Jó hangulatban ünnepelték meg az EHF Kupa-győzelem tíz éves jubileumát a Dunaújvárosi Kohász kézilabda Akadémia csapatának egykori vezetői és játékosai pénteken este.
Tíz évvel ezelőtt, 2016 május 6-án érte el fennállása legnagyobb sikerét a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia felnőtt együttese, miután az EHF Kupa visszavágóján 29-21-re legyőzte a német Metzingen együttesét, s ezzel 55-49-es összesítéssel elhódította a második számú európai kupasorozat első helyét. A nemzetközi menetelés számtalan szép emléket, hatalmas sportélményt adott városunknak, s hiába nem játszhatta itthon a finálé visszavágóját együttesünk, Veszprémbe is ezrek kísérték el a csapatot, hogy felejthetetlen hangulatban segítsék hozzá kézilabdázóinkat a kupasikerhez.
A klubnak és a városnak is dicsőséget hoztak
Az EHF Kupa megnyerésének tíz éves jubileumát együtt igyekeztek megünnepelni az akkori csapat tagjai, a vezetők és a játékosok, akik előző hét pénteken a Dunaújvárosi Acélbikák jégkorongozóinak metodikai központjában találkoztak újra egymással, hogy felidézzék a nagy menetelés legfontosabb pillanatait. Bár többen nem tudtak eljönni a rendezvényre, a hangulatra nem lehetett panasz, hiszen akik megjelentek, nagy ölelésekkel, mosolyogva köszöntötték egymást.
Az ünnepségen előbb Szabó Zsolt, majd Barta Endre alpolgármesterek szóltak a jelenlévőkhöz, felelevenítve, mekkora sikert is jelentett a városnak a tíz évvel ezelőtti kupasiker, majd Izsák Máté az önkormányzat sportbizottságának akkori elnöke, valamint Szemenyei István a DKKA akkori ügyvezetője köszöntötte a kupagyőztes csapat tagjait, kiemelve, hogy a nemzetközi siker nemcsak a klubnak, hanem a városnak is óriási dicsőséget hozott.
A köszöntő beszédeket követően a sportcsarnok felé vették az irányt a kupagyőztes gárda tagjai, hogy köszöntsék azokat a drukkereket, akik a szakadó eső ellenére is eljöttek, hogy találkozzanak egykori kedvenceikkel, majd a jó hangulatú este a metodikai központban folytatódott tovább, egyeseknek egészen hajnalig, ezzel is bizonyítva, hogy bár az idő múlik, a közösen elért diadal emléke örökre kitörölhetetlen marad a dunaújvárosi szívekből.
Alázat és odaadás kellett a sikerhez
A jeles eseményen természetesen ott volt a DO különítménye is, amely több egykori főszereplőt is felkért arra, hogy elevenítsék fel a tíz évvel ezelőtti kupasikert, de a játékosok és Zdravko Zovko vezetőedző mellett megszólaltattuk Szabó Zsolt és Barta Endre alpolgármestereket is.
Dávid-Azari Fruzsina: – Nagyon örülök, hogy sikerült ezt a jubileumi ünnepséget megszervezni, nem volt egyszerű. Óriási dolog, hogy tíz évvel ezelőtt, csupa magyar játékosokból véghez tudtuk vinni ezt a kupagyőzelmet, és ugyan lehet, hogy ez egy fájdalmas emlékeztető annak kapcsán, hogy hol tart most a dunaújvárosi kézilabda, de lehet úgy is gondolni erre, mint egy jövőbeni célra, hogy építkezve, magyar játékosokból elérni ugyanezt a nemzetközi porondon, én kívánom, hogy ez így legyen.
