Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. ápr. 02. Áron
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Idén is jelentős csúcsokat hódított a Rockmaraton Fesztivál (galériákkal)

Kultúra
Rockmaraton
közösség
Szalki-sziget

facebook megosztás

Öcaline - 2025. júl. 09., 18:00

Négy nap dübörgés és fergeteg, a rock/metál műfajok híveinek őszinte örömére: idén is nagyot ment, és bár új csapat szervezte, és sajnos akadtak is döccenők, összességében mindenképpen pozitív élményt hozott a közönség körében a Rockmaraton Fesztivál a Szalki-szigeten.

Négy teljes napon át mindig és de pláne mindenütt ott lenni képtelenség, vagyis teljes, átfogó, az utolsó kiállásig pontos beszámolót ígérni is minősített hazugság volna – az alábbiakban inkább néhány jellemző benyomás és fontos tanulság következik a Rockmaraton Fesztivál múlt heti bulicunamija után. Az első rövid híradás után itt a nagy menet!

Hibátlan helyszínen

Az sokadszor, minden reményünk szerint nem utoljára igazolódott be, hogy a Szalki-sziget nem elsőrangú, nem jeles, hanem egészen egyszerűen hibátlan fesztiválhelyszín. Még simán bejárható-belakható, ugyanakkor kellően tagolt is, megvan a több ezer fő befogadását is kényelmesen biztosító tér a két nagy, váltóműszakban üzemelő  színpad előtt a közönségnek, bőven és kényelmesen elfér a kaják és piák sora, a kiszolgáló egységek is megkapták a maguk bázisait.
A fesztivál törzsközönségének és kemény magjának otthonául szolgáló sátortábor sem túlzsúfolt, bejárható közelségben a szabadstrand hűs habjai és az árnyas ligetek – 38 fokban ezek a tényezők nemcsak számítanak, de egyenesen perdöntőek. 

Köszönet a hátországnak!

Nem véletlen, hogy a közönség döntő többsége – ez pont olyan visszatérő tétel, mint a barátságos hangulat és a széles mosolyok – egyértelműen elégedett volt a helyszínnel éppen úgy, mint a közeggel: a DSTV kamerája előtt nyilatkozó fesztiválozók meghatározó hányada szerint az összkép mindenképpen pozitív, és egyértelműen elégedetten beszélt a tapasztalatokról a szervező csapat nevében Hartmann Kristóf is, aki azt is elárulta, hogy bár ilyen léptékű megmozdulást most először hoztak tető alá, mindenképpen kedvezőek a szervezői tapasztalatok. Külön kitért a volt vasműs dolgozóknak ajándékba adott fesztiválbérletre is – mint mondta, a "Veletek vagyunk!" jelszavával hírvert kezdeményezést egyfajta szolidaritási akcióként, fogták fel.

És ha már a szervezésnél tartunk: először is nagy köszönet a fesztivál lebonyolítását biztosító hátország névtelen katonáinak – a hiperkorrekt biztonságiaknak éppen úgy, mint a fesztivál folyamatos takarításában ügyködőknek –, külön nagy pacsi azoknak, akik a csütörtöki eszetlen hőségben beüzemelték, majd nap közben végig működtették a hűsítő pontokat. Akadtak persze apróbb és nagyobb döccenők: az első nap még voltak gondok a beengedéssel – az egynapos jeggyel érkezők nem hagyhatták el a helyszínt –, de aztán enyhült a szigor, viszont megszűnt az a kis átjáró a nagyszínpadok előtti térség és a sátortábor között, ami gyors és kényelmes menetet biztosított, és én készséggel elhiszem, hogy hat óra szöcskézés és nyolc hálépés után már fáj körbe visszabotorkálni a sátorhoz. Apróságok, de fontos apróságok, éppen a jó szájíz végett.

Különleges közösséggel

Ami viszont minden botlást, hibácskát (ide értve a fröccsponton az első este elfogyott bort is!) ellensúlyoz, hogy tényleg eszméletlen a Rockmaraton hangulata – ennek direkt külön is szentelünk egy önálló összeállítást, itt csak megerősíteném, részben szintén Hartmann Kristóf mondandója nyomán: persze minden évben vannak lemorzsolódások és jönnek új arcok, de létezik egy maratonista törzsgárda, amelynek tagjai számára hosszú-hosszú évek óta meghatározó bázisa, kihagyhatatlan élményforrása, találkozási pontja a fesztivál. 
Amin persze megint felvonult a műfaj hazai krémje – idén immár a Tankcsapdával –, meg jó pár gigászi név a nemzetközi mezőnyből. Hadd ne ismételjem magam, de mondjuk a The Hu torokének-metál varázslata vagy a Powerwolf kegyetlenül erős színpadi jelenléte bárhol nagyot gurít. Balszerencse, hogy a húzónevek egyike, King Diamond betegség miatt lényegében az utolsó pillanatban mondta le a szombati hangversenyt, az viszont csodás ellenpont, hogy a helyére beugró olasz Rhapsody of Fire zenekar az egész koncertprogram egyik legnagyobb bulijával használta ki a váratlanul kínálkozó lehetőséget.

