Sitt Happens – avagy közös trauma feldolgozás Lengyel Tamással

Lengyel Tamás színművész új egyszemélyes vígjátékát is elhozta a dunaújvárosi közönségnek. Míg Kitolás – apanevelés kezdőknek és haladóknak című előadása a szülővé válásról, addig Sitt Happens – Segítség, építkezem! egyéni estje az otthonfelújítás szépségeiről – vagy sokkal inkább bosszúságairól – szólt. Az előadás során arra is választ kaphattak a nézők, ami az esemény leírásában is szerepelt: hogyan jutott el az építkezés során addig, hogy egy éjszakát a fogdában töltsön.

Könnyed hangvétel, fájdalmas emlékek

A humor kétségtelenül jó eszköz arra, hogy a mély nyomot hagyott életeseményeket feldolgozhassuk. Sokszor emlegetjük, hogy az idő megszépít mindent, de vajon ez megállja-e a helyét akkor, amikor pénzt, időt és energiát nem spórolva otthonunk szépítésébe kezdünk? Minden bizonnyal nagyon nagy távlat kell ahhoz, hogy a színész is ezt gondolja, aki a műsor után készséggel válaszolt kérdéseinkre:
– Olyan remekül sikerült a lakásfelújítás, hogy bírósági ügy lett belőle. Az előadás során elhangzott abszurd és néhol morbid szituációk nem a képzelet szülöttei – gondosan összegyűjtött emlékek és tapasztalatok. Az ingatlanválasztástól kezdve az építőmunkások kiválasztásán át a félresikerült munkálatokig minden benne van, amik csak a rémálmainkban jelenhetnek meg, ha építkezésről van szó. Olyan ez, mint egy csoportterápia – együtt téphetjük fel a felújításban keletkezett sebeinket.
Hosszú ideje dolgozik együtt azokkal az írókkal, akikkel az aktuális előadását is megalkották. Mint elmondta, betéve ismerik egymás humorát, ami a bensőséges poénok megírásának egyik alapja. Hiába egyéni történetről van szó, minden bizonnyal a közönségből is sokan tudtak azonosulni az elhangzottakkal – ki ne találkozott volna rosszul elsült renoválási munkával. Azonban szerencsés helyzetben érzi magát – van hol kibeszélnie magából az átélteket:
– Az utóbbi időben az életünk szerves részét tette ki ez az egész szituáció. Abban a jó helyzetben vagyok, hogy kiadhatom magamból városról városra járva a felgyülemlett frusztrációt és az ebből fakadó tehetetlenséget. Itt is azt tapasztalom, hogy értő közönség figyel, ez pedig nagyban megkönnyíti a munkámat – remélem, hogy a nézők is megkönnyebbülve távoznak.
Bár konkrétumokat nem árulhatunk el az előadással kapcsolatban, biztosítjuk olvasóinkat, hogy a nézők választ kaphattak a nagy kérdésre: hogyan lett a felújításból jogi rémálom.

Színház az egész világ

A művész az előadás után arról is mesélt, hogy mindennapjainak a nagy részét a két és fél évvel ezelőtt alapított független színházuk teszi ki:
– A Loupe Színházi Társulatot négyen alapítottuk, Budapesten a Marczibányi téren van a bázisunk. A darabokkal járjuk az országot is, hogy a repertoáron szereplő előadásokat minél több emberhez tudjuk elvinni. Vendégszínészekkel is együtt dolgozunk, az előadásaink légyege, hogy kiragadnak valamilyen gondolatot és azt vizsgálják meg nagyító alatt – a nevünk jelentése is innen ered, utalunk a gyémántvizsgálók eszközére.
A társulat eredményes évet tudhat maga mögött, ugyanis 47 ezer nézőt számláltak az előadások.
Színésztársaival és egyénileg is sok helyen fordul meg az országban. Akaratán kívül is kapcsolódik az emberekkel, mint elmondta, a lakosság nagy része fásult, ámde a szemekben csillog a remény. Szerinte az elmúlt évek kormányzati propagandája mély nyomott hagyott a közéleten és a közhangulaton, munkája során erre is felhívja a figyelmet:
– Azt látom, hogy országszerte vágynak a változásra. Érezhető, hogy az emberek szeretnének empatikusabb és elfogadóbb közösségben élni, a közéletet is ilyennek tudni. Látszik a fásultság, de én is remélem, hogy ez nem marad mindig így. Ezért is szólalok fel közéleti kérdésekben, nagyon fontosnak tartom, hogy hallassuk a hangunkat.

Lengyel Tamás egyéni estje ismét sokakat rángatott ki a szürke hétköznapokból, de az is lehet, hogy tépett fel az építkezés során keletkezett sebeket. Bárhogy is legyen, a színész humorba öltöztetett feldolgozó estjén együtt nevethettünk és sírhattunk a mindenki számára ismerős abszurd szituációkon. Mi pedig nem titkolva reméljük, hogy a közeljövőben ismét lesz lehetőségünk Dunaújvárosban látni a színészt.

Fotók: Végh Zoltán