A vasmű jövője: sirámok helyett távlatos gondolatokra van, lenne szükség
Régóta érett, most – végre, végre – megvalósult: a vasmű sorsáról rendeztek szakmai alapú műhelybeszélgetést a közelmúltban. Ha megoldás nem is kontúrosodott, de legalább a helyzetkép tisztább lett, és a lehetséges irányok is körvonalazódtak.
Miközben a NER-kompatibilis médiaszcénában sorra-rendre jelennek meg a vasmű küszöbön álló megmentéséről szóló – óvatos értékbecsléssel is hurráoptimista hangütésű – jóslatok, az elmúlt időszak helyzetéről, illetve a lehetséges jövőről rendezett beszélgetést a Jelen! Tisza-sziget közössége. A programnak a Pentele Klubház adott otthont még múlt szerdán délután – több fontos tanulsággal.
Szakmai alapokon
A térség legnagyobb foglalkoztatójának sorsa, a még vasgyár állományában dolgozó mintegy 3000 munkavállaló jövője, egzisztenciája térségi szintű sorskérdés – ebben szerencsére minden szereplő egyetértett. Mint ahogy azzal a felütéssel is, amivel Borsos József kezdte a beszélgetést: nem siratni jöttek a vasművet, hanem a tiszta beszéd szándékával számot vetni a jelenlegi helyzettel – tételesen azzal a közbeszédben egyelőre kimondatlan és kimondhatatlan ténnyel, hogy a valahai Dunaferr a korábbi formában menthetetlen.
A meghívott vendégek – Lukács Péter, a Dunaferr egykori műszaki vezérigazgató-helyettesét, Pintér Tamás polgármester, Schneider Vilmos, a kokszoló egykori főkönyvelője, a számviteli rendért felelős vezetője, Tóth László, a nagyolvasztó valahai gyárvezetője, valamint Varga Zoltán, a hideghengermű volt üzemvezetője – elsőként a mai válsághelyzethez vezető útról fejtették ki gondolataikat.
Az okok között többen felemlítették a 2009-es acélipari krízis mélyütését, az ukrán-orosz konfliktus kiéleződését, valamint azt is, hogy a 2018-as termelési csúcs után a vasmű késve vagy éppen sehogy sem reagált az acélpiaci mozgásokra. Lukács Péter a távlatos tervezés, a hosszú távú stratégia hiányát hangsúlyozta, Tóth László szerint a magánosítást követően a termelés szándékolt visszafogása volt az első válságjel, Schneider Vilmos az általános – a kokszolóban hatványozottan érvényes – állapotromlást, a felújítások, karbantartások elmaradását említette példaként, míg Varga Zoltán szerint az is figyelmeztető jel volt, hogy elmaradtak a kapacitásnövelő beruházások. Pintér Tamás a szakmai kérdések mellett az emberi tényezőkre fókuszált: míg a termelési fronton generációs szintű kötődések jellemezték – és jellemzik részben mindmáig – a vasgyár működését (a polgármester is felemlítette város- és vasgyárépítő nagypapáját, a vasműben dolgozó családtagokat), addig a döntéshozói térfélen hiányzott, hiányzik az az érzelmi kötődés, amely megalapozhatja a felelős döntéseket.
Mindent lehet, de milyen áron?
A résztvevők körében sem volt egyetértés abban, hogy újraéleszthető-e az úgynevezett folyékony fázis. Bár azt többen hangsúlyozták, hogy a kokszoló esetében a költségigény nagysága miatt elképzelhetetlen az újraindítás, optimistábban nyilatkoztak a kohó és az acélmű vonatkozásában, főleg annak tükrében, hogy arra a jelenlévők többsége határozott nemmel válaszolt, lehet-e jövője a vasműnek acélgyártás nélkül.
Lukács Péter szerint műszakilag elképzelhető a folyékony fázis visszaállítása, de fontos peremfeltétel, hogy olyan szakmai befektető részvételével, amely 5-8 éves távlatokban hajlandó és képes finanszírozni a reintegrációt, visszaemelni a vasgyár megroppant bizalmi indexét, és visszavezetni a vállalatcsoportot a globális acélpiaci vérkeringésbe. A LIBERTY nevével fémjelzett törekvés elbukott, hangsúlyozták a jelenlévők: pénz és szakértelem nélkül, de jelentős kormányzati hátszéllel vágtak bele a "mentőakcióba" – törvényszerű volt, hogy nem sikerül a kísérlet.