És ha már felhozatal: az említett zenekarokon túl nekem visszatérő kedvencem a Road – most is nagyon odapakoltak –, váratlanul kellemes élmény volt a Depresszió megmozdulása, de változatlanul a H-Music Aréna volt a kedvenc fesztiválhelyszínem. Minden nap adott legalább egy nagy bulit, a nyitónapon a Tetrarch, csütörtökön az Avatarium varázsolt el, pénteken a londoni ősmetál vademberei, a Memoriam zúzta darabokra a koponyámat, hogy aztán szombaton a Varg teuton ördögei törjék szilánkosra, ami maradt belőle. Ezt a nívót és élményt tényleg csak a Rockmaraton tudja a magyar fesztiválszcénában – de nagyon. Upsz, majd elfelejtettem: amíg volt koncertsátor, addig ezek a kisebb, de rendre izgalmasabb akciók még nagyobbat ütöttek – vissza, vissza, ha javasolhatom!

Maratoni menetek – a boldogság arcaival

Bár a régi-régi félelmekre ezerszer rácáfolt a Rockmaraton kavalkádja, még azért itt-ott tartja magát a tévképzet, hogy négy napon át porban és sárban fetrengő, berúgott embertömeg rázza a rőzsét mindenféle kegyelettelen, vad dallamokra.  Nos, jelentem, meg aki nem volt ott (vagy ott volt, csak nem hitt a szemének), hogy mindebből a rőzserázás és a vad dallamok sora szentigaz, és oké, nem csak buborékos ásványvíz fogyott a pultoknál, de a Maraton: más.
A hangulat, a közösségi érzés végig frenetikus, mosolygós és derűs, kifejezetten támogató és baráti. Mindenkinek mindenkihez érvényes alapkellék: a mosoly. És itt lehet merengeni a zord külső mögött dobogó nagy szívekről, meg a mord mázról, ami nagyon is érző lelkeket takar, méghozzá okkal és joggal. Ráadásul nem muszáj az elejétől a végéig erre koncentrálni, viszont menet közben érdemes felfigyelni rá, sőt, megörökíteni, megmutatni is: a mindennapok néha gyötrő, sokszor félelmetes, ellenséges vagy éppen riasztóan közönyös valóságából kiszakadva itt ez a sok kis és nagy gyerekember, akik a kegyelettelen, vad dallamokra átszellemült derűvel, mosolyogva rázzák a rőzsét , és mintegy mellékesen, csak úgy, a mindent és minden pillanatot átható jókedvükből eredően megajándékoznak minket a boldogság arcaival.
Sok-sok kisebb vagy nagyobb hozadéka, eredménye van és lehet a fesztiválnak; ezt az elsők közé sorolnám. Utánozhatatlan és pótolhatatlan – már most hiányzik.

Ez már a mi bulink is

Végül, de közel sem utolsósorban essen pár szó a reménybeli jövőről – méghozzá a város és a fesztivál kapcsolata fényében. Tavaly volt egy kulcsmondat, most is érvényesnek gondolom, a város szereti a Rockmaratont és ez a vonzalom kölcsönös – viszont e téren még bővel van esély szorosabbra fűzni a szálakat. Simán el tudom képzelni, hogy a helyi és/vagy térségi metálszcéna képviselői újra színre lépjenek, mint ahogy a most első fecskeként megjelent, az Intercisa Múzeum akciója révén zászlót bontott városismereti programok számának gyarapítása sem elvetélt ötlet. Mondok egyet: vannak olyan helyi fotósok, akik 2017 óta itt vannak, dokumentálnak – milyen szép is lenne a képeiknek találni egy helyet lenn a fesztiválon sima papírra printelve, akár „Vedd le és vidd haza magad!” közösségi akcióval súlyosbítva, meg egy másik helyszínt valahol a városban, ahová egy megnyitó/kiállítás erejéig fel lehetne csalni a Szalki-szigetről mindazokat, akiknek erre van huzalmuk.
Merthogy – és ez már belátás, szándék, ha tetszik, eltökéltség kérdése – a Rockmaraton immár a városé is, jelenleg elsősorban helyszínként, de bőven benne van, hogy idővel egyre inkább a helyi események üde és érdekes színfoltja lehet. Drukkolok érte, őszintén.

