ünnep

Zúgó szélnek zendülése…

2018. máj. 21.

Ígéret hava. A régiek szavával ez – május. A hónap, amely leggyakrabban magába foglalja a „vándorünnepet”, pünkösdöt, a megújulás ígéretét. Azt, amikor – a népdal mondja – „Piros pünkösd napján mindenek újulnak”. És rá is fér ez a „mindenekre”. Ránk is. Meg az időjárásra.

Pünkösdi, polgármesteri köszöntő

2018. máj. 20.

Cserna Gábor polgármester szerkesztőségünkhöz eljuttatott, városlakókhoz intézett pünkösdi köszöntőjét tolmácsoljuk az alábbiakban.

Kettős kötésben

2018. máj. 01.

Munkásünnep, egyben néphagyományőrző nap: e kettősség adja május elseje patináját. A néphagyomány gazdagabb – de hát örök igazság: életélményeink meghatározzák emlékezetünket. Márpedig a felvonulások jelentik a történelmi közelmúlt újvárosi valóságát.

Krisztus feltámadása nagyvonalúságot ajándékoz nekünk

2018. ápr. 01.

Krisztus feltámadása derűssé tesz, nagyvonalúságot ajándékoz nekünk. Képessé tesz minket arra, hogy áldozatot vállaljunk egymásért, családunkért, a nagyobb közösségért, a rászorulókért és a jövő nemzedékért - mondta Erdő Péter bíboros az esztergomi bazilikában húsvétvasárnap tartott szentmiséjén.

És eljön az ég felhőin…

2018. ápr. 01.

A szabadságharc idején – amiképp Bálint Sándor feljegyzéséből ismerjük – a bácskai Boldogasszonyfalva, Gospodince 1849 nagyszombatján zajló ostrománál a szegedi honvédzászlóalj azt kívánta, hogy a támadásban a legelső legyen. Úgy is történt.

Égzengés a templomban

2018. már. 31.

Ma este a hívőket az egyházi év leggazdagabb szertartása szólítja a feltámadási misére. Jézus kereszthalála után kegyeletes csöndbe burkolóztak a templomok, ma megélednek. Belépünk húsvét vigíliájába.

Isten az élet oldalán áll

2018. már. 31.

Húsvét ünneplése évről évre arról tanúskodik, hogy Isten az élet oldalán áll - olvasható a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) közös, az MTI-hez eljuttatott húsvéti üzenetében.

Csöndnapok előtt

2018. már. 30.

Ősz nénike áll a piac bejáratánál. Előtte kosara, abban barkaágak. Egy-egy ember néha megáll, vesznek is meg nem is. Pedig szép, dús, bokros darabok. Divatosan öltözött nő jön, kér kettőt. Fizet, majd mintha meggondolta volna magát, az egyikre mutat: elég lesz mégis csak ez – és a másik barkát visszaadja. A kopottas ruhájú mamóka guberálja a pénzt, adná vissza ő is, de a vevő kedvesen int, köszön, s megy az útjára.