A múlton kár rágódni, de a tanulságok levonása fontos: hosszú távú akarat és forrás, és az ezek mellé szükséges támogató állami szerepvállalás nélkül a vasgyár talpra állításának terve nem vezethet sikerre, volt a beszélgetés egyik legfontosabb üzenete. Ennek kapcsán hangsúlyozta Pintér Tamás, hogy a politikai vonatkozásokat mellőzve akár az ördöggel is szövetkezne a vasmű megmentése érdekében, mondván, a város és a vállalatcsoport közötti hajdani – a mostani helyzethez mérten álomszerű – szimbiózis már lehet szép álom, de a cég sorsa, jövője, az ott dolgozók helyzete nem lehet politikai szempontú megközelítés, alku tárgya: a korábbi ígéretek, hangzatos lózungok helyett valódi válaszokat, stratégiai gondolkodást és felelős döntéseket vár.
Méghozzá mielőbb, tehetjük hozzá azonnal: azon nincs, nem is lehet vita, hogy több ezer ember, család, a város sorsa és jövője a tét.
(Fotó: Végh Zoltán)
A rovat további hírei: Közélet
Arborétumi munkák a zöldellő élővilágért
2025. nov. 18.
A klímaváltozás hatásai az általunk jól ismert növényfajtákat sokszor rosszul érinti. A beteg, elszáradt vagy öreg fák kivágása és pótlása is folyamatos – nem csak városunk közterületein. A Baracsi úti Arborétumban komoly tereprendezés tart – alapítványi segítséggel is.
Jól sikerült a hétvégi Zöld Kincsek Börzéje
2025. nov. 17.
Első alkalommal adott otthont a Generációk Háza a Zöld Kincsek Börzéje elnevezésű sokadalomnak. A Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs ügyekért felelős alpolgármester körzetében található intézmény valódi központjává válik az ehhez hasonló közösségi eseményeknek.
DSTV: Farkas Judit érdemelte a díjat
2025. nov. 17.
A beszámolót már olvashatták, most itt a DSTV összegzése az Útkeresés Segítő Szolgálat ünnepnapi ceremóniájáról. A szociális munka napján rendezett program során Farkas Judit esetmenedzser kapta az intézmény legrangosabb elismerését! Hangkép.
Profi futópad a lánglovagok szolgálatában
2025. nov. 14.
Nem is olyan régen döntött arról a közgyűlés, hogy egy professzionális sporteszközt adományoznak a dunaújvárosi tűzoltók számára. A futópad megérkezett, az ünnepélyes és kiváltképp jó hangulatú átadó pedig csütörtök délután volt.
Dunaújváros zöld elkötelezettsége: EUCF és DIMOP projektek a fenntartható jövőért
2025. nov. 14.
Újabb mérföldkőhöz érkezett az elmúlt hónapokban a város zöld és fenntarthatósági elkötelezettsége: két kiemelt projektet sikereiről is szó esett. Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs ügyekért felelős alpolgármester szerint mindkét program — az EUCF és a DIMOP — jelentősen hozzájárul a város energiahatékonyságának növeléséhez, valamint a fenntartható városi működés kialakításához.
Közgyűlés: a kórház melletti parkolók építésének szerződéseiről is döntöttek
2025. nov. 13.
Városunk közgyűlése ma délelőtt tartotta november havi ülését. A testület 24 napirendről nyílt, míg 3 témáról zárt ülésen határozott. Jó hír, hogy már a kórház körüli parkolók építése is napirenden volt, sőt, a kivitelezés szerződéséről is határozat született.
Kezdődik a karácsonyi csodavárás időszaka
2025. nov. 13.
Az első gyertya meggyújtásával kezdetét veszi az év egyik legszebb és legmeghittebb időszaka, és ezzel együtt a Városháza téri "Adventi Forgatag" is megnyitja kapuit a karácsonyi vásárral. Több héten át színpadi produkciók, ünnepi díszbe öltöztetett főtér és téli finomságok várják a forgatagba kilátogatókat.