Merthogy aki nem hiszi, mekkora buli a Rockmaraton, most egy füst alatt, összesen öt felvonásban láthatja az összes DO-galériát – tessék!

Rockmaraton – kapunyitás (2025) (katt) >>
Rockmaraton 2025 – első nap (katt) >>
Rockmaraton 2025 – második nap (katt) >>
Rockmaraton 2025 – harmadik nap (katt) >>
Rockmaraton 2025 – negyedik nap (katt) >>

(Fotó: Végh Zoltán)
 

A rovat további hírei: Kultúra

Meghalt Makk Károly

Meghalt Makk Károly

2017. aug. 30.

Életének 92. évében szerdán elhunyt Makk Károly Kossuth-díjas filmrendező, a magyar mozgókép mestere, a nemzet művésze - tudatta az MTI-vel a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, amelynek az elnöke volt.

A széppé tett nap

A széppé tett nap

2017. aug. 30.

Várakozás. Ismerősöm késik. Tíz perc után a kora délutáni meleg próbára teszi türelmemet. A parkoló mellett egy fa ad árnyat, letelepedek. Ezer szerencse: laptop nálam, mobil internet rendben, szemüveg orra fel, lássuk, mi minden gyűlt össze, mióta nem voltam a neten.

A határon túl is népszerű a múzeum

A határon túl is népszerű a múzeum

2017. aug. 29.

Idén az Intercisa Múzeum is képviseltette magát a 8. Kolozsvári Magyar Napokon, ahol minden nap több száz érdeklődő látogatta meg sátrukat a Múzeumok sétányán.

A megdermedt pillanat művészei

A megdermedt pillanat művészei

2017. aug. 29.

Augusztus 29-e a magyar fotográfia napja. Ma emlékezünk meg a nemzeti örökségünket gyarapító fotóművészekről. És persze a képbe sűrített pillanat névtelen alkotóiról is.

Valakire hétvégén rájött a frász

Valakire hétvégén rájött a frász

2017. aug. 28.

Édes teher lenne? Aligha. Mert hogyha az ember egy pillanat alatt hárommilliárd forinttal lesz gazdagabb, azt ép ésszel feldolgozni is nehéz. Márpedig, ahogy most olvasom, egy szerencsés lottónyertes a hétvégén az „ötösön” pontosan 3 024 303 035 forinthoz jutott.

Megkezdődött a Szolgálat Évada

Megkezdődött a Szolgálat Évada

2017. aug. 28.

A vasárnapi Ligetzáró-Évadnyitó méltó volt a Petőfi Művészeti Liget idei programjához, hiszen remek kikapcsolódást nyújtott minden korosztálynak és kellemes időtöltést jelentett a nyár utolsó hétvégéjén.

Emlékek terhe alatt

Emlékek terhe alatt

2017. aug. 27.

Apa, írd meg! – mondják gyermekeim, amikor egy-egy ősrégi történet szóba kerül. De kinek, minek? Érdektelenné válnak az egykor fontosnak vélt ügyek. Most viszont erős késztetést kaptam az emlékezésre.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Fájó búcsú az érmes álmoktól

  2. Elektromos felvonó könnyít a mindennapokon

  3. Bajnoki címek az erős mezőnyben

  4. Aprócska eszköz is képes nagy bajt okozni

  5. DSTV: nyuszifutás a Vasváriban

Videók

Embedded thumbnail for Elektromos felvonó könnyít a mindennapokon

Elektromos felvonó könnyít a mindennapokon

Embedded thumbnail for DSTV: nyuszifutás a Vasváriban

DSTV: nyuszifutás a Vasváriban

Embedded thumbnail for DSTV: új kezdeményezés a Pannon Prom

DSTV: új kezdeményezés a Pannon Prom

Top hírek

  1. Megújulnak a jelzőlámpák a belváros egyik legforgalmasabb csomópontjában

  2. Kerítésre dőlt a fa a viharos szélben

  3. "Ragyogj kékben, Dunaújváros!" – az elfogadás jegyében

  4. Képviselői ajándékcsomag az időseknek

  5. Elektromos felvonó könnyít a mindennapokon

Galéria

Március 15-i ünnepség

Veres Viktória bemutatója a Kortárs Művészeti Intézetben

FitCity Dunaújváros (2026. március)

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 12. szám - 2026.03.27.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő