"Szent Tamás a téli napfordulatot hozza el; az év leghosszabb éjszakáját éljük, és így a legrövidebb nappalt. Vigasztaló, hogy holnap fordul a kocka, és a sötétből már kifelé ballagunk. Az utolsó hosszú éjszaka viszont sok titkot rejtegetett a hajdani emberek számára."
A régiek úgy tartották, ha a Tamások napján havas tájra ébrednek, boldog karácsonyuk lesz. Hát ma reggel bizony egyetlen pehelynyi hó sem volt sehol az országban, s a következő napokban sem lesz, de ettől még igazán szép ünnep elé nézhetünk.
Szent Tamás a téli napfordulatot hozza el; az év leghosszabb éjszakáját éljük, és így a legrövidebb nappalt. Vigasztaló, hogy holnap fordul a kocka, és a sötétből már kifelé ballagunk. Az utolsó hosszú éjszaka viszont sok titkot rejtegetett a hajdani emberek számára: a boszorkányjövések idejének vélték.
Nem tartották olyan félelmetesnek, mint a Szent György- vagy a Szent Iván-éji bűbájosságokat, de nem is örültek a banyák vándorlásának. Az eladósorban lévő fiatal lányok azonban nagyon várták, minthogy ez az éjszaka volt a szerelmi varázslásokra szolgáló legkiválóbb alkalom…
E napot egykor „disznóölő Tamás” napjának is nevezték, noha a név viselője, az ókori ácsmester, a bibliai „hitetlen” Tamás aligha volt egyetlen disznónak is elveszejtője. Az október végével beköszöntő hideg azonban kedvezett a disznótoroknak, így ezeknek az időszaka a szintén „disznóölőnek” titulált András napjától Tamás-napig tartott. Karácsonyra már a friss vágásból való hús kerülhetett az asztalra.
Az ünnepi étket egykor a falusi emberek Tamás napján áldatták meg a pappal a templomban. Ugyancsak e nap volt a mézáldás alkalma is – hogy miért éppen ez, már nem őrzi az emlékezet, a magyarázat a szokásrendszerünkből kihullott. Mint annyi más, ez is az elmúlt idők titka marad…


