Pentele
Ez már Szibéria?
"Ez már Szibéria? – kérdezte egy emlékezetes téli napon a kisfiú, nem, nem, mondta apja, és kényszeredetten nevetett. – Ez még csak Ladány, de jöhet rosszabb is."
Telepesek és szabadok
Eszter nénit, a kivételes tehetségű parasztírót országos elismerés övezte – de a falubéliek többsége csak afféle habókos öregasszonynak tartotta. Volt, aki egyszerűen a falu bolondjának nevezte. Egy minapi telefonhívás régi történetet idézett fel bennem.
Körtánc a májusfánál - a Pentelei Nyugdíjas Klub mulatsága
A Pentelei Nyugdíjas Klub tagjai ezen a héten újabb mulatságot tartottak, ezúttal májusfatáncot jártak. Bár májusfát nem állítottak, de a klubház udvarán lévő diófát feldíszítették.
Szent György napján - legelőre!
A tavasz a lábasjószág legelőre terelésének napjával ma beköszöntött. Persze, tudom, már benne jártunk eddig is, hiszen mind a meteorológiai-, mind a naptári tavasz kezdetén túl volnánk; de az ókoriak óta a mai jeles napot is tavaszkezdőnek tarthatjuk.
Egy (majdnem) elfeledett pentelei
1916 nyarán a dunapentelei Mihálylovich Danica fiúgyermeknek adott életet: július 27-én megszületett a Mincsovics-család legifjabb tagja, Illés. A kisgyermeket a Rác-templomban tartották keresztvíz alá – hol másutt, hiszen a kisfiú a szerb közösségbe született.
Pentele márciusa
1848 márciusa, Pentele. A hír szárnyakon jár, a Duna-mente falvaiba is megérkezik a tudósítás a nemzeti sorsfordulatról. Hurrá! – mondja a vidék népe. Ám a felelős magyar minisztérium, a vallás- és a sajtószabadság jogrendbe emelése túl elvont, túl távol esik a hétköznapok bajaitól.
Áldozatsor – Bakától Windischig
A kommunizmus „fekete könyve” és levéltári kutatások alapján százmillióra tehető a világon az embertelen eszmerendszer összes áldozatának száma. Mi itt Közép-Kelet-Európában egymillió áldozattal „megúsztuk”.
Szépségművek „népnevelői” szándék nélkül
Ami a korabeli festők többségének nem sikerült, a szobrászoknak igen: az első sztálinvárosi szobrok alkotói elkerülték a csapdát. Nem hősi minták szerint alkottak, műveik nem a „korparancs” – vagyis az ideológiai kalodába kényszerített művészet – szellemében születtek.
Boró legendája, a legendák Borója
Nem tudom, volt-e a városnak egykor olyan közszereplője, akit hozzá hasonló megbecsülés övezett. Nem tartották pedig egy könnyű embernek. Szigorú gyárvezető volt – de mindvégig igazi munkás-érdekképviselő. Úgy hívták, hogy… de ne vicceljünk, nincs Újvárosban ember, aki ne tudná.
Neki büntetés volt, Újvárosnak áldás
A városi kultúrtörténet nemcsak régészként, de múzeumigazgatóként is számon tartja – pedig igencsak rövid ideig ült a direktori székben. Maga is úgy látta: nem az ő világa a hivatal. Az íróasztal, ahol tanulmányok sorát írta, na, az igen. És legfőképp a terep. A kutatóárok, ahol élete nagy részét töltötte.
Görög-magyarok Rác-pentelén
"Tíz esztendő híján két évszázad: eddig kell visszamennünk a múltba, ha az egyik jeles pentelei „lábnyomát” keressük."
Megtört életutak – egy nemzet öncsonkolása
"A marhavagonokban nők, férfiak, kisgyerekek zsúfolódtak össze, családok, amelyek házukat, vagyonukat, mindenüket elveszítették. És magyarságukat; történelmi példák igazolják, hogy kultúrájukat őrizve is igazi patriótákká lettek a hazai svábok az idők során."