Az Útkeresés Segítő Szolgálat minden esztendőben bensőséges keretek között ünnepli meg a szociális munka napját. Ekkor adják át az intézményen belül meghirdetett Szociális Munka díjat az arra legérdemesebb kollégájuknak. Az idei díjat Abonyiné Szűcs Györgyi vehette át.
A szociális ágazat belső ünnepségeit mindig átjárja valami különleges hangulat, amiben külső szemlélőnek jó egy kicsit megmerítkeznie, hiszen rendszeresen csupa jó és nemes gondolat jelenik meg, olyan, amivel egyébként a szociális munkások végzik mindennapi áldásos tevékenységüket.
Másokon segíteni, erről szól a küldetés
Az Útkeresés Segítő Szolgálat hétfőn délután rendezett intézményen belüli ünnepséget. Az eseményre meghívást kapott Pintér Tamás polgármester is, aki a város nevében fejezte ki háláját a szférában dolgozóknak:
– Nagyon megtisztelő itt lenni ezen az ünnepségen. Talán úgy tudnám érzékeltetni ennek a hivatásnak a lényegét, hogy ezt csak kevesen tudják művelni. Erre egészen bizonyosan születni kell. Gondoskodni a rászorulókról, azokról, akik bajba kerültek, egészen egyszerűen csodálatra méltó. Polgármesteri munkám során nem ritkán találkozom nehéz emberi sorsokkal és tudom, ismerem azt a lelki terhet, ami ezeknek a sorsoknak a megismerésével jár. Nagyon nehéz feladat érdemi segítséget nyújtani, de ha sikerül, az egyben roppant felemelő is. Azt kívánom a szociális ágazatban dolgozóknak, hogy minél többször részesüljenek a hála érzéseiből, legyen hitük és kitartásuk! Köszönöm a munkájukat!
A láthatatlan hadsereg
Az Útkeresés Segítő Szolgálat leginkább gyermekvédelemmel és családsegítéssel foglalkozik. Ezen kívül a szervezethez tartozik a Frangepán utcában a Családok Átmeneti Otthona is. Mészárosné Libor Ágnes intézményvezető szerint a szociális munka napja számukra különleges jelentőséggel bír:
– Én úgy fogalmaznék, hogy mi vagyunk a láthatatlan hadsereg, aki a háttérben munkálkodik, aki azoknak az embereknek segít, akik valamilyen módon bajba kerültek. Sőt, az én kollégáim, akik egyébként nagyon magas végzettséggel és elhivatott szakmaisággal rendelkeznek, azon dolgoznak, hogy azokat az embereket is meggyőzzék, hogy szükségük van segítésre, akik ezt talán még nem is tudják. Ebben a munkában talán kevés az igazi siker, de kollégáim gyakran beszámolnak arról, hogy megállítják őket az utcán, akiknek valamikor segíteni tudtak és megköszönik. Ez a nagy dolog.
Jónak lenni jó!
Hagyomány, hogy a szociális munka napját egy kis házi ünnepséggel ünneplik az Útkeresés Segítő Szolgálatnál és átadják a Szociális Munka díjat, amit ebben az esztendőben Abonyiné Szűcs Györgyi vehetett át, akit virággal, emlékplakettel, vastapssal és láthatóan óriási szeretettel köszöntöttek kollégái. A díjazott meghatódva mondott köszönetet:
– Minden kollégám és minden szociális munkás megérdemelné ezt a díjat. Hogy miért pont én kaptam? Engem jelöltek a munkatársaim, ami nagyon-nagyon megtisztelő a számomra. Megtisztelő, hogy elismerik a munkámat, de még egyszer mondom, ezt a díjat bárki, bármelyik munkanapon megkaphatná. Amit most érzek, azt nem is lehet szavakba önteni, felemelő érzés. Ez az elismerés egészen biztosan a lelkem legmélyére kerül és az unokáimnak el fogom majd mondani, hogy jónak lenni jó és mindig segítsük a másikat.
Fotók: Végh Zoltán
