Takács Krisztián ment és maradt is

Hosszú ideje csend honol a Dunaferr-DVSI válogatott úszója, Takács Krisztián körül, aki a nem túl jól sikerült berlini Európa-bajnokságot követően kisebb pihenőt tartott, átgondolt pár dolgot a felkészülésével, eredményeivel, pályafutásával kapcsolatban, majd döntött, s edzőt váltott. Egyesületünk világbajnoki hatodik versenyzője ugyan maradt a Dunaferr-DVSI kötelékében, ám szeptember eleje óta Győrben készül, s komoly tervei vannak közeljövőjével kapcsolatban.

Váltani kellett

Az esztendő vége felé közeledve arra kértük Krisztiánt, hogy tekintsen vissza a mögötte hagyott évadra, értékelje azt. Mint azt megtudtuk, voltak szebb és kevésbé kellemes időszakai is számára a 2014-es évnek, melynek csúcspontja a hazai bajnokság, míg mélypontja a berlini Európa-bajnokság volt.
- Úgy érzem eléggé felemásan alakult az idei szezonom. Szerencsére semmilyen sérülés, betegség nem hátráltatott, el tudtam végezni az előírt munkát, ráadásul az Országos Bajnokságon remekül szerepeltem, sorozatban tizedik alkalommal szereztem aranyérmet 50 gyorson, sikerült megúsznom a vb-szintidőt, szóval ekkor úgy tűnt, hogy minden rendben van. Utána azonban valamiért nem sikerült formába jönni az Európa-bajnokságra. Utólag már tudjuk azért nagyjából, hogy miért alakult ez így, nem azt a munkát végeztem, amit egy sprinternek kellett volna, s ez az Eb-szereplésre keményen rányomta a bélyegét. Nem is elsősorban az időeredményre gondolok, sokkal inkább a helyezésre, hiszen az 50 gyorson elért 11., valamint a 100 gyorson elért 29. hely is nagy csalódás volt, bár én személy szerint az időeredményeimmel sem voltam felhőtlenül elégedett.
A remélt eredmények elmaradása váltásra serkentette a Dunaferr-DVSI úszóját, aki Győrbe távozott, s váltásának okait szintén megosztotta velünk.
- A balul sikerült kontinensviadal után gondoltam úgy, hogy valamit lépnem kell a további fejlődés érdekében, mert hiába hiányoznak csak apróságok ahhoz, hogy végre már egy kiemelkedő eredmény összejöjjön, ez Dunaújvárosban valamiért csak nem akart sikerülni. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy eljövök Győrbe, s Petrov Ivánnal készülök tovább, de úgy egyeztünk meg, hogy továbbra is a Dunaferr-DVSI színeiben versenyzem, hiszen a 2015-ös világbajnokságig a szerződésem is odaköt.

Fejlődési mutatók

Krisztián beszámolt kezdeti tapasztalatairól is, melyek egyértelműen pozitívak, s mint azt elárulta, nagyon jó körülmények között készülhet új edzőjével.
- Szeptember elején álltam munkába Győrben, azóta már voltunk egy amerikai edzőtáborban, egy veronai kamerás analízisen (az úszásteljesítményt meghatározó áramlástani elemzés), ami számomra nagyon hasznos volt, mert megtudtunk sok olyan apró hibát, amelyeket kijavítva még jobb lehetek. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, csak olyanokra, amik pár századot jelenthetnek, de a sprintszámokban rengeteget jelent, s ez lehet a különbség egy világbajnoki döntő és egy tizedik helyezés között. Megpróbáljuk ezeket kijavítani, de tervben van, hogy Hollandiában és Dániában is részt veszünk egy ilyen elemzésen sőt, pont ma érkezett meg Győrbe is a kamerarendszer, így az országban először már itthon is képesek leszünk elvégezni ezeket az elemzéseket.
Krisztiánt arra is megkértük, hogy számoljon be az eddig elvégzett munkáról, s a közeljövőre vonatkozó terveiről is.
- Eddig úgy érzem, hogy jól haladunk, nagyon sok versenyen voltunk, s egy sprinternek mindenképpen az a legjobb, ha minél többet versenyez. Persze nem világszínvonalú megméretések ezek, de csak éles helyzetben "gyakorolhatok", s eddig az időeredményeim is igazolják, hogy ez jó döntés volt, mert annak ellenére, hogy az edzésmunkán nem változtatunk hétről hétre, mégis értékelhető a javulás. Hála istennek a jövő évi, kazanyi világbajnokság szintidejével már nem kell foglalkoznom, mert azt az Országos Bajnokságon már meg tudtam úszni, de azért vannak komoly céljaim a közeljövőre nézve. Hamarosan ugyanis nyilvánosságra hozzák az olimpiai szintidőket, melyeket március 1-től lehet megúszni, s az a célom most, hogy ezt minél hamarabb teljesíteni tudjam, s kiharcoljam az olimpiai indulás jogát. Ez a legfontosabb tavaszi feladat már csak azért is, mert a szintidő megúszása jótékonyan hatna a világbajnoki felkészülésemre is. Éppen ezért - az elmúlt évekkel szemben - a decemberi időszakban sem állok le a munkával, s a kemény szárazföldi edzések mellett minden napra jut majd egy kis úszás is, hogy január elején ne a nulláról kezdjek el újra mindent. Januárban már egyre több versenyre megyünk, például a rövidpályás német bajnokságra is, februárban elutazunk egy floridai edzőtáborba, márciusban hazajövünk, s minél több versennyel igyekszünk még jobb állapotba hozni magam azért, hogy minél előbb meg tudjam úszni az olimpiai szintidőt.