált. Mint a Wikipédia szócikkéből kiderül, 1850-től Rosti a Magyarhoni Földtani Társulat tagja, 1853-ban a Magyar Képzőművészeti Társulat egyik alapítója Pesten. Tanulmányai és utazásai során alapos földrajzi és néprajzi ismeretekre is szert tett. 1856-ban az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Felkereste Texast, majd Mexikót, a közép-amerikai szigetvilágot és Havannát, majd Latin-Amerika több országát bejárva „ősfotókat” is készített – képeit korszakalkotó albumban, élményeit és tapasztalatait az Úti emlékezetek Amerikából című művében tette közzé.
1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. 1860-tól hol Pesten, hol Dunapentelén élt, tagja volt a település képviselő-testületének. Pentele szellemi arculatának meghatározó személyisége, de az ország székvárosában is megbecsült tagja a szellemi életnek. Az 1870-es évek elején súlyosan megbetegedett, a fővárosból Dunapentelére költözött – itt érte a halál 1874-ben. Végakarata szerint a pentelei római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.
A dunaújvárosi intézmény éppen 30 éve, 1994-ben vette fel Rosti nevét – emlékét és szellemi hagyatékát is híven őrzik.
Színes programsorral készültek
A szép szavak, eleven emlékek mellett persze változatos, gazdag, az intézmény sokszínűségére és a névadó zenei érdeklődésére is érzékenyen reflektáló műsor is csalogatta a közönséget. A teljes kínálat felidézése meghaladná az összegzés kereteit, de az mindenképpen fontos adalék, hogy a műsor döntő részét „saját erőből” prezentálták – vagyis a volt és jelenlegi diákokat, tanárokat felvonultatva állították össze.
A fellépők sorában énekesként szerepelt Németh Irma – a Rosti volt tanára két jelenlegi oktató, Szabó Edina és Szekeres István társaságában adott elő népdalcsokrot –, majd később Kelemen Angelika, az irodalmi szekciót az Írisz Versszínpad ünnepi összeállítása és Rejtő Hajnalka fellépése mellett Kiss Kálmán képviselte, aki saját, Rostiról írt költeményét tolmácsolta a színpadon. Megérdemelten kapott nagy tapsot – immár a táncos bemutatókra térve – a Spartan Cheerleading csapata, valamint a kortárs tánccal színre lépő Weisz Lilla is.
Rajnai István az iskola ex-igazgatójaként muzsikált, Klép Tamás öregdiákként énekelt, míg a műsor fináléjaként Rosti Pál zenei világát idéző összeállításnak tapsolhatott a közönség. Ebben a blokkban a Dunaújvárosi Vegyeskar lépett színre Könyves Ágnes és Kurucz Gergely dirigálásával, majd Krokovay Marcell tolmácsolt népszerű operaáriákat Sztipán Orsolya kíséretével.
Izgalmas lesz a folytatás is
Remek, színes és színvonalas este kerekedett, és hasonlóan emelkedettnek ígérkezik a folytatás is – szintén a remek rostis közösség és a jeles névadó tudós-fotográfus szellemében. A részletes programmal rendszeresen találkozhatnak e hasábokon – nem is kell sokáig várni a következő eseményre: az iskola a Pentele Baráti Körrel karöltve, az említett emlékév egyik csúcspontjaként szervezi meg az immár hagyományos Rosti-vetélkedőt.
A két korcsoportban hirdetett megméretésnek a Mondbach-kúria ad otthont – a viadal november derekán lesz, de már most nagyon készülnek a csapatok! A gála jeles pillanatait elevenítsék föl a képek!
(Eseményfotók: Végh Zoltán; Rosti Pál portréja: Magyar Nemzeti Múzeum)
A jogelőd intézmény 60 évvel ezelőtt kezdett működni, a névadás éppen 3 évtizede történt, ráadásul javában tart még a névadó halála 150. évfordulója alkalmából szervezett emlékév is – a Dunaújvárosi Rosti Pál Gimnázium és Általános Iskola szemernyi túlzás nélkül nevezheti a jubileumi tanévnek az ideit. Szépszámú közönség előtt, komoly és színvonalas műsorral, az alapítók és a névadó emlékéhez méltó szép szavakkal ünnepeltek a Bartók színháztermében múlt pénteken. Nem is egy, hanem egyszerre három évfordulót!
Az ünnepi gála szép pillanatairól meséljenek a képk!
(Fotó: Végh Zoltán)
