A diákcserét ünnepelték a Dózsa iskolában

Tanárok, német vendég, de még öregdiákok is részt vettek azon a minitárlattal, vetítéssel és emlékidézéssel körített ünnepségen, amelyet a Dózsa iskolában tartottak a napokban. Az apropó egy jubileum volt az egyébként is alapítása 45. éves évfordulóját ünneplő iskolában.

A nyelvtanulás szolgálatában

A kalauzunk Miklós Gabriella nyelvtanár, aki a kezdetektől koordinálta a Dózsa, valamint  német testvériskolája, az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban lévő Engelskirchen városában lévő iskola, a GHS Ründeroth közötti diákcsere-programot:
– Iskolánk közel 20 éven keresztül, 1998 és 2016 között ápolt partnerkapcsolatot a németországi intézménnyel. A közös munkának a német iskola megszűnése vetett véget – egy, a tartományban bevezetett oktatási reform következményeként teljesen átalakult az iskolarendszer átalakult, az iskolatípus megszűnt, így felmenő rendszerben a partneriskola tanulói is elfogytak, s végül 2017-ben az intézmény bezárta kapuit. Ez persze szomorú, ugyanakkor nagyon örömteli, hogy a 10-16 éves diákok csoportjai többször eljutottak Dunaújvárosba, és a dózsás tanulók is több, a nyelvtanulást segítő német utazás részesei lehettek. A mostani eseménynek két évforduló adott alapot: egyfelől a Dózsa iskola elmúlt 45 éve, másrészt az, hogy éppen negyed százada, 2000 májusában indult el az első diákcsoportunk Engelskirchenbe.

A diákcsere dicséretére
    
Miklós Gabriella kérdésünkre kiemelte, az iskola legfőbb jellegzetessége a nyelvi tagozat működése, vagyis az idegen nyelv, nyelvek tanulásának kitüntetett szerepe – 1990 óta az angol és a német nyelvet tanulhatják emelt óraszámban a dózsás diákok, és ezt egészítette ki a most ünnepelt német kapcsolat:

– A nyelvtanítás lényege számunkra mindig is a használható, gyakorlati nyelvtudás volt, márpedig ennek gyakorlása a célnyelvi országban, esetünkben a német nyelvi közegben felmérhetetlen jelentőségű. Ezért is szorgalmaztuk a partnerintézményi együttműködést – 1995-ben nemzetközi iroda segítségével próbáltunk partneriskolát keresni német nyelvterületen, de 1997-ben a későbbi partner egyik tanára, Rene Götze véletlenül talát ránk – felvette a Dózsával a kapcsolatot, majd 1998 tavaszán egy kollégájával, Hugo Stiefelhagennel meg is látogatott minket. Ősszel az akkori intézményvezetővel, Antal Istvánnéval nekem volt szerencsém viszonozni a látogatást, majd egy év múlva már meg is kezdődött a diákcsere-program: a GHS Ründeroth első csoportja 1999 augusztusában érkezett, majd éppen huszonöt éve végre az első dózsás csoport is útra kelt. 
A diákcsere elsősorban a nyelvtanulást szolgálta, de sok-sok hozadékkal is járt: közös projektheteket szerveztek – a geográfiai, történelmi kapcsolatok témaköreire fókuszálva –, de mind a német, mind a magyar diákok megismerhették egymás környezetét, tájait, városait, de kölcsönösen betekinthettek a vendéglátó családok mindennapi életébe, szokásaiba is. 
Mindezeken túl persze nagy-nagy motivációt kaptak a nyelvtanuláshoz is – aligha véletlen, hogy a program több dózsás résztvevője választott olyan hivatást, amelynek alapját a német nyelvtudás jelenti. 

A kapcsolat 17 éve alatt mintegy 150 dunaújvárosi diák vett részt "kiutazóként" a programban – sokan még mindig tartják a kapcsolatot egykori vendéglátójukkal, és személyes látogatásokat is tettek az évek során.

(Fotó: Végh Zoltán)