Barta Endre: – Ezek azok a pillanatok, események, amelyek örökre beleégnek egy sportszerető, a sportra büszke város tudatába. Már a korábbi BL-menetelés is csodás volt, de erre a 2016-os fantasztikus eredményre is emlékszik mindenki. A Siófokon, egy dán és egy orosz csapaton keresztül vezetett az út a németekig. Aki átélte, milyen volt a foci miatt Győrbe utazni, az tudja, mennyire birtokba tudtuk venni a veszprémi arénát, mennyire dunaújvárosi volt ott mindenki, s bár segítettek kicsit a debreceniek is, azt a hangulatot senki nem fogja elfelejteni. Annak lehet jövője, aki ápolja a múltat, ez ennek a napnak az üzenete, hiszen bízunk egy szép jövőben, de ehhez tisztelnünk kell a múltunkat is. Ez a nap két dologról szólt, egyrészt a tíz évvel ezelőtti győztesekre emlékeztünk, illetve köszöntet is mondtunk neki, mert hitet is adhatnak a jelenlegi időszakban.
Szabó Zsolt: – Minden városnak megvan a maga 6-3-a. Aki átélte, úgy érezte, hogy valami igazán nagy pillanat részese. Ilyenkor együtt örül egy közösség, együtt örül egy város, és együtt örül egy csapat. Nagyon különlegesek vagyunk mi dunaújvárosiak, hiszen rengeteg sportágban bizonyítottunk, rengeteg nagy eredményt értünk el. Ebben az egyik nagy zászlóshajó a kézilabda, hiszen tíz évvel ezelőtt nyerték a második EHF Kupát, ezzel is bizonyítva, hogy méltó utódai voltak az első nagy generációnak. Azt tudom mondani minden fiatalnak, merítsen erőt ezekből az időkből, küzdjön igazi dunaújvárosiként a pályán, mert akkor lesznek még szép sikereink.
Szemenyei István: – Folyamatosan benne van az emlékeimben a tíz évvel ezelőtti nagy siker, de az utóbbi napokban, ahogy jött a meghívó, azért nagyon sokszor felidéztem magamban azt az időszakot. Nagyon nagy menetelés volt, egy nem egyszerű kupasorozat, de a veszprémi este és az azt követő éjszaka életem egyik legnagyobb emléke. A városi sport az ezredfordulón nagyon gazdag volt, aztán jött egy visszaesés, megszűnt a férfi kézilabda, majdnem a női is, veszítettek a csapatsportok a rangjukból, de innen sikerült visszahoznunk 2016-ra az európai színvonalat, a kupagyőzelmet és ez a szurkolókból hatalmas energiát szabadított fel, egy óriási közös élmény volt, mert akkor nem voltunk bőségében a nagy sikereknek. Az akadémia úgy kezdte, hogy utánpótlás nevelő központ lesz, végül is kényszerűségből vállalta be a felnőtt csapatot, amely hihetetlen nagy alázattal, szakmai odaadással jutott el öt év alatt oda, hogy az ország legjobb egyesületei között emlegették felnőtt és utánpótlás szinten is. Mindezt magyar játékosokkal, dunaújvárosi stábbal, szóval nagyon sok szép üzenete volt ennek abban az időszakban.
Szalai Babett: – Én csak a jó dolgokra tudok emlékezni, és abból az időszakból szerencsére akadt is bőven. Igazi csapatként küzdöttünk, tényleg mindenki számíthatott mindenkire a pályán, egyetlen cél lebegett a szemünk előtt, s nyilván felejthetetlen volt az azt követő ünneplés is, ami megkoronázása volt a tíz évvel ezelőtti menetelésnek.
Zdravko Zovko: – Mindig boldog vagyok, amikor visszatérek Dunaújvárosba, s most végre újra találkozhattam sok volt játékosommal, jó emberekkel, barátokkal, szóval nagyon boldog vagyok. A sikerült kulcsa az volt, hogy voltak rutinos, tapasztalt játékosaink, de mellettük sikeréhes, ügyes fiatalok is, szépen felépített együttes volt, és a döntőre úgy emlékszem, hogy nagyon meg akartuk nyerni a kupát. A magyar bajnokság, a magyar kézilabda nagyon erős volt akkor, a Fradi és a Győr kiemelkedett, de mögöttük ott voltunk mi is, s ahogy akkor, most is csak gratulálni tudok mindenkinek, aki ennek a sikernek a részese volt.
