Az akusztikus elem és a dunaújvárosi szál

A tárlat főszereplőjének neve is ismerősen csenghet a kultúra helyi barátai számára: Koronczi Endre az elmúlt évtizedekben visszatérő vendég volt a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) kiállításain; az viszont, hogy éppen a dunaújvárosi születésű, zenei pályáját is városunkban kezdő Balogh Máté készíti el a 2026-os 61. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé magyar pavilonjának zenei anyagát, egy véletlen találkozásnak köszönhető.

A Koronczi-féle akusztika

Történt, hogy a két alkotó egymást nem ismerve, de ugyanakkor kapott rangos állami elismerést – Koronczi Endre Munkácsy-, Balogh Máté Erkel-díjat –, és a két művész a fogadáson elegyedett beszélgetésbe. A vége egymás munkáinak megismerése lett, majd a rádöbbenés, hogy más-más eszközökkel, de hasonló gondolatokat fogalmaznak meg a művészet leglényegéről. A szó innentől Balogh Mátéé:
– Endre meghívott az éppen Óbudán futó kiállítására, és szó szerint lenyűgözött, hogy a bemutatónak milyen fontos zenei vonatkozásai vannak. A sóhajtások, légzőberendezések muzikalitása szó szerint elvarázsolt, ennek nyomán írtam is egy összegzést a Jelenkor című folyóiratba a Koronczi-akusztikáról, vagyis a kiállítás zenei olvasatáról. Sokat beszélgettünk művészeti alapkérdésekről, rengeteg átfedést tapasztaltunk a koncepcióinkat illetően – ennek nyomán érkezett a megkeresés arra, hogy szerezzek zenét a pavilon anyagához. Egy ilyen felkérés egyfelől fantasztikus lehetőség – hiszen a biennálé több százezer vendége számára hallható lesz a mű –, másrészt nemcsak nagyon megtisztelő, de nagyon inspiráló is a feladat.

Együtt alkotnak

A benyújtott pályázati anyag szerint Koronczi Endre pneuma cosmic című kiállítástervében meghatározó a lassúság, a megfigyelés és az elvont asszociációs gondolatok ötvözéséből születő légkör. A koncepció alapja egy fiktív kutatás, mely a világ egészét kitöltő, légmozgásként megmutatkozó kozmikus lehelet megjelenési formáit tárja fel – és a metaforikus gondolatpárhuzamok fontos tényezője lesz a kiállítás zenei szövete, amely így külön fejezetet érdemelt a pályázatban is.

Miközben a kiállítás mindent átható, láthatatlanul vitalizáló, áramló mozgatóerő hipotézisére utal, a több fejezetből felépülő – összesen öt nagy részből álló – kiállítás egészét a légmozgás és a lehelet hanghatásain alapuló zene keretezi és fogja össze. A jelenleg is zajló közös programról Balogh Máté érdeklődésünkre elárulta: a megkomponál hárfaszólam mellett a Bennszorult lélegzet című installáció részeiként kiállított, immár műtárgyként bemutatandó szellőztetőelemeket vonókkal és ütőhangszerekkel szólaltatja meg. Az "előkép" nem titkoltan Móder Rezső dunaújvárosi képzőművész zenélő mobil ütőhangszereken alapuló programja:
– Már meg is kezdődött a közös munka Kecskeméten, és meg kell mondjam, fantasztikus élmény volt. Endre, valamint a program kidolgozásában és koordinálásában főszerepet vállalt Cserhalmi Luca kurátor is tevékeny szereplője ennek a folyamatnak – és a közös munka, az együttműködés, a műhely eddig hiányzott az életemből. Óriási lehetőség, és persze hatalmas kihívás.

Gigantikus sóhajok a sóhajok hídja városában – sok sikert kívánunk a magyar pavilon összes aktorának!

(Fotó: pneuma cosmic – projektterv, műhelymunka)