Meg sem száradt a nyomdafesték múlt heti lapszámunk felhívásán, már be is futott az első tökéletes tipp: az alábbiakban a dunaújvárosi gasztrofront meghatározó közössége, a Terítéken Dunaújváros csoport "háziasszonya", Csilléryné Kockás Mónika útját követhetjük nyomon. A nagymama konyhájától!
A közelmúltban igazolt új főszereplőt a csoport működtetéséhez a helyi "gasztronauták" közössége, a műhelyünkhöz is ezer szállal kapcsolódó Terítéken Dunaújváros csoport: Csilléryné Kockás Mónika immár hivatalosan is fő szenvedélyének hódolhat.
Friss, házias ételcsodák
Mint kérdésünkre felelevenítette, a gasztronómia iránti szeretete egészen gyermekkoráig nyúlik vissza:
– A nagymamám velünk élt, és mire a család hazaért a munkából és az iskolából, szinte minden nap friss, házias étel került az asztalra. Már akkor lenyűgözött, mennyi gondoskodás, türelem és odafigyelés rejlik a konyhában töltött időben. Hétvégente gyakran segédkeztem mellette kis kuktaként, és közben észrevétlenül belém ivódott: a főzés nemcsak feladat, hanem szívből jövő örömszerzés.
Bár később a tanulmányai más irányba vezették, a főzés szeretete végig elkísérte – örömmel próbált ki új recepteket, szerette meglepni a szeretteit, és mint meséli, mindig boldoggá tette, ha egy-egy sütemény vagy étel mosolyt csalt az arcokra:
– A kreatív kihívások különösen közel állnak hozzám, ezért több süteményversenyen is részt vettem, amelyek rengeteg élményt és inspirációt adtak számomra. Tizenhárom éve dolgozom az Arany János iskolában pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensként. Amikor csak lehetőség adódik, közösen sütünk-főzünk a diákokkal, hiszen ezek különleges pillanatok: a gyerekek ilyenkor igazán ragyognak – lelkesek, bátrak, kreatívak, és csodálatos látni, mennyire büszkék arra, amit saját maguk készítenek.
Folyamatos fejlődéssel
A "terítékes" meghívás sem a véletlen műve: Csilléryné Kockás Mónika életében a tanulás és a fejlődés mindig fontos szerepet játszott – jelenleg is a Dunaújvárosi Egyetem szakoktató szakán tanul, kreatív szakágon –, emellett szívesen ismerkedik új dolgokkal. Hisz abban, hogy a legjobb közösségek lelkesedésből, összefogásból és szeretetből alakulnak:
– Ez a szemlélet vezetett oda, hogy létrehoztam a "Dunaújvárosi Konyhatündérek" gasztro csoportot is, amely rövid idő alatt barátságos, családias közösséggé formálódott. Bár ma már kevesebb idő jut az oldalra, továbbra is különleges helyet foglal el a szívemben. Tavaly október óta a Terítéken Dunaújváros csapatával is intenzív szakmai együttműködésben dolgozom. Abonyi Tamás keresett meg a másik két alapító – Veres-Kovács Tibor és Szabó Ferenc – képviseletében, és felkért, hogy csatlakozzam a közösséget koordináló grémiumhoz. A felkérés nagy megtiszteltetés volt számomra, és bár eleinte izgultam, ma már hálát és örömöt érzek, hogy egy inspiráló, összetartó csapat tagja lehetek.
Mint elárulta, a Terítéken Dunaújváros számára azért is különleges, mert nem csupán egy gasztro facebook-csoport, hanem összetett közösségi rendszer: aktív facebook-oldallal és weboldallal, ahol a város és környéke vendéglátóhelyei is bemutatkozhatnak:
– Számomra nagy öröm, hogy hidat képezhetünk a lelkes hobbi szakácsok és a profi vendéglátósok között – hiszen mindannyiunkat az étel szeretete, az alkotás öröme és az értékteremtés vágya köt össze. Jó érzés itt lenni, együtt alkotni – és nap mint nap megtapasztalni, hogy a konyha valóban összehozza az embereket!
Ételfotók: Csilléryné Kockás Mónika
Folytassuk együtt – adjon közösségépítő tippet!
Bizonyára az olvasók körében, környezetében is akadnak olyan aktív, a közösségért tenni akaró és tudó személyiségek, akik közösségépítő tevékenységük révén érdemesek a figyelemre. Nyitott szemmel járunk, de több szem mindig többet lát, ezért továbbra is é a felhívás: várjuk a javaslatokat, melyik közösség(ek)ről, ki(k)ről írjunk a folytatásban.
Tippjeiket Közösségépítők tárgyüzenettel az nyzs.ocaline@gmail.com e-mail címre várjuk – folytassuk együtt!
