Rendhagyó kísérlet aratott kirobbanó sikert a Bartók színháztermében, ahol Közös hang címmel a Góbé zenekar és a Dunaújvárosi Vegyeskar adott remek koncertet még karácsony előtt. Szenzációs előadás, szépségdíjas pillanatokkal!

Sok-sok adventi, karácsonyra hangoló ünnepi eseménynek tapsolhattunk az elmúlt hetekben, és persze nehéz rendet vágni, de pláne erősorrendet állítani a műfajok, stílusok, programok ármádiájában, az egyik személyes kedvencről még nem esett szó – eddig.o
Nemes vállalás, új minőség
Hadd kezdjem ott, hogy már a koncepció is figyelmet érdemel: a Góbé zenekar – benne, hogy egy picit hazabeszéljek, a zenei pályát városunkban kezdett, a furulyát és ritmushangszereket is megszólaltató énekes-frontember Várai Áronnal, valamint a bőgőn és basszusgitáron játszó Hegyi Zoltánnal – egy tavalyi kísérlet szép sikere nyomán ősszel vágott bele a Közös hang projektbe. A történet lényegében sajátos koncertturné: a banda utazik, de az állomásokon egy-egy helyi kórus, valamint Okos Viola énekes-dalszerző társaságában folytatják a kísérletet, rendre a klasszikus zene, a népzene és a világzene összekapcsolására.
A sorozat ötödik, egyben idei utolsó állomása volt a Bartók színháztermében rendezett hangverseny, amelyen a Dunaújvárosi Vegyeskar társaságában lépett közönség elé a Góbé. A nemes vállalás egyik meghatározó jellemzője a nyitottság; ahogy a zenekar tagjai – egyenként is remek muzsikusok – képesek alkalmazkodni a kórus(ok) sajátos hangzásához, ahogy a Könyves Ágnes és Kurucz Gergely dirigálta énekkar ki akar és mer lépni az évtizedes komfortzónájából (erre a koncerten Kurucz Gergely külön is felhívta a figyelmet), ahogy a zenei tudások egymásba fonódva teremtenek új minőséget. Merthogy az új minőséghez kétség sem férhet – ez villámgyorsan, Okos Viola ihletett-szép bevezetője után körülbelül az első közös megszólalásnál kiderült.
Szépséges, gazdag zenefolyam
Mint ahogy az is nagyon gyorsan kontúrosodott, hogy itt tényleg bármi lehet, majd rögvest ugyanannak az inverze is: egy magyar népdal szárnyaló és erős kórusműként csendül föl, hogy aztán egy népszerű kórusmű világzenei köntösben és kísérettel tündököljön. Mindez felszabadult lendülettel, parttalanul áradó zenefolyamként: a "Csillagok, csillagok" vegyeskari változatának átütő erejű tolmácsolása után Bárdos Lajos Régi táncdal című kórusműve kapott autentikus népzenei kíséretet – és lett belőle kirobbanó sikerű csúcspont, hogy aztán a boncidai blokk lendületes kavalkádja után a Dana-dana is újabb sikerdarabként szólaljon meg.

Persze a sorból nem maradhattak ki a Góbé zenekar darabjai, illetve feldolgozásai sem, meg – szép gesztusként – a közös múlt felemlegetése, ideértve a vegyeskari jelenlét mellett a móriczos, zeneiskolás kezdeteket, de még az Újvárosi Kanászok formációjának sikereit is. Ebben a blokkban a Fábián Pista című betyárnóta is nagyot szólt, a Hevesi köszöntő is szépen zengett – hogy aztán újra csúcsra fusson a Pekulár folk-jazz tombolásáig, fényes igazolásként, hogy tényleg, valóban nincsenekj határok.
A ráadás blokk is pazar volt – Bárdos Tábortűznél című szerzeményének és az Erdő mellett estvéledtem Kodály-gyűjtés "góbésított" verziójával és a záró sikerdarabbal –, az egész meg, mindenestől, egyszerre felemelő lehengerlő, minden ízében és villanásában frenetikus élmény.
Csodás együttállás kerekedett – szemernyit túlzás nélkül; megérdemelt vastapssal, és persze utólag is nagy-nagy köszönettel!
(Fotó: DO)

