Mikortól irodalom és meddig dokumentum? Mennyire személyes és mennyire valós? Súlyos kérdések egész sorára kaptak választ első kézből az érdeklődők a József Attila Könyvtár könyvheti sorozatának múlt keddi eseményén.
Már a kötet címe – "Hátsószínpad" – remekül összefoglalja a novellafüzér történéseinek helyét és közegét: a dunaújvárosi születésű, első szárnypróbálgatásait a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttesben végző Aczél Gergő teljes életpályája a színház, a színpadok világához kötődik, evidensen adódott, hogy történeteinek szálai és szereplői is a színházi kulisszák közé, mi több, jellemzően mögé csalogatják az olvasót. A kettősség a saját pályát tekintve is kontúros: Aczél Gergő saját elmondása szerint úgy töltött 44 évet táncosként a színpadon, hogy igazán nem is akart táncos lenni – ehhez képest még most is rendszeres vendége a balettóráknak –, ráadásul szövegeiben is szándékoltan köszön a vissza az élet ritmusa, lüktetése.
A szerző a 96. Ünnepi Könyvhét és 24. Gyermekkönyvnapok alkalmából vendégeskedett a József Attila Könyvtárban kedden délután – e sorok írója abban a kényelmes szerepben lehet, hogy Boda András társaságában beszélgetett a vendéggel –, és a már említett pálya állomásai mellett a kötet születéséről is lelkesen, sok kacagtató epizódot felidézve mesélt. Többek között azt is megtudhattuk, hogy a történetek javát valóban az "élet írta", ugyanakkor azzal is szembesülhettünk, milyen inspirációk és élmények vezettek ahhoz, hogy ne a színházi piramis csúcsán lévő címszereplők, bonvivánok és főhősnők váljanak a kötet történeteinek szereplőivé. Külön fejezet volt a beszélgetés során a már említett fikció/valóság játék, mint ahogy az is érdekes műhelytitoknak bizonyult, hogyan vezetett az út végül a kötetet gondozó Athenaeum Kiadóig.
Pályája során volt néptáncos, moderntáncos, musical táncos, huszadik évadát tölti az Operettszínház társulatában, kipróbálta magát a Megasztár színpadán is – Hátsószínpad című kötete a színházi világ gyakran névtelen szereplőinek állít szöveges emléket.
És a beszélgetés során bevallotta, igen, igen, vannak még ötletei az irodalmi színtéren is. Innen folytatjuk!
(Fotó: Végh Zoltán)
