Újra székely–magyar hokimeccs

Az első

2006. december 30-a aranybetűkkel íródott a jégkorong almáriumba, hiszen ekkor rendezték meg először Gyergyószentmiklóson a Vargyas László által szervezett, történelmi Székelyföld–Magyarország jégkorong válogatott mérkőzést. Az akkor a Dunaújvárost erősítő szervező a Gyergyói-medencéhez ezer szállal kötődik, hiszen Gyergyóalfaluban született és Gyergyószentmiklóson vált válogatott jégkorongozóvá. A Magyarok Világszövetsége védnöksége által megtartott esemény történelmi volt, mivel ilyen rendezvényre ezt megelőzően még soha nem volt példa.

Az mindenki számára tudott, hogy Székelyföldön a hoki számít a nemzeti sportnak, a legjobbak azonban ezt megelőzően csak klubcsapatokban, illetve a román válogatott színeiben találkozhattak a magyar válogatottal. Felejthetetlen pillanatokat élhetett át a közönség a helyszínen és a szurkolók milliói a televízió képernyői előtt, amikor a zsúfolásig megtelt jégcsarnokban a Székely, majd a Magyar Himnusz eléneklésekor mindenki a könnyeivel küszködött. Amint az várható volt, a találkozóra napokkal korábban minden jegy elkelt. A két csapatkapitány zászlócseréje után Gergely Lehel (Székelyföld) játékvezető, Incze Miklós és Németh Márton (mindketten magyarországiak) vonalbírók, pótbíró Máthé István (Székelyföld) sípszavára léptek jégre a válogatottak.  A székely válogatott szövetségi kapitányai Basa János, Basilidesz Csaba, valamint Gál Sándor, míg a magyar válogatott szövetségi kapitánya a gyergyószentmiklósi Kercsó Árpád voltak.

A második

A mennyezeten is csüngtek a szurkolók az első Székelyföld–Magyarország jégkorongmérkőzésen, így egy évvel később ismét megrendezték a hokigálát. A siker ezúttal is óriási volt, hiszen a találkozót a helyszínen több mint 3000 néző tekintette meg. A meccset megelőzően a gyergyói Steep Dance Egyesület táncosai az István, a király rockopera zenéjére léptek jégre. Az alfalvi fúvószenekar rázendített a Magyar, ezt követően a Székely Himnuszra, majd az ünnepi pillanat mosolygásba és tapsba ment át az „Édes Erdély, itt vagyunk, érted élünk és halunk, győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg!” szövegű induló hallatán. A mérkőzés egygólos hazai győzelmet hozott ugyan, de nem ez számított.

A találkozó végén jutalmakat adtak át, amelyek javát Vargyas László kapta. Az akkor 36 éves hátvédet a szervezők, a magyar és a román hokiszövetség, barátai, és a magyar ligaválogatott is köszöntötte. A gála lezárásaként a székely csapat kapitányaként vehette át – Patrubány Miklóstól, a Magyarok Világszövetségének elnökétől – a győztesnek felajánlott Gábor Áron-vándorkupát. Szülőhelye, Gyergyóalfalu Pro Urbe-díjjal jutalmazta Vargyast. A gála bevételét jótékony célra, a gyergyóalfalvi jégkorong-utánpótlás fejlesztésére fordították.

Székelyföld–Magyar ligaválogatott 8–7 (3–4, 4–2, 1–1)

SZÉKELYFÖLD: Molnár Szabolcs – Vargyas László, Baróti Zsolt, Csata Csaba, Gál Csaba, Borsos Attila, Góga Attila, Adorján József, Moldován Ervin, Szőcs Szabolcs, Elekes Levente, Kósa Endre, Papp Szabolcs, Csíki Csaba, Kertész Zoltán, Péter Róbert, Nagy Zoltán, Laczkó Attila, Nagy István, Vad Lukács (kapus). Szövetségi kapitányok: Basilides Csaba, Basa János és Gál Sándor.

MAGYAR LIGAVÁLOGATOTT: Berényi Norbert – Gebei Péter, Lencsés Tamás, Orsó László, Peterdi Imre, Szilassy Zoltán, Holló István, Szuna Roland, Markó István, Azari Zsolt, Halász Ákos, Ancsin János, Borbás Gergely, Revák Zoltán, Müncz Viktor, Szlifka Szilárd, Nagy Zsolt, Kozma Zoltán (kapus). Szövetségi kapitányok: Kercsó Árpád és Füles József.

Ezt követően eltelt hét és fél év

A második gálamérkőzést követően vártuk a harmadik, a negyedik találkozót is, de ezek több ok miatt sem jöttek létre. Ezek közül a legsajnálatosabb a szervező, Vargyas László súlyos családi problémája majd balesete volt, amely sokkolta a jégkorong barátokat. A kitűnő ember felépüléséért több tízezrek, százezrek szurkoltak, mely meghallgatásra talált. Soha nem felejthető pillanat volt, amikor Laci ismét megjelent a dunaújvárosi jégcsarnokban. Őt meglátva a nézőközönség felállva ünnepelt, ezzel meglepve és meghatva a „nagy” embert. A kemény székelyt. Sokan szaladtunk oda hozzá, hogy megölelhessük, kezet rázzunk vele. Ekkor még nem épült fel teljesen, de talán ez a szeretet is erőt adott számára ahhoz, hogy folytassa azt a kemény rehabilitációt, amely ehhez vezetett. Köszönet ezért barátainak, akik soha nem hagyták magára! Laci felépült, és újra munkába állt! Újra szervez, újra alkot! Ennek eredménye az április 9-i esemény, a harmadik Székelyföld - Magyarország jégkorong mérkőzés.

- Egy jó hangulatú, a hokit és a barátságot ünneplő mérkőzés várható – nyilatkozta Vargyas László -, ami egyúttal jótékony célt is szolgál, hiszen a teljes jegybevételt Böjte Csaba atya és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekei javára ajánljuk fel.
Komolyan veszik a fiúk a mérkőzést és a segítség nyújtást, hiszen Magyarország várhatóan erős válogatottal vesz részt a gyergyószentmiklósi jótékonysági gálán. Biztos, hogy a két kapus Szuper Levente és Kozma Zoltán lesz, jégre lép Ladányi Balázs, Horváth András, Peterdi Imre, Lencsés Tamás, Vaszjunyin Artyom, Tőkési Lajos, Faragó Gyula, Hegyi Ádám, Galanisz Nikandrosz és Borbás Gergely is.

-Szárszó Lajos-